_D0A0313_Copy

Régóta tervezte a filmet, az ötlet korábban született, mint a Fehér Istené. Mikor állt össze a forgatókönyv?

A gondolat, az ötlet már nagyon régi, de tulajdonképpen 2014-ben íródott meg a forgatókönyv, még a 2015-ös menekültválság előtt. Pár héttel a kirobbanása előtt nyújtottuk be a pályázatot, így, amikor összeült a főbizottság, alig akarták elhinni, hogy mi ezt már egy éve megírtuk. Azt gondolták, provokálni szeretnénk.

 

Hogy fogadták a menekültkérdést Cannes-ban?

Magát a menekültkérdést nem tudom, de a filmet nagyon melegen. Egész Európa ebben a krízisben él, így a film külföldön és Magyarországon is pont annyira lesz megosztó, amennyire a menekültkérdés is. Kell nekünk ilyen film? Kellenek nekünk menekültek? Fogadjuk be őket? Kerítést húzzunk? Mit csináljunk? Nincsenek közös platformon létrejövő válaszaink, és a csatározásaink még csak nem is a problémáról szólnak. A film vége kicsit erre utal, hogy ?aki bújt, aki nem, jövök?.

 

jupiters_moon_h_2017

Menekültkérdés vagy istenhit a középpontban?

A Jupiter holdja a hitről, a megváltásról, a csoda lehetőségéről szól egy különös barátság történetén keresztül. Egy menekülő fiút, Aryant meglőnek a határon. Csodálatos módon levitálni kezd. A menekülttábor racionális, meghasonlott orvosa, dr. Stern kimenekíti őt, mert üzletet lát a fiú különös képességében. Útlevelet ígér neki. A fiú rááll a kétes szövetségre. A csodával való találkozás azonban felbolygatja az orvos életét. Új válaszokat kell találnia mindenre, amiben eddig hitt.

 

A sajtóbemutató után tartott beszélgetésen elhangzott, hogy a két főszereplő, az orvos és az őt üldöző rendőr kiegészíti egymást a filmben. Mit jelent ez pontosan?

A filmben két különböző figuráról van szó, de a valóságban jellemvonásaik sokszor egyszerre jelentkeznek. Egyfelől megtapasztaljuk azt a paranoiát és félelmet, hogy addig üldözöm a másikat, amíg meg nem találom a hitemet. Ez a rendőr figurája. Az orvosé más, ott egy végtelenül amorális, vacak emberből lesz jó ember. Magyarországon nagyon ismerős figura ő: a hitevesztett ember, aki tulajdonképpen ideológiák mentén próbál gondolkozni, de élete nem, hogy nem hitelesíti az eszmét, hanem annak a tökéletes ellentétjét testesíti meg. Kihasznál, szolgai helyzetben tart egy nőt, pénzért vásárol csodát magának. Mindaddig, amíg nem találkozik a repülni tudó menekülttel. Benne önmaga tükörképét látja meg, az által pedig, hogy megismerkednek, képessé válik arra, hogy megöleljen valakit vagy ? ami ennek a figurának a kulcsjelenete ? bocsánatot kérjen valakitől. Ezek a pici útjaink, lehetőségeink, amikor másodszor emeljük fel a fegyverünket, és úgy döntünk, nem sütjük el, vagy amikor bocsánatot tudunk kérni, meghatároznak minket.

 

A beszélgetésen fanyalogva mondta ki, hogy a film arról szól, hogyan válhatunk jobb emberré? Mert ez egy klisé?

Persze, azért.

 

De a film lényege mégiscsak az, hogy megtaláljuk magunkban a jó embert.

Meg hogy szeretni képes emberré váljunk, mert az orvos karaktere egy szeretni képtelen emberé a film elején. De ez majdnem, hogy a legalapvetőbb emberi történet, kicsit olyan, mint a Fehér Istenben az apa esete. Most is abból a figurából indultunk ki, akit ott Zsótér Sándor játszik, itt pedig Merab Ninidze, és ha összejön ebből egy trilógia, a harmadik, a Jég című film az elnyomott nő magára találásának története lenne, akit a Jupiter holdjában Balsai Móni játszik.

 

_D0A0344_Copy


A szír menekült fiú, aki sokkal inkább egyfajta támpont, mint főszereplő, szerepe igen kérdéses. Szuperhős, Isten vagy Isten gyermeke ő?

