December 9-én mutatjátok be a Pinokkiót. A darabot Keresztes Tamás rendezi, a zeneszerző Presser Gábor, a dalszövegíró pedig Sztevanovity Dusán. A próbafolyamat ezen pontján hogyan vélekedsz az előadásról?
Elsősorban izgatott vagyok, mert várom, hogy az, ahogyan az előkészületi fázisban dolgoztunk, hogyan fog kikristályosodni. Már eddig is rengeteg időt öltünk a munkába, főleg a zenei próbákba. Nagyon sokat énekeltünk Pici bácsival, és úgy érzem, sokat fejlődtem neki köszönhetően. Annyi mindent tanultam tőle! Többet tudok a zenéről és arról, hogyan kell nekiállni egy ilyen jellegű előadásnak, illetve jelen lenni benne. Mindez az alapos előkészületek miatt lehet így. Elöljáróban azt mondhatom, hogy hihetetlenül izgalmas világot építünk fel a színpadon.
Presser Gábor 50 éve van jelen a Vígszínház életében, a hazai könnyűzenei porondon pedig még több ideje. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, A padlás, Omega, LGT. Milyen a viszonyod a zenéjéhez? Korábban hallgattad a dalait?
Ugyanazt tudom mondani, mint bármelyik magyar ember. Ha nem engem kérdeznél, szerintem akkor is az lenne a válasz, amit én mondok: a zenéje megkerülhetetlen. Az ő dalai egy egész univerzumot, egy életérzést jelentenek. Nem tudom elmondani, mekkora megtiszteltetés, hogy testközelből tapasztalhatom meg, hogyan ír zenét, arról nem beszélve, hogy személyesen, kifejezetten számomra teszi ezt. Presser Gábor rám és nekem írja a dalokat, és nagyon hálás vagyok ezért.
Van kedvenc Presser-dalod?
Az abszolút kedvencem a Popfesztivál – bármikor, bármilyen mennyiségeben hallgatom. Egy konkrét dalt nem tudok kiemelni a musicalből, mert mindet nagyon szeretem.
Nem túlzok, ha azt mondom, a Pinokkió a világirodalom egyik legtöbbször feldolgozott története. Az eredeti mű, Carlo Collodi munkája nagyban szól az igazságról, amit a leghíresebb változat, a Walt Disney-féle 1940-es mese is megőriz. Számodra mit jelent ez a szó?
Az igazság a legfontosabb. Általában az életben, de szerintem a színházban is. Hogy ez pontosan mit jelent? Igaznak maradni és igazul játszani a színpadon az egyik legnehezebb feladat színészként – nekem is. Nagy kihívás elérni, hogy ne gondoljam azt, hogy ó, ezt a mondatot nem jól mondtam, mert közben nem éreztem semmit. A színházban gyakran hangzik el, hogy „hamisan mondtam ezt a mondatot”. Ahogy halljuk, ha valaki hamisan énekel, azt is érzékeljük, ha valaki prózamondás közben hamis. A játék csak akkor jó, ha érzelemmel van megtöltve. Úgy lesz igaz, amit a színpadon csinálunk, hogyha érzünk közben valamit, és ha ezek az érzelmek őszinték.
A darabban hangsúlyos lesz ez a vonal?
Igen, ez a mi verziónkban is alapkövetelmény.
Az előbb egy zenei hasonlattal éltél, és a Pinokkió is zenés darab. Érdekes egybeesés, hogy A nagy Gatsbyben szaxofonost, a Szerelmek városában pedig zeneszerzőt alakítottál. Milyen a viszonyod a zenéhez, ha nem te énekelsz?
Egyáltalán nem értek hozzá, ezt rögtön le kell szögeznem. Nagyon rossz zenész vagyok, nem is játszom semmilyen hangszeren. Ezt inkább meghagyom a profiknak. De minden nap hallgatok zenét. Mivel nagyon sokat utazom, sok holtidőm van, ami ideális erre. Ami a stílust illeti, mindenevő vagyok: a klasszikus művektől a rapen keresztül a popig minden műfajt szeretek. A zene fontos része az életemnek.
Nemcsak színházban láthat a közönség. Feltűntél Nemes Jeles László második nagyjátékfilmjében, a Napszálltában, illetve Badits Ákos Űrpiknikjében is. A jövőben tervben van a filmezés?
Igen. Az elmúlt egy évben rengeteget forgattam, épp egy csodálatos sorozaton dolgozunk. Arról, hogy pontosan miről van szó, egyelőre nem beszélhetek, de azt megsúgom, hogy jövőre lesz látható. Úgyhogy a színház mellett gőzerővel csinálom a filmezést is.
Sűrű színházi évad áll előtted. A Pinokkió mellett benne vagy Az üvegcipő című Molnár Ferenc-drámában, amit a napokban mutattatok be, és március 22-én érkezik a Csoda, a második házi színpadi rendezésed, a már futó darabokról – A padlásról, A Pál utcai fiúkról, Az öreg hölgy látogatásaról nem is beszélve. Hogy látod, bele fog férni a film is?
Évad közben sokszor nagyon nehéz. Eléggé embert próbáló és megterhelő időszakaim is voltak. De amikor ott vagyok, és megcsinálok egy igazán jó jelenetet, akkor olyan apró dolognak tűnik, hogy fáradt vagyok. Ez a legkisebb problémám. Munka közben azt érzem, hogy megéri. És azt, hogy nagyon szeretem a mesterségemet.
A Vígszínház évadnyitó sajtótájékoztatójáról készült beszámolónk itt olvasható.
Fotó: Emmer László/Vígszínház
