A pécsi Uránvárosban 1986 óta működő, amatőr és alternatív hagyományokra építő, társulattal nem rendelkező, saját és meghívott produkciókra épülő magánszínház problémáira januárban a gázárak drasztikus emelkedése tette fel a pontot. A közösségi összefogásnak köszönhetően a közvetlen veszély ugyan elhárult, de sok még a munka a biztos működésig.
A bajok akkor kezdődtek, amikor az önkormányzat 2018-as döntése nyomán a Pécsi Harmadik Színház kénytelen volt magánszínházzá alakulni. A korábbi állami és önkormányzati támogatás szűkös, de kiszámítható finanszírozási feltételei ezzel megszűntek. Ezt követte a társasági adó eltörlése, a világjárvány, végül az energiaválság. A Harmadik túlélését pályázati pénzek, projekttámogatások, magánadományok és a március 15-re szervezett jótékonysági gála mentette meg. A páratlan civil és szakmai összefogás – amelyben az ország legismertebb művészei közül sokan részt vettek – egyértelműen bizonyítja, hogy a színház fontos pillére a hazai teátrális szcénának. A témáról korábban itt és itt írtunk.
Vincze János igazgató és Patartics Zorán építész, aki a Harmadik túlélésért vívott harcában a direktor mellett a Színházmentő akció főszervezőjeként vett részt, a jövőbeni tervekről beszélt.
Patartics Zorán: Az általam kezdeményezett Színházmentő akció után sem engedjük el a színház kezét. Alakulóban van egy szűk tanácsadói kör, amely Vincze Jánosnak abban igyekszik támogatást nyújtani, hogyan készüljön fel a színház a megváltozott helyzetekre. Egyelőre sok még a kérdés, az első elemzéseket végezzük, a jövő tervei most formálódnak. Érdekességképpen érdemes azonban azt is megemlíteni, hogy egy, Baranya gazdasági környezetének alulról való fejlesztését szorgalmazó, nemrég megalakult, a térség jelentős vállalkozóit tömörítő egyesület felkért, hogy a bemutatkozó rendezvényén a három – „sikersztorit” bemutató – előadás egyikeként beszéljek a Színházmentő akcióról. Bízom benne, hogy ez az érdeklődés kapukat nyithat meg, és számomra külön öröm volna, ha a Pécsett erősnek számító kulturális élet és a gazdaság fejlődése együttműködéseket szülne – mi több, egy olyan közeget erősítene, amelyben képesek lehetünk alakítani a környezetünket, amiben élünk.
Kik és milyen módon álltak a színház mellé, és ez meddig szavatolja annak létét?
P.Z.: A segítők köre széles: magánemberek és vállalkozások adományokkal vagy szponzori közreműködéssel egyaránt támogattak, de voltak, akik szakértelemmel, munkával, terjesztéssel, médiamegjelenéssel álltak mellénk. A színházi világ szereplői jótékonysági fellépésekkel, szervezéssel, temérdek munkával segítettek. A jövőre nézve jelenlegi elképzelésem szerint a források megszerzésének számtalan dimenziója adódhat, és talán ebben a mecenatúrának, az adományoknak is lehet szerepe, ez azonban önmagában aligha jelenthet létet biztosító arányt.
Vincze János: Zoránnak ebben teljesen igaza van. A kezdeményezésével és irányításával lezajlott Színházmentő akció sikere ugyan felülírta a több hónapos küzdelem bizonytalanságát és a kiváltó okok keserűségét, mégis, a közönség szeretete és elkötelezettsége nem elég. A kortárs színházi műhely további működéséhez kiszámítható finanszírozási keretekre lenne szükség. Természetesen köszönetet mondunk mindenkinek, aki mellénk állt, akinek része volt bármilyen módon abban, hogy a Lenni vagy nem lenni? című gálánk Örkény István Nézzünk bizakodva a jövőbe! című egypercesével kezdődhetett. Ehhez azonban nemcsak az égi, hanem a ninivei hatalmak segítségére és egyetértésére is szükségünk van: Moravetz Levente tulajdonos, Pécs Város Önkormányzata és a kulturális államtitkárság összefogására. Tudjuk, és tudom, hogy az elkövetkező időszak sem lesz könnyű, és hogy ez a példátlan összefogás nem ismételhető. A jövőt nem a hasonló akciókra, hanem új víziókra, stratégiákra kell építenünk.
Elárul ebből valamennyit?
