- Jó sűrű időszakot él: múlt vasárnap volt a Fidelio első szereposztásának bemutatója az Operában, szombaton lesz a másodiké, és ma kezdődik a Budapesti Őszi Fesztivál, amelynek ön a művészeti vezetője. Közben tanít a Zeneakadémián és az Operaház művészeti igazgatója is. Kicsit mintha leharcolt lenne.
- Inkább azt nem bírom, hogy olyan ostobaságokkal hív fel egy újságíró-kollégája: tudtam-e előre, hogy kifütyülik a Fideliót. Nem, nem tudtam, és nem is értem, ez mitől akkora hír. A müncheni operában nemrég fiatalok nézték a Macbeth főpróbáját, és rajongtak érte, majd a premieren fütty fogadta Martin Kusej rendezőt. Ez akkor mit jelent? Nem gondolom, hogy akár ő vagy én megbuktam volna. Ez így megy a világ összes országában.
- Talán azért ment szenzációszámba, mert a közönség érzelmet nyilvánított. Ez nem szokás Magyarországon. Akkor is tapsol mindenki, ha végigaludta az előadást, egy kukkot sem értett belőle vagy egészen felháborította.
- Azt tényleg nem bánom, hogy végre ki merik mutatni a véleményüket a nézők. Az a szomorú, hogy nálunk ez szenzációnak számít.
- Elégedett volt az első szereposztás premierjével? Kritizálták az énekeseket is, a karmesterről, Fischer Ádámról áradoztak.
- A bemutatók sosem sikerülnek jól, majd a harmadik-negyedik estére kiforrja magát. Elégedett vagyok a produkcióval, gondolatgazdagnak és rafináltnak tartom, de nem különösen modernnek. Fischer Ádám a főpróba után azt mondta: te, ez egy hagyományos előadás lett. A magyarok egyébként hajlamosak keverni az olyan szavakat, mint hagyományos, tradicionális, konvencionális, korhű. Ha ez nem lenne hagyományos, akkor a szereplőket mondjuk ufónak öltöztettem volna, esetleg a halak mozgását kellene utánoznia például Leonórának, aki megmenti férjét, felszabadítja a rabokat, leleplezi a börtönparancsnokot. Ezek a figurák teljesen hagyományosan, emberi módon érintik meg egymást, beszélnek, gesztikulálnak, cselekszenek. A konvenció az mást jelent. Konvencionálisan ugyanis a gondnok lánya, Marzelline vasalna, és szerelme, Jaquino a kút körül kergetné, Florestan pedig 120 kilósan, kis szürke festékkel az arcán, egy börtön mélyén súlyos rabláncra verve senyvedne. Az is konvenció, ha egy énekesnő férfikabátban próbálja elhitetni, hogy senki sem látja, hogy ő nő. Logikusan következik ebből, ha mi szeretnénk eltérni ettől, akkor ez másképp lesz: ezért játssza az álruhás Leonórát egy férfiszínész, míg az énekesnő egy másik dimenzióban van jelen - ám mindketten hagyományosan, emberi gesztusokkal és mimikával.
- Gondolom, nemcsak erre szolgál az, hogy négy "emeleten" párhuzamosan játszódik az előadás.
- Ez a mű, amelynek a zenéjét igen nagyra tartom, de a szüzsét és a nyelvezetét gyengének, párhuzamosított monológokra épül. Ez nehezen illeszthető bele hitelesen egy reálszituációba. Akkor minek erőltetni? Sokkal érdekesebb, ha a különböző szinteken önmagukban megélhetik a történetet, és bátran megmutathatják, mire gondolnak.
 |
- Szerintem a biztosítékot a Fidelio-Megváltó párhuzam verte ki a nézőknél.
- Igen, ez egy bonyolult ügy. Ha alaposan elemezzük, felfedezhetjük a szöveg patetikus naivitását, és azt a törekvést, hogy nagyot, jelentőset mondjon. Beethoven elutasította a Cosí, avagy a Don Giovanni librettóját, és nemes, nagy eszméket akart felmutatni. Jól tudjuk, hogy így nem lehet drámai művet alkotni, csakis az emberi sorsokon keresztül. Ezért lett felemás a Fidelio szövege, mert időnként a nagy szavak és kijelentések szinte visszaütnek. A főhősnő küldetéstudatának hangot adva az emberiség hívó szaváról énekel, amelyért kész feláldozni magát, Florestan szenvedésének szövege a biblia szavait citálja.
- A naivitás, a pátosz miatt használja a falusi búcsúk vallási giccs-szimbólumait? Fidelio például világító szívű Jézusként is megjelenik.
- A pátoszt nem szabad iróniával kezelni, és ez sem az. Ne felejtsük el, aki megveszi a búcsúban a világító szívű Jézust, a rózsaszín ködbe burkolózó Szűz Máriát, nagyon mélyen hisz ebben. Ezt az ábrázolásmódot nem én találtam ki. Fellelhetjük kegytárgy boltokban éppúgy, mint templomokban. Ha ezt iróniának nevezzük, azt kellene feltételeznünk, hogy az egyház önmagát gúnyolja ki.
- Azért az irónia nem áll távol öntől. Az őszi fesztivál sajtótájékoztatóján például azt kérdezte: mikor látják be a közeljövőben a politikusok a kortárs kultúra fontosságát?
- Egyre jobban kétségbe vagyok esve, egyik politikai iránynak sincs kulturális koncepciója. Hogy milyen operát akarnak, azt azért kellene tudni, hogy lehessen hozzá viszonyulni: itt hagyni ezt, vagy alkalmazkodni. Az kevés, hogy legyen jó, olcsó és botránymentes. Azt sem tudom, mi alapján neveznek ki embereket, és ebbe magamat is beleértem. Erre csak annyit rebegnek: "mert olyan jó vagy". Köszönöm, tényleg köszönöm, ne higgye, hogy nem! Az őszi fesztiválnál van csomó segítőkész ember, ez isteni. De nincs egy kulturális koncepció, amelyben kijelölnék a legnagyobb kortárs kulturális fesztivál helyét. Bajorország tudja és megmutatja, hogy a bayreuth-i fesztivál mennyire fontos. Én nem tudom, a BŐF az-e.
 |
- Szó volt arról, hogy az elkésett támogatás miatt elmarad az őszi fesztivál?
- Ne értsen félre: nem a támogatás marad el most sem. A probléma nem a pénzek nagysága. Természetesen ez is nagyon fontos kérdés. De a legfontosabb az, hogy sikerül-e időben - egy ilyen fesztiválnál cirka egy évvel előre - tudni, hogy miből fogunk gazdálkodni. Így az utolsó percekig blöffölve játszunk. Már akivel lehet. A nemzetközileg jegyzett nagy csapatokkal általában nem. Ők egy évvel előre garanciákat kérnek...
- Christoph Marthalerék színházi előadását is emiatt mondták le, pedig négy éve egyeztettek a svájci rendezővel. Jövőre újra megpróbálják?
- Egy ideig nem merem, én szégyellem magam. De azért nem akarok siránkozni. Örülök a PLACCC2008-nak, különleges helyszíneken, utcán, bevásárlóközpontban, az egykori pártfőiskolán játszanak. Jó, hogy Nagy József újra az őszi fesztivál programjában van. Az elmúlt években nem tudtunk egyeztetni, vagy túl nagyok voltak a produkciók, és nem fértek be a büdzsébe. Megpróbálunk olyan műfajokat ide hozni, amelyek ritkán láthatók nálunk, hiszen a nézők is koncepciótlanok, és nem nagyon utaznak a kultúráért külföldre.
