A brumaire 18-i államcsínnyel Bonaparte Napóleon tábornok a katonaságra támaszkodva megdönti a direktóriumot, és ideiglenes kormányt hoz létre, amely kidolgozza a konzulátus alkotmányát. Napóleon az első konzul tisztségében egyesíti a végrehajtó és a törvényhozó hatalmat. Az államcsíny a nagypolgárság javára zárja le a francia forradalmat, félre állítva a royalistákat és a radikális republikánusokat. Napóleon uralmában nemcsak a nagypolgárság, hanem a gazdag parasztság is garanciát lát a radikális népmozgalmakkal és az ingatag kormányokkal szemben. A konzulátus népszavazással lefogadott alkotmánya, melyet Emmanuel Joseph Siey?s abbé fogalmaz meg, kiterjedt hatalmat biztosít az első konzulnak. Ő nevezi ki - a másik két konzul és az államtanács javaslatait figyelembe véve - az összes katonatisztet, hivatalnokot és bírót, valamint a szenátust. A szenátus jelöli - az általános választások során közvetve megválasztott előkelőségek (notables) közül - a tribunátus (hatásköre a törvényjavaslatok megvitatása) és a törvényhozó testület (hatásköre csak a törvények megszavazása) tagjait. A közigazgatást és az iskolaügyet centralizálják.
