Korábban úgy vélekedett a tudomány, hogy a modern ember táplálékválasztása rugalmasabb volt, mint közvetlen szomszédjáé, a Neander-völgyié. Míg a Homo sapiens a vadászat mellett bölcsen más táplálékforrásokat is kiaknázott, úgy hírlett, a "primitív" Neander-völgyi szinte kizárólag állati eredetű táplálékot fogyasztott. A németországi Senckenberg Kutatóintézet szakemberei azonban arra az eredményre jutottak, hogy a Neander-völgyi étrendje jóval változatosabb volt, mint eddig hitték, és bőségesen tartalmazott növényi táplálékot is.
Táplálékválasztásuk, ahogy a Homo sapiensé is, regionálisan különbözött - a Földközi-tenger vidékén mást fogyasztottak, mint az északi vidékeken. Azt ették tehát, amit élőhelyük nyújtott. Erre utaló jelek már régóta akadtak. Az izraeli Amud és Kebara Neander-völgyi-lelőhelyeken például pisztácia, makk és zöldségnövények megkövült maradványai kerültek elő. A franciaországi La Quinában fellelt kőszerszámok pedig növények feldolgozására engedtek következtetni. A nemrégiben az észak-iraki Shanidar 3 nevű lelet fogkövében kimutatott növényi mikrofosszíliák, valamint a fogzománc árulkodó kopásnyomai is a Neander-völgyi rugalmas táplálkozására utalnak.
A német kutatók a Senckenberg Kutatóintézet által kifejlesztett Occlusal Fingerprint Analysis (rágófelületi "ujjlenyomat-elemzés") módszerrel jutottak további információk birtokába. Összesen 73 felső állkapcsi őrlőfog rágófelületét elemezték a legapróbb részletekig. Eredményeiket a PLoS ONE című folyóiratban tették közzé.
A különböző régiókból származó Neander-völgyi- és Homo sapiens-leleteken kívül főként húsevő, illetve vegyes étrendű természeti népek - például inuitok, tűzföldiek, ausztrál bennszülöttek - őrlőit is bevonták a vizsgálatba. A lelőhely és a lelet kora szerint a rágófelület kopása jelentős eltérést mutatott. Az ökológiailag hasonló területekről származó minták pedig hasonlítottak.
Az, hogy a Neander-völgyiről a húsevő sztereotípia terjedt el, valószínűleg a kövületek félreértelmezéséből ered. Csontok ugyanis inkább fosszilizálódnak, mint a növények, tehát leginkább a kőkori vadászzsákmányok megkövült maradványait elemezték. Ezen kívül a korábbi vizsgálatok elsősorban hűvösebb éghajlatról és/vagy északi területekről származó mintákon alapultak, ahol a táplálékkínálat leginkább húsból állt.