V.J.: Három úton látszik haladni a mai magyar színház. Az egyik irányzat kitartóan menetel a kereskedelmi színjátszás flitteres lépcsőfokain, és zenés-szórakoztató bulvárprodukciókkal igyekszik meghódítani a szórakozásra vágyó publikum kegyeit. A másik irányzat a szélsőséges kereskedelmi, piacoló show-színházzal szemben álló „l’ art pour l’ art” színházasdi-játszadozás, amelyet a mindenáron való formabontás akarata jellemez. A kettő között kell megtalálnunk a Pécsi Harmadik Színházban az emberi léptékű, igazi színházművészetet, amely az értékes gondolkodás és az értékes művészi kivitel harmóniájából önálló arculatot, minőséget teremt. Számunkra ugyanis a színház nem üzleti vállalkozás, nem a ködösen-fennkölten sziporkázó jelbeszéd pózolása, hanem hivatás- és feladatvállalás: önmagunk és életünk, kudarcaink és gyötrelmeink, örömünk és szomorúságunk, jelenünkért-jövőnkért vívott harcunk és hitünk tudatos felelősséggel való vallatása a színpad „üres terének” csendjében. Minden előadásunk célja a megtisztító katarzis elérése, melyben játszó és néző, játéktér és nézőtér eggyé olvad össze.
Milyen szerepet tölt be a Pécsi Harmadik Színház a város kulturális életében?
P.Z.: Eredetileg – és reményeim szerint a jövőben is – a Harmadik jellemzően a „vájtfülű” közönségre építő rétegszínház, amely kortárs drámákat állít színpadra, közöttük hangsúlyosan magyar drámákat is. Ezt a vonalat a Vincze János vezette színház képviseli, ugyanakkor a Harmadik befogadó színház is. A független szférából olyan nagyhírű társulatok léptek föl náluk rendszeresen, mint a Stúdió K, Pintér Béla és Társulata, a Szkéné vagy épp a Krétakör Színház; táncszínházi sorozatukban mások mellett Bozsik Yvette, Krámer György és Ladányi Andrea műhelymunkáit mutatták be. A helyi, pécsi alternatív és amatőr színházi csoportoknak is régóta próba- és fellépési lehetőséget biztosítanak (Üres Tér Társulat, Árnyékszínház, Oberon Társulat, Tandem Színház). Mindemellett – különösen a tulajdonosi viszonyok 2017-es alakulása óta – a fentiektől eltérő műfajok is színpadra kerülnek. A jövőben alighanem fontos kérdés lesz, hogy vissza tud-e térni a színház az eredetéhez, illetve a befogadott produkciók hogyan jelennek majd meg egy megújuló profilban.
V.J.: Színházunk a magyar – elsősorban kortárs – drámák bemutatásának országosan elismert műhelye. Repertoárunkon folyamatosan jelen vannak magyar szerzők darabjai, többet ősbemutatóként tűztünk műsorunkra. Az elmúlt években szinte valamennyi jelentős író szavai megszólaltak színpadunkon, hírt adva közösségeink ügyeiről, gondjairól, konfliktusainkról, a társadalom változásairól. Örkény István groteszk világa, Háy János, Egressy Zoltán és Parti Nagy Lajos keserűen lírai, vidéki életképei, Görgey Gábor játékai, Spiró György klasszikussá váló történelmi vagy jelenkori tragikomédiái, Nádas Péter, Kornis Mihály, Forgách András megrendítő társadalmi látleletei éppúgy, mint Szakonyi Károly mondatai és a marosvásárhelyi fiatal író, Székely Csaba keserű komédiája.
Volt olyan produkciónk, amely kiemelkedő sorozatot ért meg: Spiró György Kvartettjét Pécsett és Budapesten 230-szor játszottuk; Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című darabját 104-szer tűztük műsorunkra székhelyünkön. Az országos színházi találkozók versenyprogramjaiba eddig 11 produkciónkat válogatták be rendezésemben (Csirkefej, Halleluja, Boldogtalanok, Tóték, A gondnok, Kvartett, Elnöknők, Szappanopera, Macskajáték, A Gézagyerek, Piszkavas), amelyek összesen 11 díjat kaptak. A Pécsi Harmadik Színház vezetésemmel Magyarország képviseletében részt vett a Bukaresti Magyar Színházi Napokon; a Kortárs Magyar Drámák bemutató-sorozatán Helsinkiben és Lahtiban; továbbá vendégjáték-sorozaton az Egyesült Államokban és Kanadában. Fontos szerepet játszunk a nemzeti identitás erősítésében is. A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretében, 2008-ban a ,Határtalan város – Határtalan színház elnevezésű tematikus előadássorozatunkat azzal a céllal indítottuk el, hogy a szakmailag kiemelkedő színvonalú külhoni magyar társulatok számára folyamatos bemutatkozási és játszási lehetőséget teremtsünk. Eddig 18 társulat 49 produkciójából 245 előadást látott a közönségünk.
A nyitókép a Lenni vagy nem lenni? gálaműsoron készült. Forrás: Pécsi Harmadik Színház