Nekem ő egy angyali figura, ahogy Rilke gondolkodik erről a lényről. Azt hiszem, angyalokból lettek a szuperhősök, sőt maguk a Marvel-figurák is, ezek a minden morál fölött álló hőseink, akik egyben a zsidó-keresztény kultúra részei, azért is annyira populárisak, mert jól ismerjük őket. Nagyon sok Wagner-darabot hallgattunk, és néztünk ehhez a filmhez, azt hiszem, alapvetően hatott ránk a nagy mű igénye a tökéletlenséggel. Wagnernél tökéletlenek ugyanis az operák, miközben a nagy mű igénye mégis csak tökéletes operát követel meg. Persze, a műfajiság is nagyon érdekes kérdés ebben a filmben. A műfajokon belül kell újra tartalmat találni, éppen, ahogy Sorokin-irodalmában fontos szervezőerővé válik a műfaji keveredés mint a valóságunk leírása. Nekünk, filmeseknek ez egyszerre kockázat és lehetőség.

 


A film szerint nem vesszük észre a jót, az angyalit, csak el akarjuk pusztítani. Milyen megoldást nyújthat a film, ha évezredek óta ugyanazzal a problémával küzdünk?

Nincsen ilyen feloldás. Két ember két különböző álláspontra jut el a filmben: az egyik áldozatot hoz, a másik nem húzza meg a ravaszt. A film azt kérdezi meg, hogy erről a saját szabadságod birtokában mit gondolsz. Nem a művészet feladata kitalálni a válaszokat, sőt úgy vélem, a legmélyebb provokáció a valódi művészet. Amikor én valódi művészettel találkozom, például a német szobrász, Joseph Beuys művei vagy Fassbinder filmjei, folyamatosan a bennem lévő szabad, ártatlan embert kérdezik a legalapvetőbb kérdésekről, és nem akarnak kész válaszokkal manipulálni. Az a politika és az olcsó művészet sajátja.

 

A film dinamikája teljesen más, mint a Fehér Istené. Folyamatos zuhanásként jelölte a mostaniét, én mégis azt látom, hogy hullámhegyek és hullámvölgyek váltogatják egymást. Időnként eljutunk egy pontra, ahol megváltást, katartikus élményt várunk, de nem történik más, mint visszazuhanunk a nihilbe.

Valóban, hurkokból áll össze a történet: körök, amelyekben van még egy kör meg még egy kör, majd eljutunk valami origóig. A körkörös szerkezetet az adja, hogy minden esemény, gesztus, karakter dualista dialektikában jelenik meg: ha van kerítés, akkor van robbantás, ha van az orvos, akkor van a rendőr, tehát ha van László, akkor van dr. Stern, ha van gyűlölet, van szeretet. Ez a nagyon egyszerű, már-már a gyermeki logikát követi. A filmben is van valamiféle gyermeki, még akkor is, ha egy jeges, hideg világot mutat, amelyet Jupiter felhői alatt, valahol a Jupiter holdján találunk. Ettől függetlenül van benne valami ártatlan, mint egy jó Molnár Ferenc-műben.

 

18555985_172481819947877_4223133478797869767_n


Egyedülálló képi világgal Cannes-ban

Pár napja mutatták be a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában a Jupiter holdját. Mundruczó Kornél filmje a világ egyik elsőszámú filmfesztiválján a legjobb 19 film között versenyzett. Az alkotók a legnagyobb európai, amerikai és nemzetközi sztárok között vonultak fel a vörös szőnyegen. A díszbemutatón sikert arató film különleges képi világa nemcsak a 30-40 méter magasságban forgatott repülési jeleneteknek, melyekben Jéger Zsombor angyalként tűnik fel, az alaposan előkészített akcióknak és autós üldözéseknek köszönhető, hanem annak az egyedülálló vizuális és színvilágnak, amelyet a rendező Ágh Márton látványtervezővel és Rév Marcell operatőrrel alakított ki. A Jupiter holdja bármely európai városban játszódhatna, de a magyar közönségnek ismerősek lesznek a képsorok: Budapest köszön vissza a szürreális jövőből sűrű, fojtogató, túlnépesedett városként, melyben a repülési jelenetek pillanatai igazi békét adnak.

Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond