Művészet és barátság: Kondor Béla és Nagy László

A Pestszentlőrinc szívében, a Tomory Lajos Múzeumban található emlékszoba Budapesten elsőként mutatja be állandó kiállítás formájában Kondor Béla életét, alkotói pályáját és kötődését ehhez a belvárostól távol eső kerülethez. A változatos módon összeállított tárlaton képzőművészeti alkotások, illusztrált kötetek, fotók és idézetek, sőt egy lapozható interaktív eszköz is segíti a páratlan alkotói életmű megismerésében. A lapokon Kondor életét követhetjük nyomon, továbbá szerteágazó művészeti munkásságának illusztrálására általa készített hangszereket és festett üvegablakait.

Szerteágazó, hiszen Kondor Béla amellett, hogy grafikusként és festőként tevékenykedett, verseket és prózát írt, repülőmodelleket és hangszereket épített, sőt ő maga is zenélt: orgonán, zongorán és régi hangszereken egyaránt játszott. Képzőművészeti munkássága is rendkívül széles spektrumú: számos ismert könyv és verseskötet (Thomas Mann: Varázshegy, Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger, Petőfi Sándor, József Atilla, Babits Mihály versei) illusztrátora, fametszeteket, rézkarcokat, litográfiákat, monotípiákat, papírmetszeteket egyaránt készített.

Már alkotói pályája elején szakított az 1950-es évek szocreál leíró grafikájával, inkább a maga teremtette, sajátságos és egyéni mitológiával hatott kortársaira. Munkáiban megpróbálta újraértelmezni az egyetemes szimbólumokat és motívumokat, választ keresve saját korának kérdéseire. Nyughatatlan személyiségként álmait, gondolatait és belső vívódásait rézlemezekbe karcolta. Alkotásainak egyik fő motívuma a repülőgép (amelynek modelljeit ő maga készítette el), de képein gyakorta jelenik meg a rovar, a madár, az angyal vagy éppen a keresztre feszített és mártírhalált halt Krisztus szenvedő alakja.

Ezekből a jelképekből is jól látszik, hogy Kondor Bélát mennyire érdekelte a repülés, a szárnyalás gondolata, a sokáig leküzdhetetlennek vélt magasság meghódítása. Művein szárnyas szerkezetek, repülőgépek (egyik leghíresebb munkája A repülés géniusza 1964, Város 1967) vagy az Ószövetség mennyei lényei, a kerubok (Két kerub 1972, Két kerub Sodomában 1972) is szerepelnek.

Pályája alatt erősen foglalkoztatta a jó és rossz párharcának kérdése, az ember kísérthetőségének, a választás felelősségének a terhe.

Többek között ez kapcsolja össze Nagy László gondolatvilágával. Festészetében – számos, olajjal farostra készült képe maradt fenn – jelentős szerepet tulajdonított az erőteljes vonalaknak, figuráit szinte minden esetben vastagon húzott, expresszív kontúrokkal ábrázolta.  

Az emlékeket őrző kicsiny „szentélyben” kronologikus sorrendben bontakozik ki előttünk Kondor Béla életpályája, főbb állomásai, gyermekkori élményei. Az idővonalon családi fotók, tablóképek elevenítik fel a pestszentlőrinci születésű alkotó gyermekkorát, iskolás éveit. Itt töltött gyermekéveinek élményei végigkísérték életét és munkásságát. Ebben a fővároshoz csatolt kerületben bontakozott ki Kondor Béla repüléshez és különféle szerkezetekhez fűződő vonzalma, amelyek később munkáiban konkrét formákat öltöttek.

