Ahol a Dunában még cápák is úsznak

A váci Múzeumok Éjszakája történelmi kalandozásra hívott: a vastól a középkoron át a jelenig tartó, a Duna-parti város teljes történetét átfogó programok sora várta a vendégeket.

A váci születésű jogászról, takarékpénztári igazgatóról, helytörténészről és mecénásról, Tragor Ignácról elnevezett múzeum udvarán a legújabban előkerült régészeti leleteket gyűjtötték össze. Az időszámításunk előtti 7. századból, a vaskorból származó lándzsahegyek, a Krisztus előtti 5. századi kelta sírból előkerült hólyagos lábperecek és török kori rézedény egyaránt látható itt. Először az edény került elő, tíz évvel később pedig a füle. Újabb tíz év múlva talán a fedelét is megtalálják.

Idén 550 éve, 1474-ben szentelték váci püspökké a humanista Báthori Miklóst, akihez Vác reneszánsz virágkora kötődik. Ennek kapcsán emlékévet hirdetett a város. Báthori Miklós királyéval vetekedő reneszánsz udvart építtetett és főiskolát is alapított itt. A neves dátumhoz kapcsolódóan, A reneszánsz sárkány  ̶  Báthori Miklós és kora címmel nyílt kiállítás a múzeumban, amelyhez a Múzeumok Éjszakáján több program, például reneszánsz jelmezverseny, padlótéglafestés, kanálfaragás és kosztümös tárlatvezetés kapcsolódott. A Mare Temporis Alapítvány Mars és Vénusz csatája címmel a reneszánsz vívmányainak férfi és női szempontok szerinti eltérő megítélését sok humorral és nagy képzelőerővel megírt darabot adott elő.

A Báthori család címerében sárkány szerepel, amely a legenda szerint a család birtokán, az ecsedi lápban lakott. A család egyik őse, Opos legyőzte, és bizonyítékul kitörte három fogát. A király megjutalmazta a tettéért, így válhatott a Báthori család címerállatává a sárkány.

A váci főtéren még bőven Báthori korát megelőző épületmaradványok is láthatók. Már a tatárjárást megelőzően is állt itt templom, amiről elsősorban a környéken feltárt síremlékek tanúskodnak. Mivel a középkorban csak egyházi épület környékére, megszentelt területre temetkeztek az emberek, ezek bizonyítják a templom létezését. Ám azt a tatárok kegyetlenül elpusztították. Elvonulásuk után a földbirtokos püspökök által betelepített, elsősorban Dél-Németországból származó lakosság népesítette be Vácot. A város németek által lakott részét Németvárosnak nevezték, a váci főtér jellegzetes háromszöge is a korban szokásos német főtér alakját formázza. A Szent Mihály-templomot a németek építették fel, aztán a 14. és a 15. század fordulóján támpilléres, áttört üvegablakos gótikus templommá bővítették.

A Szent Mihály a török időkben felekezeti kötöttség nélkül a város egyetlen megmaradt keresztény temploma volt. A török kiűzése után leromlott az állapota. Először bővítést és rekonstrukciót terveztek, de végül lemondtak róla és a sorsára hagyták. A feltárt romterületen, a templom egykori kriptájában kisebb bemutatóteret alakítottak ki, ahol megfigyelhetők az évszázadok során egymásra rakódó rétegek, az egykori templom elhelyezkedését, méretét pedig makett segítségével képzelhetik el a látogatók.

Vác világhírű kultúrtörténeti emléke a Fehérek, azaz domonkosok templomának kriptájából előkerült 262 múmia. Helyreállítási munkái során, 1994-ben elfeledett, befalazott kriptára bukkantak, amely egyenletes hőmérséklete és kiváló szellőzése miatt ideális feltételeket biztosított az elhunytak természetes mumifikációjának. A fenyőkoporsók és a beléjük helyezett fenyőforgács szintén elősegítette a folyamatot. A látogatóközpontban az elhunytak életéről, tárgyaikról, szokásaikról kapunk információkat.

A látogatóközpont pincéjében ott a beazonosított halottak névsora, és a melléjük temetett kegytárgyak: rózsafüzérek, keresztek is láthatók. A kripta a színesre festett, szimbólumokkal és virágokkal dúsan díszített, olykor egymásra halmozott koporsókkal különleges látvány. A zöld és kék színű gyermek-, valamint a szürke, barna vagy sárga színű felnőtt koporsókra halálfejeket és koponyákat, ásókat és virágokat festettek. Három múmia is megtekinthető: Stefanovics György szabómesteré, Salamon Magdolnáé, aki kilencéves kislány volt, és egy név szerint nem ismert polgárasszonyé (a többit a Magyar Természettudományi Múzeum embertani tárában őrzik).

A Vácon élő, gerillaszobrairól ismert szobrász, Kolodko Mihály látványos performansz segítségével hívta fel a figyelmet a dunai szemét problémájára. Szemétből és alacsony környezeti lábnyomú betonból cápákat varázsolt a folyópartra. Üdítőskupakokat és konzervdobozokat, üvegcserepeket és műanyagdarabkákat tett művészeti alkotások alkotóelemeivé, hogy a környezetszennyezés égető problémájára felhívja a figyelmet.

A Duna-parti cápák mára beköltöztek a Tragor Ignác Múzeum Pannónia Házába. Ugyanitt a szobrász rögtönzött alkotóműhelyébe is bepillanthatunk. A művészt inspiráló tárgyaktól, alkotásaitól és az édesanyja által készített hímzett falvédőtől Dürer arcmásán át a biciklijéig minden a múzeumi térbe költözött. A Múzeumok Éjszakáján pedig a halas projektjéhez is csatlakozhattunk: uszadékfából bárki színes halat festhetett magának.

A még Szent István által alapított váci egyházmegye is csatlakozott a Múzeumok Éjszakája programjához: a püspöki palota megnyitotta kapuit, és az épület minden szegletét bejárhattuk, a püspöki rezidenciát is beleértve. Kellemes meglepetésként maga a püspök, Marton Zsolt fogadott bennünket.

A Váci Egyházmegyei Gyűjtemény a Múzeumok Éjszakájának idei tematikájához, a gólpasszhoz igazodva remek játékötlettel állt elő. Összeállították a mennyei tizenegyet, vagyis egy szentekből és Jézus Krisztusból álló futballcsapatot, amelynek tagjait fociskártyák segítségével lehetett felkutatni. Prokop Péter kiállításának, aki pap, író és festőművész is volt, szintén témája volt a labdarúgás, vagyis a Múzeumok Éjszakáján egyik festménye és néhány sportrelikvia segítségével az egyházi művészet is adott egy gólpasszt.

Fotók: Budai Krisztina / Kultúra.hu