A Nagy-Britannia, Csehország, Lengyelország, Ausztria, Németország és Szlovákia műemlékvédelmi szakembereiből álló konzorcium a történelmi cement elkészítéséhez szükséges nyersanyagokat, anyagjellemzőket, elöregedési tulajdonságokat, valamint a védelmi és helyreállítási technológiákat igyekszik azonosítani.
Az elsősorban historizáló és art nouveau épületek homlokzatának díszítésére használt római cement 7-20 perc alatt megköt és az időjárási viszontagságokat is eléggé jól tűri. Az első világháború idején kibontakozó modernista-funkcionalista építészet azonban gyakorlatilag teljesen eltüntette az építőanyag-iparból és ezzel lehetetlenné vált a korábbi homlokzatok pótlása, restaurálása is.
Az újabb fajta Portland cement műemlékvédelmi szakemberek tapasztalata szerint nem tudta pótolni a legtöbb európai nagyvárosban meghatározó román cement homlokzatdíszítést. A ROCEM projekt tehát elsősorban örökségvédelmi célból kívánja használni a régi-új alapanyagot és technológiát.
Cementtörténelem
A római cement a XIX. század harmincas évei óta kedvező kötőanyag tulajdonságai miatt kezdett újra divatba jönni. Aspdin 1824-ben állította elő az angliai Leeds-ben a portlandcementet, Franciaországban pedig 1840-ben létesült először cementgyár. A vasbeton ősét - mint virágtartót - egy francia kertész, Joseph Monier 1867-ben szabadalmaztatta.
Magyarország a román cement újrafelfedezése idején az európai építkezések közt elsőként alkalmazta a technológiát. A rendszeres cementgyártás 1870-ben a Benkő Károly által alapított nyergesújfalui román cementgyárban indult meg.
