Nem a jégkorszak, hanem az aszály miatt hagyták el dél-grönlandi településeiket a vikingek a 15. században – állítja kutatók egy csoportja, a Science Advances című tudományos folyóiratban publikált tanulmányban. Elméletük egy széles körben elterjedt teóriát cáfol.
A vikingek 985-ben érkeztek
Grönlandra, ahol kiirtották az őshonos növényzetet, hogy dús füvű legelőket
nyerjenek fő táplálékuk, a szarvasmarhák számára. A virágkorban mintegy 2000
ember élhetett ezeken a grönlandi településeken. A 15. század elején azonban a
vikingek rejtélyes módon eltűntek Grönlandról. Eltűnésükre a kutatók különféle
magyarázatokkal álltak elő, így gazdasági összeomlással, járványokkal, de főleg
a kis jégkorszak okozta erős lehűléssel.
Egy kutatócsoport – a
massachusettsi Amhersti Egyetem tudósa, Boyang Zhao vezetésével – most azt
állítja, hogy az egyre súlyosbodó szárazság okozta a vikingek elmenekülését
Grönlandról. A csapat egy viking parasztporta melletti tó üledékrétegeinek
vizsgálatával rekonstruálta az elmúlt 2000 év helyi klímáját. Eszerint a 14.
század vége a térségben egy melegebb periódust jelentett, és a magasabb
hőmérsékletek tovább súlyosbíthatták a tartós szárazságot.
A dél-grönlandi marhatenyésztők és
a földművesek amúgy sem voltak könnyű helyzetben a nehéz körülmények miatt,
például tavaszonként marháik olyan gyengék voltak, hogy alig bírták saját
lábukon elhagyni az istállójukat, olykor a gazdáknak kellett a legelőkre
vinniük őket.
A hosszúra nyúló aszály végül oda
vezetett, hogy még kevesebb – talán túlságosan is kevés – fű termett a
szarvasmarhák táplálására. Ez arra kényszerítette a vikingeket, hogy tengeri
emlősökre vadásszanak, ami veszélyes és bizonytalan megélhetési forrást
jelentett az állattartáshoz képest.
A kutatók szerint az aszályos
periódus a társadalmi vagy gazdasági instabilitás mellett jelentős mértékben
hozzájárulhatott ahhoz, hogy a vikingek feladták grönlandi településeiket.
Nyitókép: Shutterstock/Nejron Photo
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
