A Kolozsvártól 14 kilométerre fekvő kalotaszegi település, Magyarvista református templomában, amely Erdély és a Kalotaszeg egyik legismertebb középkori műemléke, újabb, művészettörténeti szenzációnak számító leletek kerültek elő.

A templomban a Rómer Flóris-terv keretében végeztek vizsgálatokat a Teleki László Alapítvány megbízásából. Ennek alapján megállapítható, hogy a templomhajó egykori famennyezete és tetőszerkezete, valamint az azokat alátámasztó oszlop és mestergerenda 1330-ban épült, ezzel – mai tudásunk szerint – Erdély máig fennmaradt legrégibb tető-, illetve födémszerkezete. A felfedezés a templom rendkívül értékes falképeinek kutatásában is új eredményeket hozhat.

Tölgyfából készült, 1330-ból származó mestergerenda és tartóoszlop

A kőből rakott, egyhajós, négyzetes szentélyű épület a román kori nyugati kapuzata alapján a 13. század végén épülhetett. A templom gazdag festett fa berendezéssel rendelkezik, melynek kiemelkedő darabjai az átalakított, késő gótikus papi szék, a hajó fölötti kazettás mennyezet, melyet faoszlop által tartott mestergerenda támaszt, a padok, a déli és a nyugati bejáratok ajtószárnyai, a szószék és a szószékkorona. Az épület mellett 18. századi harangláb emelkedik, legrégebbi harangja Mátyás-kori, 1487-es.

A keresztelőmedence darabja 

Falképei stilisztikailag egy Erdélyben jól ismert stíluskörbe igazodnak, melynek közismert példája a gelencei Szent László-legenda, de számos más helyszínen is megjelenik, például Csíkszentimrén, Homoródkarácsonyfalván, Felvincen, Boroskrakkón, Széken, Ördöngösfüzesen.

Restaurálásra váró faldarabok

E csoport falképeinek pontos keltezése problematikus (volt), mivel sem történeti adat, sem évszámos felirat vagy más jellegű információ nem állt rendelkezésre egyik épületnél sem, így az 1310-es évektől az 1340-es évekig terjedt a szakirodalomban az emlékek datálása. Emiatt volt különleges fontossága annak a restaurátori megfigyelésnek, hogy a falkép vakolata érintkezik a mennyezetet, azon keresztül a tetőt is támasztó mestergerendával. A faelemek kivágását ugyanis ideális esetben éves, sőt évszakos pontossággal keltezni lehet. A vizsgálatból kiderült, hogy

a szerkezet egyik fáját 1329–1330 telén vágták ki.

Így a szerkezet megépítésre már 1330-ban sor kerülhetett, tehát a falképek ennél nem lehetnek korábbiak.

A kő oromfalakba beépített építés korabeli gerendák, valamint a mai, 17. század közepi tetőszerkezet egyes elemeinek évgyűrűvizsgálata arra is rámutatott, hogy maga a templomhajó és korábbi tetőszerkezete is ebben az időben épült. Ez esetben évre pontos a keltezés, az egykori tetőszerkezethez 1329/1330 telén kivágott tölgyfát használtak.

Forrás: Teleki László Alapítvány

Fotó: MTI/Kiss Gábor