Nagy László verseit a lélegzetünkben tartjuk

Kilencven évvel ezelőtt született Nagy László, s ennek évfordulójára emlékeztek szeptember 16-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az est házigazdája Havas Judit volt, aki igen gazdag összeállítással készült a közönség számára: kép- és videovetítésekkel, felolvasásokkal, beszélgetésekkel, zenei produkciókkal, melyeknek középpontjában a költő, s életműve állt.

Budai Ilona népdalénekes, aki elmondása szerint többször kísérte író-olvasó találkozókra Csoóri Sándor és Páskándi Géza mellett többek között Nagy Lászlót is, akinek a kedvenc népdalaival készült, melyekből ?sokat merített, és ihlettel szolgáltak alkotásaihoz.? Hegedűs D. Géza színművész Rege a tűzről és jácintról című versét adta elő, és fellépett Mohai Gábor is, több Nagy László-költeménnyel. Továbbá meghívták a legutóbbi Nagy László-szavalóverseny győztesét, Csonka Johannát, aki egy Szécsi Margit verset osztott meg a közönséggel, valamint Fried Péter operaénekes Hegedűs Valér orgona- és zongorakíséretében a költő néhány művének operajellegű feldolgozását énekelte el.

Az estet Dr. Hóvári János a MANK főigazgatója és Wohlmuth István kulturális tanácsnok nyitotta meg. Hóvári beszédében Nagy László kulturális örökségét emelte ki ? meglátása szerint lírai nyelve új kifejezésformákat teremtett a későbbi költőnemzedék számára, melyből meríthetnek a mai napig is. Wohlmuth István Nagy László költészetét, életművének fontosságát hangsúlyozta. ?Az ő sorait ismerni kell, és ahogy említettem már, bízzunk benne, hogy ez nem egy tűnő világ, hanem ezek az értékek megmaradnak, és ebben minekünk is nagyon nagy a felelősségünk: hogy a kultúránkat, a művészetünket őrizzük, óvjuk, védjük? ? mondta.

Őket követően dr. Jánosi Zoltán irodalomtörténész méltatta a költő művészetét, lírai világlátását. ?Nagy László verseit évtizedek óta a lélegzetünkben tartjuk? ? nyitotta beszédét. Életművét igyekezte európai irodalmi áramlatokba bekapcsolni, valamint ázsiai és dél-amerikai párhuzamokra is rámutatott. ?A világirodalom ősmítoszokból merítő, úgynevezett archaikusan remitologizáló áramlatának az élvonalában halad. Olyan poétikai modellt teremtett, amely magában ötvözi a társadalmi realitások és a történetiség színtereit? ? állapította meg. Thomas Mann József és testvérei, valamint Bulgakov A Mester és Margarita című regényeit hozta fel konkrét példaként erre az összecsengésre: ugyanis meglátása szerint míg az előbbi a náci Németország, az utóbbi a sztálinizmus közegébe emelte be mitikus-történeti, és ezt a realitással ötvöző világképét, addig Nagy László a Rákosi-korszak, majd az azt követő évtizedek ?értékrombolásával fordította szembe lázadó mítoszát és hősét.?

Az est vendége volt Ágh István is, Nagy László öccse, akivel az esemény házigazdája beszélgetett: felidézték közös fiatalságukat. ?Szinte már egy túlvilágban éreztem magam? ? mesélte el az kapcsán, hogy az iszkázi Nagy László Emlékház udvarában, ahol idén júliusban megemlékezést tartottak, végignézett gyerekkorának nézőpontjából az összegyűlt tömegen. Valamint megtudhattuk, hogy Ágh eleinte sok mindenben, mint például a tanulásban, vagy az alkotásban is igyekezett előrébb jutni testvérénél, viszont kapcsolatuk mindig is szoros maradt.

Az est végén a PIM főigazgatója, E. Csorba Csilla is köszöntötte a megjelenteket, akik türelmesen és érdeklődve követték figyelemmel a mintegy két órás eseményt.

Fotó: Csákvári Zsigmond