Muszáj felemelnünk a fejünket

A Kojot az első játékfilmed. Hogy született meg a döntés, hogy ?na, most akkor csinálok egy kétórás játékfilmet??

Ahogy mindenkinél. Ha az ember filmmel kezd el foglalkozni, akkor annak egyenes ágú következménye, hogy egyszer csak elkészít egy játékfilmet, szerencsés esetben. Én például már középiskolás koromban is filmeztem, pontosabban esküvői videókat készítettem, és imádtam. Mindent megcsináltam, amit a kis Panasonic kamerámmal lehetett, megidéztem a Szarvasvadászt is? Szerintem az ember azért foglalkozik filmmel, hogy kifejezzen valamit. És ha valakiben benne van a mondani vágyás, akkor annak kikerülhetetlen sorskövetkezménye, hogy elkezd alkotni, méghozzá azzal az eszközzel, amit ismer, amit szeret. Én is így vagyok ezzel: nagyon szeretek mondani, mesélni, kifejezni dolgokat. És ezt a film nyelvén teszem, dacára annak, hogy már egyáltalán nem vagyok akkora filmrajongó, mint fiatalabb koromban voltam.

Egyébként reklámfilmek készítésével foglalkozol. Miért pont reklámfilm? Ebben is ki lehet teljesedni alkotóként?

Én nem hiszek a szabályokban, ami sokszor előny, sokszor viszont hátrány. Én abban hiszek, hogy nekem reklámfilmes alkotóként az a dolgom, hogy az adott feladatot a lehető legjobban csináljam meg, és ha a kreatív csapat vagy épp az ügyfél nem gondol arra, hogy mennyire jót is ki lehetne hozni az alapanyagból, akkor én mindig feszegetem a határokat. Ezért számomra élmény a reklámfilm és hihetetlenül ki tudok teljesedni benne.

Mi inspirálta a Kojot történetét?

Örököltem egy telket a nagymamámtól 2004-ben, és mivel akkoriban az életem anyagilag nehéz periódusában voltam, úgy döntöttem, hogy belevetem magam a házépítésbe ? tervezés, szakimeló, minden. Az ötlet onnan jött, hogy nagyon szerettem volna filmeket készíteni, és arra gondoltam, hogy onnantól majd mindig építek egy házat, amit aztán eladok és akkor lesz pénzem arra, hogy filmezzek. Ez persze naiv elképzelés volt, hiszen nem így alakultak a dolgok. Elkezdtünk építeni, és közben jött az a helyzet, ami a filmben is látható.

Tehát az alapszituáció valós?

Igen, ez a történet valós alapokon nyugszik. Nagyon sok fikciós elem van benne, de rengeteg megtörtént esemény is. Még a keményebbekből is?

Vagyis te belefutottál abba a helyzetbe, amelybe a filmbéli főhős?

Igen. Egyébként nem volt nehéz.

Miképpen zajlott a forgatókönyv kidolgozása? Hiszen ebben te is részt vettél.

Mikor megszületett az ötlet, készítettem egy rövid szinopszist. Mivel vizuális típus vagyok ? a fejemben a kép és a sztori egyszerre születik meg ?, ezért egy képi anyagot is csináltam, amely körülbelül harminc oldalas lett. Tulajdonképpen teljes egészében leírtam a történet kezdetét, és abból alakult tovább. Megfogalmaztam, hogy miről fog szólni, de akkor még rengeteg tartalmi részt nem dolgoztam ki, ahogy a szereplőket és a cselekményszálakat sem. De a meglévő dolgokat látva Kálomista Gábor ? a film producere ? azt javasolta, hogy üljek le Lovas Balázzsal, mert lenne közünk egymáshoz. El is kezdtünk dolgozni a forgatókönyvön, majd Lengyel Balázs is csatlakozott hozzánk, és így lettünk egy csapat. Éppen ma beszéltünk arról, hogy tovább pödörhetnénk a bajszunkat.

Tovább pödörni a bajszotokat? Vagyis?

Ez afféle szlogen nálunk. Én már a kezdetekkor kijelentettem, hogy a Kojotban mindenki bajszos vagy szakállas lesz, úgyhogy innen jön és mostanra egy belső mottó lett, ami azt jelenti, hogy ?gyerünk tovább, a karcosabb irányba!?.

A műfaj tekintetében konkrét elképzelésed volt? Easternt akartál forgatni?

