? Ahogy a filmeknek általában, A nyomozónak is markáns képi világa van. A színházban nehezebb az ilyesmit megteremteni?
? Én filmben sem tartom magam vizuálisan erősnek, mindig szükségem van egy biztos kezű operatőrre, akivel érzetekről, hangulatokról beszélgetek, aztán ezek megvalósítására ő tesz ajánlatokat. Színházban ? ami nekem talán még nehezebb ügy, mint a film ? ugyanígy dolgozom a díszlettervezővel. Daróczi Sándorral jól ment a munka, az asszociációkkal egy absztrakt ? mert ifjúsági előadásról van szó ?, de könnyebben megfejthető, rétegekre bontható látványt alakítottunk ki. Gyakorlatilag felnagyítottunk egy sakktáblát, emberi játszmákra épül ugyanis a történetünk. Amikor aztán továbbgondoltuk, hogyan lehet egy sakkjátszmának három csapata, akkor kiderült, miként tudjuk ezt a rendszert működtetni.
? Miben más egy ifjúsági előadás, mint egy felnőtt?
? Az ifjúsági előadásnál fontosnak tartom, hogy a felszín könnyen dekódolható legyen, azonban adjon rengeteg felületet a gondolkodásra. Ez persze magában rejti a veszélyt, hogy lesznek, akik emiatt felszínesnek mondják a produkciót. Ezért is örülök, hogy hasonlóan a Szputnyikos Antigonéhoz, itt ugyancsak tartozik majd az előadáshoz egy színházi nevelési program.
? Gondolom volt olyan színész, akivel ebben a munkában ismerkedett meg. Milyen élmény fiatal rendezőként azokkal dolgozni, akiket ország-világ-szakma is méltán becsül nagyra?
? Hollósi Frigyessel reklámban, Martinovics Dorinával és Földi Ádámmal tavaly felolvasó-színházi előadásban dolgoztunk együtt, de Sinkó Lászlóval és Kulka Jánossal munkában most találkoztam először. Persze, az embernek ilyen helyzetben eleinte remeg keze-lába. És tudom, érzelgősen hangzik, amit mondok, de én nem tudok senkivel úgy dolgozni, hogy ne szeressem meg ? és ez idővel megteremti a közös munka lehetőségét.
? Hogyan kezdődik ez a közös munka a gyakorlatban?
? Furcsa is erről beszélni, hiszen nagyon kezdő vagyok, pláne színházban, mondhatni most alakítom ki a szokásaimat... Néhány héttel az olvasópróba előtt, mindenkivel egyenként ülök le az anyagról beszélgetni, nem szeretem odaadni a darabot. Az első olvasópróbán aztán közösen találkozunk a szöveggel, bár azt hiszem, a színészek szeretnek korábban megismerkedni az anyaggal.
? Milyen ez az anyag?
? Ez Lessing Bölcs Náthánjának kortárs árirata, amely a XII. századi Jeruzsálemben játszódik; nagyon leegyszerűsítve mondom, hogy a keresztény, a zsidó és a muszlim kultúra együttéléséről mesél a történet. Ugyanakkor szeretném, ha az előadásunk ennél többről szólna: bárminemű kultúrkörök, ízlésvilágok egymás iránti nyitottságáról. Persze nincsenek illúzióim, a mai Magyarországon nem is lehetne mindez másként, mint ahogy van. Abban szeretnék hinni, hogy mégis élhetnénk toleránsabban.
? Hogyan? Mitől?
? Az előítéletek projektált félelmek. Meggyőződésem, hogy a másmilyennel való találkozás során oldódnak ezek az érzések. Ezért muszáj megismernünk még oly buta eszméket is, amelyek egyes rasszistákat mozgatnak vélt vagy valós sérelmeikre bazírozva. Igyekszünk az előadásunkkal messzebbre jutni annál, minthogy csak kimondjuk: a rasszizmus csúnya dolog.
? Gondolja, hogy egy alkotás által feltett kérdések eljutnak ahhoz a befogadóhoz is, aki adott témában már lábal a tévúton?
? Lehet, hogy naiv ember vagyok, de úgy gondolom, hogy lehet. Aki elolvas elég jó könyvet, megtanul néhány nyelvet, az sokkal kevésbé lesz befolyásolható, mint aki alig ismer valamit a világból. Amikor egy országban jól működik az oktatás, marginalizálódnak a politikai szélsőségek.
? Vajon mennyire nyitottak a kamaszok egy vallási kérdéseket is érintő történetre?
? Mostanában sokat találkozom ezzel a generációval, s úgy veszem észre, a mai tinédzserek többségét nem érdeklik az egyházak, a hit azonban, azt hiszem, igen. Sok fiatal keresi a maga istenét, csakhogy nem kérnek azokból az egyházakból, amelyek a politikával összefonódva ügyeskednek. Próbálunk éppen arra rákérdezni, milyen valós közünk van a kultúránk alapjait meghatározó egyházak tanításaihoz, hogy érvényesek-e még ezek a tanítások.
? A szöveg kortárs szerzői átirat. Nem veszett el az eredetiből valami közben?
? Ahogy Ulrich Hub szövege, Perczel Enikő fordítása is pontos. A korabeli veretesebb szövegek pedig nehezebben jutnak el a gyerekekhez, erre magunk is emlékszünk még. Ráadásul Lessing drámájának a vége tökéletesen használhatatlan is: egy induló konfliktus egyszercsak összeborulásba fordul minden fellelhető ok nélkül, ezt ma nem lehet elhinni. Ez egy sematikus történet, de én állítom, hogy nincs túl egyszerű szöveg, ha a belőle készült előadás intellektuális problémákat képes felvetni.
? Mennyire mások a mai diákok, mint húsz évvel ezelőtt?
? Én azt hittem, mások, mert ma már szinte bárkinek elérhető az internet, a szex, és a drogok, aztán ahogy egyre több tinédzserrel találkoztam (Bánfalvi Eszterrel, Bányai Miklóssal és Ötvös Andrással tartunk nyaranta a People Team táborban színházi foglalkozást), kiderült, hogy pontosan ugyanolyanok, mint mi voltunk.
? Úgy tűnik, a színházi világ egyre inkább nyit a kamaszok felé. Hasonlíthatjuk a Náthán gyermekeit a Kolibri Színház előadásaihoz, ahol talán a leghamarabb kezdtek ennek a generációnak előadásokat készíteni?
? Amikor Bodó Viktor először felkért egy ilyen munkára, akkor körbejártuk a lehetőségeket: éppen a Kolibri Színházban és a Káva Műhelyben, illetve a Kerekasztal Színházi Nevelési Központban kezdtem tanulni ezt a fajta színházcsinálást ? úgyhogy hasonlíthatjuk.
? Mit lehet speciálisan ezen a területen megtanulni?
? Erre az előadásra vonatkozóan: senki nem intézhető el egy mondattal, hogy mondjuk, ez egy rasszista. Amint az ember ugyanis megismeri, megérti, utána már nem fog tőle félni.
? Mi az, amire nemcsak ezzel az előadással, hanem általában szeretné rávezetni a kamaszokat?
? Meg kell tanulniuk mindent kritikusan nézni. Tudniuk kell a nagy tanításokat is felülvizsgálni, mert amikor gondolkodás nélkül fogadunk el valamit, akkor manipulálhatóvá válunk. Ezt az előadást is kétségekkel kell fogadniuk.
