„Nem a híres emberek érdekelnek, hanem a faluból a Rózsi néni”

A mikszáthi Görbeország krónikása: tizenhét éves kora óta járja és fényképezi Palócföldet. Képeivel az eltűnőben lévő paraszti világról mesél, ahol az emberek nem őrzik a hagyományt, hanem benne élnek. Palócföldi fotósorozatával idén elnyerte a Highlights of Hungary közönségdíját. Podcastajánló.

A Highlights of Hungary gálán, ahol minden évben a leginspirálóbb történeteket díjazzák, te viseletben vetted át a közönségdíjat. Ennek a viseletnek van valamilyen története?

Igazából ez csak egy viseletszerű öltözék volt. A szoknya a brokát szoknyákat idézi, utánérzése az autentikus rimóci ruhadarabnak. Valódi rimóci darab viszont a selyemből készült fekete vállkendő kék hímzéssel. Szerettem volna magammal vinni Rimócot a díjátadóra, ezért úgy gondoltam, hogy egy kicsit megidézem a viseletüket.

Tizenhét éves korod óta dokumentálod a mikszáthi Görbeországot és annak lakóit. Tizenéves városi lányként számodra mi volt annyira lenyűgöző az eltűnőben lévő paraszti világban? Hiszen egy fiatalt általában nem a múlt érdekel.

Az értékmentés gondolatát a családomból hozom. Édesanyám régész, és bár ő az őskorral foglalkozik, a néprajz, a múlt kutatása valahogy természetes dolog volt a családunkban. A paraszti világ talán azért fogott meg, mert a személyiségemhez a természetközeliség, a falusi élet áll közel. Ráadásul annyira izgalmasak az ott élők történetei! Engem nem feltétlenül a híres emberek érdekelnek, hanem a faluból a Rózsi néni, aki lehet, hogy semmilyen nagy dolgot nem vitt véghez, mégis olyasmit tanultam tőle, ami a mai napig hatással van rám.

A nagymamádnál töltött gyerekkori nyarak helyszínén, a palóc zsákfaluban, Kisecseten kezdtél idős embereket fotózni. Kiről készítetted a legelső képet?

Biztosan a szomszédunkról, Zsuzsika néniről legeltetés közben. A legeltetés nagyon meghatározó élmény számomra. Mindig együtt mentünk ki, úgyhogy szinte minden akkori képemen Zsuzsika néni szerepelt meg a bárányok és a Manci nevű szamár. Holott jártam másfelé is azon a nyáron, még táborban is voltam, valamiért mégis ezeket a pillanatokat szerettem volna megőrizni.

Zsuzsika nénivel a mai napig is szoros kapcsolatot ápolsz. Mesélnél kicsit róla?

Ő egy igazi palóc parasztasszony, aki nagyon fiatalon ment férjhez Kálmán bácsihoz. Több mint hat évtizede házasok. Zsuzsika néni tipikus paraszti életet élt, a fizikai munka az élete része volt. Ezek az asszonyok egészen kicsi koruktól kezdve a tsz-ben vagy napszámosként dolgoztak, számukra ez volt a természetes. Ezért még most, nyolcvanegynéhány évesen is szorgalmasan műveli a kertjét. Ez élteti. Bár fáj itt-ott, a krumplit azért el kell ültetni, a hagymát meg kell kapálni, mert ez az élet célja. Jó érzés neki befőzni a saját paradicsomot, és ha olyan mennyiség készül belőle, minket is megajándékoz vele. Ezek mind olyan dolgok, amik az emberi kapcsolatokat építik. Az egyik legkedvesebb élményem vele kapcsolatban az, amikor egyszer hazafelé indultunk, és ő épp rántott húst készített. Kivett egyet az olajból és még melegen berakta nekem két szelet kenyér közé. Annak olyan íze volt… annyira fantasztikus volt, hogy soha nem felejtem el!

Zsuzsika néni és Kálmán bácsi szerint mi a jó házasság titka?

A válasz kiderül a beszélgetésből, amiben szó esik lavórban fürdésről, a mesterséges intelligencia által kreált fotókról, elrendezett házasságokról és a „régi szép időkről”.

Puzzle – a beszélgetés, amelyben kirakóst játszunk kiválóságaink életképeivel. Műsorvezető: Péczeli Dóri

Mohos Zsófia alig egy éve volt Pénteki kultúrrandink vendége. Az interjú itt olvasható.