Én sosem gondolkodom stílusban vagy műfajban. Persze örülök, ha azt mondják rá, hogy eastern, de szerintem ez a film egy picit líraibb. Annak ellenére, hogy nem beszélünk mellé benne, illetve, hogy az akciók olyanok, amilyenek. Én ebben a filmben az esendő magyar hőst akartam bemutatni. Azt a fajta hőst, amilyenek régen a betyárok és a huszárok voltak.

Úgy érzem, az az elkeseredettség és düh, ami árad a filmből, nemcsak bennem él elfojtva, hanem mindenkiben, vidéken és Budapesten egyaránt. Ezt akartam megmutatni, méghozzá úgy, hogy élethűek legyenek a szereplők, de véletlenül se kristálytiszták. Ne az legyen, hogy a jó nagyon jó, a gonosz meg nagyon gonosz. Nem, itt mindenki hibás mindenben. És mivel ezt így akartam bemutatni, ilyen szereplőkkel, egyértelműen adódott, hogy karcos lett a film. Tehát hívjuk eastern-nek.

Említetted a líraiságot. Amellett, hogy a Kojot jól sikerült műfaji kísérlet ? akciódús és látványos ?, súlyos és aktuális problémákat is felvet. Mit akartál megfogalmazni vele?

Arról akartam beszélni, hogy Magyarországon mindenki leszegi a fejét, hogy nem tudunk kiállni magunkért. Végre nem nevetni akartam magunkon. Az volt a célom, hogy az emberek úgy jöjjenek ki a moziból, hogy nekik szólt, és belássák: muszáj felemelnünk a fejünket. Én a szónak minden értelmében szeretem a hazámat, és a magyar embereknek csináltam ezt a filmet. Nekik szeretném megmutatni, hogy van bennünk egy motor, ami segít tisztán látni a dolgokat. Ez pedig a büszkeség.

Miért Kojot? Utalás a prérifarkasra?

Persze, abszolút. Többször el is hangzik a filmben, hogy prérifarkas, valamint az a mottója, hogy ?nem lehetsz az életedben menekülő állat?. Meg is jelenik benne ez a szimbolika. A főhős, Misi eleinte menekülő állat, és ahhoz, hogy megvédje magát, a földjét és a családját, kojottá kell válnia.

Misi számára szinte az egész film alatt a föld a tét, végül azonban elé helyezi a családot, a párját, Esztert. Ennek az az oka, hogy felállít egy új értékrendet az életében?

Azt gondolom, hogy manapság nagyon kevés nagyvolumenű férfi van. Mármint olyan, aki tudja, mi a funkciója, a szerepe. Misi épp a hernyó és a pillangó közötti bebábozódás állapotában van, ez pedig fájdalmas időszak. Rájön arra, hogy mit csinál rosszul és elkezd védekezni, hiszen sarokba szorítják. Borzalmas tragédiát él át a párjával, de valószínűleg közöttük olyan magánéleti kérdések is állandó vita tárgyát képezik, hogy elvette-e feleségül vagy sem. Az elvárások és ego csapdájában vannak. Misi egyre inkább úgy érzi, kiszalad a lába alól a talaj, és amint jön egy lehetőség, azonnal kap utána. Azt gondolja, hogy segít az, ha megváltozik a környezetük, ha elkezdenek építeni valamit, és szinte biztos benne, hogy ez jó a párjának is. És itt jön a másik konfliktuspont, hiszen ez sem sül el jól. Ez is óriási tragédia számára, melynek hatására átesik a ló másik oldalára, de ez elkerülhetetlen. Ha nem így történik, akkor sosem tud egyenes háttal felállni a földről. Nem maradhat olyan, amilyen a film elején volt, igazi hőssé kell válnia. Nem azt mondom, hogy új értékrendet állít fel, a lényeg inkább az, hogy a férfiak nem önmagukért vívják a harcot. Pontosabban: a harcost a háború élteti, az erős férfi viszont leteszi a kardot akkor, amikor már nincs rá szükség, vagy már nem lehet harcolni. Ezért az a film vége, ami. Mert a legvégén mindig a nők vannak. Miattatok csináljuk az egészet!

Visszatérve kicsit a műfajhoz: az akció közönségbarát, viszont mikor az ember beül a filmedre, azzal szembesül, hogy már az első jelenetben anyázik mindenki. Elképzelhető, hogy valakit ez kapásból elrettent. Nem fordult meg a fejedben, hogy így rétegfilm lesz, hogy nem ér el annyi embert?

