Andrew Lloyd Webber gyermekkori kedvenc olvasmánya, az angol költő, T. S. Eliot Macskák könyve című versciklusát álmodta színpadra fülbemászó zenével, szemkápráztató koreográfiával, pazar jelmezekkel és sminkekkel. A komponista mindig is hitt a nagy költségvetésű, sokszereplős, rengeteg munkával kidolgozott szuperprodukciókban, így nem meglepő, hogy a londoni előadás 900 ezer fontba került. Jóllehet ekkor már olyan sikerdarabokat tudhatott a háta mögött, mint a Jézus Krisztus Szupersztár és az Evita, nehéz volt befektetőket találnia. Gillian Lynne koreográfus visszaemlékezése szerint mindenki azt mondta:

„Egy show macskákról? Biztos megőrültél.”

Amikor a Warner Brothers is kihátrált a produkcióból, Webber azt mondta nekik: „Gondolják meg, hogy a világ fele utálja a macskákat, a másik fele viszont imádja őket. Én megelégszem ezzel az ötven százalékkal.” A zeneszerző, más választása nem lévén, még a házára is jelzálogot vett fel. Az eredmény őt igazolta: bukás esetén csődbe ment volna, így viszont ő lett a világ első milliárdos zeneszerzője, a befektetők 3500 százalékos haszonra tettek szert.

Webber 1977-ben fogott munkához, a dalciklust 1980-ban mutatták be nyilvánosan, ezután határozta el, hogy művéből musicalt készít.

Minden számot Eliot ciklusára komponált, kivéve a legismertebbet: a Memory szövegét a rendező Trevor Nunn állította össze nem sokkal a premier előtt, a költő két másik verse alapján. A zene eklektikus, a klasszikus popzenétől a jazzen át a rockig, sőt a magasztos himnuszig minden megtalálható benne, olykor akusztikus, olykor elektromos kísérettel.

Munkája elnyerte Eliot özvegyének tetszését, aki áldását adta a bemutatóra. A munkát a New London Theatre-ben az idővel való versenyfutás is nehezítette, már árulták a jegyeket, amikor a szövegkönyv még nem volt teljesen kész, ráadásul az egyik főszereplő, Judi Dench az utolsó próbák egyikén megsérült, helyére Elaine Paige ugrott be. Az elhagyott színház színpadán játszódó macskabál az életüket eldaloló-eltáncoló, nagyon is emberi tulajdonságokkal bíró állatokkal a negyedik leghosszabban futó színpadi mű lett, 1981 és 2002 között 8949 alkalommal került színre. Az utolsó előadást kivetítőn is közvetítették a Covent Gardennél a jegy nélkül maradt rajongóknak.

A londoni bemutató után tizenhét hónappal a musical a Broadwayn is megkezdte 18 évig tartó diadalmenetét. A Winter Garden színházban 1982 és 2000 között 7485 alkalommal játszották, ezt a rekordot azután egy másik Lloyd Webber-darab, Az operaház fantomja múlta felül. Mivel a Macskák T. S. Eliot verseire épül, az akkor már 18 éve halott költő 1983-ban elnyerte a legjobb szövegírónak és Webberrel megosztva a legjobb musicalnek járó Tony-díjat is, amelyeket özvegye vett át.

A Macskák a Broadway történetének legdrágább produkciója volt:

a színházat a hatalmas díszletek miatt át kellett építeni, minden falát feketére festették, hét széksort eltávolítottak, a mennyezetbe lyukat vágtak, hogy a darab végén Grizabella a magasba emelkedhessen. Amikor a darabot levették a műsorról, a teátrum helyreállítása nyolcmillió dollárba került.

A darabot azóta 26 ország több mint 300 városában, 19 nyelven, mintegy 50 millió ember látta Buenos Airestől Szöulon és Helsinkin át Szingapúrig. Az első nem angol nyelvű előadást 1983. március 25-én a budapesti Madách Színházban mutatták be, Szirtes Tamás rendezésében. Szirtes az ősbemutatót követően kapta meg a musical zenéjét, amelybe első hallásra beleszeretett, és eldöntötte: élőben is látnia, hallania kell. A londoni előadáson lenyűgözte a zene, a tánc és a látvány egysége, és hazatérve azt javasolta Ádám Ottónak, a teátrum igazgatójának, hogy a zenés darabot mutassák be Budapesten is.

Miután megkapták az előadás jogát, Grizabella, Old Csendbelenn, Ben Mickering, Mindleveri, Cassandra, Micsel Rumli és a többiek fél éves próbasorozat után léptek a Madách színpadára. A jegyekért valósággal verekedtek, pedig egy ideig dollárért árulták őket, mert a jogdíjakat valutában kellett kifizetni.

Forrás: Madách Színház
Amikor Andrew Lloyd Webber 2008-ban Magyarországra látogatott, és megnézte a budapesti előadást, annyira el volt ragadtatva,

hogy kijelentette, a produkció Londonban is megállná a helyét. A darabot azóta csaknem 1500-szor adták elő nemcsak Budapesten, hanem több nagy vidéki városban, valamint az olaszországi Trento és Bergamo közönsége előtt is. A Macskák megdöntött minden hazai színházi rekordot, három teljes felújítást is megért, szerepeiben 200-nál több művész lépett színpadra és egymilliónál többen látták.

A musicalből 2019-ben Taylor Swift, Jennifer Hudson, Ian McKellen, Judi Dench és Idris Elba főszereplésével, az Oscar-díjas Tom Hooper rendezésében készült film, amelyben a sztárok digitálisan létrehozott macskajelmezekbe bújtak, Webber és Taylor Swift pedig egy új dalt is írt Beautiful Ghosts címmel. Azonban hiába volt a sztárparádé, a mozi nagyot bukott, a kritika kinevette a vizuális effekteket, lehúzta a színészeket és a forgatókönyvet. A film 2020-ban „tarolt” a legrosszabb filmnek járó Arany Málna-díjak kiosztásakor, a tizenegy kategória közül hatban „győzött”, elvitte a legrosszabb filmnek, rendezőnek, forgatókönyvírónak járó címet is.

Nyitókép forrása: Wikipédia