„Egyre silányabb szókinccsel beszélgettek, és gyakran németül játszottak, sok dologra nem volt magyar szavuk” – foglalta össze az anyuka a külföldön töltött időszak hatását a gyermekeire.
A hazaköltözést követően nem állt meg a család félúton: a nyelvi közeg mellett a tradíciót is visszaadták a gyerekeknek. A Kaszaj Kulturális Egyesülethez fordultak, és rövidesen minden gyerek hangszeres népzenét kezdett tanulni Székelyudvarhelyen.
„Az ő különleges családi közösségük egy még nagyobb családra, a táncházasok, a népzenészek családjára talált rá nálunk” – mondja Orendi István, a Kaszaj Kulturális Egyesület alapítója.
A népzenét még bonyolultabb és költségesebb jól oktatni, mint a táncot – mert egy táncos akár ötven embert is taníthat egyszerre, a népzene hatékonyan közvetlen átadással, mester és tanítvány kétszemélyes közegében tanulható. A Csoóri-sorozat új filmjéből kiderül, hogyan tudja pótolni a Csoóri Program a romániai állami népzeneoktatás hiányát, és hogyan lehet új műhelyekre találni.
„Sokszor gondolkoztam azon, hogy melyek ennek az ötvenéves táncházmozgalomnak a meghatározó mérföldkövei. Az első mérföldkő az elindulás volt. Aztán a második: 1978-ban Székelyudvarhelyen tartották a világ legelső táncháztalálkozóját. És ilyen volumenű történéseket hoz most el a Csoóri Program is” – mondja Orendi.
A film szereplői arról is vallanak, mit jelent kisebbségi létben a hagyomány ápolása és hogy mennyiben lehet átadni a népzene és néptánc szeretetét a következő generációknak.
A Csoóri Sándor Program 2017 óta folyamatosan segíti a magyar népművészeti örökséget élő hagyományként művelő hazai és határon túli közösségeket. A Csoóri-sorozatot követve a Kultúra.hu Youtube-csatornáján különleges zenész- és táncosközösségeket ismerhetünk meg Kárpát-medence-szerte.
A program a Csoóri Sándor Alap támogatásával valósult meg.