Nem. Ez egy rétegfilm, az első pillanattól. Sajnos. Ne legyünk képmutatóak! Ez a beszélt nyelvünk ma. Azért ilyen hangos, hogy felébressze az embereket. Hogy megsimogassa a lelküket, felemelje, aztán megtépázza őket. Ez a szándékom, de azért annyira nem veszem komolyan magam, hogy kijelentsem, megváltom vele a világot. Csak azt érzem: annyira őszinte film lett, muszáj, hogy felkavarja az embereket.

Ha csak az utóbbi pár évet nézzük, tele van a filmvilág olyan mozgóképekkel, amik nem mondanak semmit. A szereplők tét nélkül püfölik egymást. Nincs cél, vagy mondjuk a világ megmentése az, vagy a bosszú. A Kojotban viszont van tét, ráadásul kézzelfogható. Lehet, hogy elrettentő, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez nem popcorn-mozi. De nem is akartam elsőfilmnek azt csinálni. Ugyanakkor mélyen hiszem azt, hogyha eljut a közönséghez, akkor szeretni fogják. És eddig ez a visszajelzés. Csak jusson el oda!

Szereplőválasztás és színészi játék tekintetében kiemelkedő a film. Miképpen választottad ki a szereplőket?

Nekem már a forgatókönyv megszületése előtt is fontos koncepcióm volt, hogy az első filmemet úgy fogom megcsinálni, hogy senki ismert, senki elhasznált nem lesz benne. Nyilván vannak kivételek, hiszen Szabó Gabit és Monori Lilit mindenki ismeri, de igazából ebben a filmben a női karakterek háttérbe szorulnak. Pont azért, mert a háborút a férfiak vívják. Ezt szerettem volna érzékeltetni, tragikus sorsokat akartam megjeleníteni. Szabó Gabi anya karaktere például az a nő, aki biztos hátországként ott van melletted és felsegít, mikor levernek. Eszter kezdetben képtelen erre, és ez fontos motívum: ő csak a film végére jut el arra a pontra, mikor már nőként tud funkcionálni. Nekem ez az egyik üzenetem. Fel kell nőni, férfinak és nőnek, és nem szarral dobálózni egymás felé.

De hogy visszatérjek a kérdésedre: olyan arcélű embereket kerestem, akikről nem tudod megállapítani, hogy kicsodák. Nincs jelentésük, nem lehet őket kötni semmihez, a tekintetükből pedig sugárzik a lelkük minden rezdülése. Az a szándékom ezzel, hogy új idolokat vigyünk be a moziba, hiszen rengeteg jó színész van Magyarországon.

Ugyanúgy a kiemelkedő szó igaz a képi világra is ? itt el kell mondani, hogy operatőrként is jegyzed a filmet. Honnan jön az ambíció, a tehetség a kamera mögött?

Mindig így dolgoztam, a pályám elején még bátortalanabbul, mert csomó hiányosságom volt. Még most is van, de a munka gyakorlat is. Azért csinálom így, mert nem tudom máshogy. Nekem a kép ugyanolyan fontos, mint a jelenet vagy a színész. Számomra elengedhetetlen, hogy az én szememen keresztül történjen minden, mert belőlem jön az energia, én vagyok ott a színésszel, akinek minden rezdülését ismerem, tudom, merre néz, merre lép. A világot, a vidéket pedig így látom, és nem szeretem másra bízni azt, hogy milyen a filmem.

Ez viszont más típusú rendezői attitűdöt követel meg, hiszen a kamera mögül instruálsz.

Persze. Csodálatos rendezők vannak, akik úgy alkotnak képet, hogy annyi véleményük van: legyen egy totál, egy közeli, ezt vegyük fel innen vagy onnan, de nem szólnak bele jobban. Van, aki tud így dolgozni, én képtelen vagyok. Az összes hibájával együtt, de az én szűrőmön keresztül született meg a film, és számomra ez így van jól.

A filmet édesapádnak és kisfiadnak ajánlottad. Miért?

Nagyon erősen jelen van a filmben az apa-fiú motívum. Rettenetesen hiányzik az édesapám, aki sajnos nem érhette meg az első filmemet. Ő mindig azt éreztette velem, hogy az lehetek, aki csak lenni akarok. Ezért ajánlottam neki, mert tőle kaptam a legtöbbet ahhoz, hogy az legyek, aki most vagyok. A kisfiamnak pedig azért ajánlom, mert olyan szellemi és lelki örökséget szeretnék neki adni, melynek segítségével felnőttként magasabbról indíthat, mint ahonnan én indítottam férfiként.

Tóth Eszter

Fotó: Megafilm