Már elemi iskolásként kitűnt kézügyességével. Nemcsak portrékat rajzolt és csendéleteket festett, hanem működőképes repülőgépmodelleket is épített. Nem csoda, hogy egy ideig arról ábrándozott, hogy pilóta lesz, ám álmairól hamar lemondott, miután tudatosult benne ezeknek a fenséges gépcsodáknak egyben „fenyegető” mivolta. A repülőgépszerkezetek elkészítése viszont élete végéig megmaradt egyik legkedvesebb elfoglaltságának. Az általa „csudabogaraknak” nevezett masinák több irányba elforgatott, felnagyított részleteit fotókon is megörökítette, ezeket a felvételeket láthatjuk a tárlaton (Modellek ablak előtt, Csend I., Katasztrófa VII. 1972) is.

Az általa illusztrált kötetek közül jó párat (Juhász Ferenc: A tékozló ország 1954, Friedrich Dürrenmatt: A baleset 1956, Luis Vélez de Guevara: A sánta ördög 1962) láthatunk.

Ám a kiállítás legfontosabb aspektusát a Nagy Lászlóhoz fűződött barátsága képezi.

Számos közös pont magyarázza e mély kapcsolat miértjét. Nagy Lászlót 1946-ban felvették az Iparművészeti Főiskolára, ahonnan egy év múlva átiratkozott a Képzőművészeti Főiskola rajz szakára. Ekkor már jelentek meg versei, előbb egy diákújságban, majd 1947-ben a Valóság című folyóiratban. A gyorsan jött sikerek hatására úgy döntött, költő lesz. 1953 és 1957 között a Kisdobos szerkesztője, majd főszerkesztője volt, majd a lap megszűnése után évekig műfordításból élt. 1959-től haláláig az Élet és Irodalom képszerkesztője és főmunkatársa volt.

Kondor Bélával való megismerkedése még abba az időbe nyúlik vissza, amikor Nagy László segítette őt verseinek megjelentetésében – mondta az előadó, Falusi Márton költő, irodalomtörténész. „Egyfelől nagyon szép barátság volt az övék, másfelől pedig komoly munkakapcsolat is, egy komoly közös művészi gondolkozás. Egyszer egy esszémben ezt így fogalmaztam meg, hogy képzeletközösség, hiszen Nagy László és Kondor Béla egyszerre voltak költők, illetőleg képzőművészek is. Nagy László Kondor Bélához hasonlóan élvonalbeli képeket: grafikákat, festményeket készített, amíg Kondor Nagy Lászlóhoz hasonlóan költőként is megállta a helyét, olyannyira, hogy az irodalomtörténet is számon tartja őt.”

Falusi Márton szavait bizonyítja a két művésznek a tárlaton látható, egymásnak dedikált grafikája és verse.

Szellemi törekvéseik rokonságáról alkotásaik hosszú sora árulkodik. Művészetüket ugyanúgy jellemezte az emberféltő humanizmus és az ítéletet mondó morális eszmevilág, mint a tragikum és a groteszk egymásba játszása, valamint a mitológiateremtés – olvashatjuk a kiállítás egy tablóján.

Kondor Bélát nemcsak Nagy Lászlóhoz, hanem a költő feleségéhez, Szécsi Margithoz is szoros barátság fűzte. Hármójuk művészi és szellemi törekvéseinek rokonságát kiválóan mutatja, hogy a szárnyalás Nagy László verseiben és grafikáin, valamint felségének költeményeiben is vissza-visszatérő motívum. A tárlaton Nagy László verseinek részleteit (Búcsúzik a lovacska című ciklus 1963, A város címere, Vérugató Tündér című ciklus, 1956–1965) olvashatjuk és az ezekhez készült kondori illusztrációkban is gyönyörködhetünk.

A Mert olyan kondori ma a világ című, május 16-án elhangzott előadáson Falusi Márton értő elemzése ismertette meg a közönséggel Kondor Béla és Nagy László munkakapcsolatát. A prezentációt a Mohai Gábor előadóművész által felolvasott Nagy László-költemények tették igazán átélhetővé.

A Kondor Béla: A repülés vonzásában című kiállítás megtekinthető a Tomory Lajos Múzeumban hétköznap 8 és 16 óra között.

Takáts Fábián

Fotók: Tomory Lajos Múzeum és Szabó Zsófia Lilla jóvoltából