Nagy Kráoly frank uralkodót római tartózkodása során, III. Leó pápa császárrá koronázza. Károly, aki már 768-tól a rómaiak védelmezője (Patricius Romanorum) címet viselte, 774-től a longobárdok királya is, most már - antik hagyomány alapján - caesarnak és augustusnak nevezteti magát. Az ünnepélyes koronázási ceremóniára a Szent Péter-bazilikában került sor. A koronázási eseményen részt vevő rómaiak az új császárt teljes címével köszöntik: "Károly, a legkegyelmesebb, fenséges, istentől koronázott, nagy és békeszerző császár, aki a Római Birodalmat kormányozza, és aki isten kegyelméből a frankok és a longobárdok királya." A pápa térdre borulva hódolt a császárnak. Károly császárságának jelszava "a római világbirodalom felújítása" volt. A császárság feladatait Károly így magyarázta: "A mi dolgunk az, hogy... Krisztus egyházát a pogányok támadásaitól és a hitetlenek pusztításaitól fegyverünkkel mindenütt megvédjük, belül viszont a katolikus hit tanításainak megismertetésével erősítsük." A bizánci Baszileiosz mellett Károly a második uralkodó volt, aki a császári címet viselte, bár a római császári méltóság elvileg oszthatatlan volt.
