 |
| Fotó: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum |
A halálos gyermekágyi láz okát felismerő tudósnak, az anyák megmentőjének szentelt kiállítás tulajdonképpen két teremre tagozódik. Az elsőben az orvos, az ember bemutatását látjuk, akinek ősei olyan német kereskedők voltak, akik már a XIX. század elején Magyarországra települtek. A terem egyik falán részletesen fel vannak tüntetve élete fontos állomásai, 1818-as születésétől (szülőházában rendezték be az Orvostörténeti Múzeumot, így ez a kiállítás is gyermekkori lakhelyén látható) 1865-ben ? egy elmegyógyintézetben elborult elmével ? bekövetkezett tragikus haláláig. Elmebaját a vérbaj késői stádiuma okozta, ezt a betegséget minden bizonnyal egy szifiliszes hulla boncolásakor kapta, mikor vigyázatlanul saját kezét is megvágta.
A tárlókban és a falakon gyermekkori, és személyes tárgyai mellett orvosi publikációit, főorvosként hozott utasítványát, személyes leveleit, korának szülészeti és bonctani eszközeit láthatjuk. Ezek közül a leglátványosabb a terem közepén kiállított márvány boncasztal, amely a Szent Rókus kórházban volt egykoron használatos, ahol Semmelweis hajdan dolgozott.
A második teremben Semmelweis kultuszával foglalkoznak. Az egykori díszsírhelyére készült szarkofág és a szülőházára elhelyezett (időközben megsemmisült) emléktábla fotója, a szülészt ábrázoló festmények, korabeli orvosi kézmosó tál a hozzátartozó kiöntővel. Érdekesség a kiállított tárgyak közül az a szobor, amely Semmelweis kihantolt koponyájának másolata alapján készült 1967-ben a korabeli arcrekonstrukciós eljárások segítségével.
 |
| Fotó: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum |
A XIX. század végén Emlékbizottság alakult, amely törekedett a nagy szülész munkásságának nemzetközi szintű megismertetésére, és kultuszának méltó ápolására. Célként határozták meg, hogy díszsírhelyet adományozzanak számára, méltó köztéri szobrot állítsanak alakjának, utcát nevezzenek el róla, emlékbélyeget, emlékpénzeket adjanak ki vele kapcsolatosan. Ennek az Emlékbizottságnak a működését a kiállított tárgyakon keresztül is megismerhetjük.
Ami rögtön feltűnik, az a kiállítási újdonság, hogy a látogatók a kiakasztott posztereket - melyeken évszámok szerint vannak feltüntetve a tudósra vonatkozó visszaemlékezések és értékelések - a kiállításon kapott uv-lámpa segítségével olvashatják el. Mindkét teremben, a hagyományos megvilágítás mellett, a mennyezetről lelógatott apró lombikokban, kémcsövekben és üvegcsékben világító kékes fények utalnak ? eléggé szabad asszociációval? Semmelweis korát megelőző felfedezésének zsenialitására. Ne feledjük, ő már műszeres vizsgálat nélkül, csupán tapasztalati úton eljutott a hulláktól és fertőző betegektől származó mikroorganizmusok létének felismeréséig, amit halála után Pasteur mikroszkopikusan is igazolt. Tulajdonképpen az 1890-es években - jóval halála után -, amikor a bakteriológiai kutatások igazolták tanai igazát, teremtődött meg annak a kultusznak az alapja, ami alakját ma is övezi. Életében sajnos a Magyar Tudományos Akadémia nem választotta tagjai közé, haláláról a Budapesti Királyi Orvosegyesület is csupán évek múlva emlékezett meg.
 |
| Fotó: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum |
Egy harmadik kis teremben, mely kapcsolódik a kiállításhoz, a látogatók részleteket láthatnak különböző játékfilmekből, melyeken Semmelweis életét örökítették meg.
Igyekeznie kell annak, aki látni akarja a NKA által is támogatott kiállítást, hisz időszaki kiállításként november közepéig tart nyitva a budapesti Orvostörténeti Múzeumban. Aztán útra kel, Rómában lesz látható a Magyar Akadémián, majd a párizsi UNESCO székházban.
Tölgyesi Tibor
