Nem hagyják kipusztulni a lápi pócot a Debreceni Egyetem szakemberei

Tudomány

Újabb szakaszához érkezett hazánk egyik fokozottan védett halfajának a megmentése: több mint háromszáz lápi pócot telepítettek a Navatba és a Nyíres-tóba a Debreceni Egyetem (DE) szakemberei. A természettudományi és technológiai kar szakemberei arra számítanak, hogy egy év múlva már két korosztályból álló, nagy egyedszámú populációkat lehet majd megfigyelni.

European mudminnow (Umbra krameri) in natural habitat
A lápi póc (Umbra krameri). Fotó: Zdenek Macat / Shutterstock

Az egyetem hidrobiológiai tanszéke 2019 óta intenzíven vizsgálja a lápi póc, hazánk egyik fokozottan védett halfajának Tisza menti populációit.

A kutatások kimutatták, hogy az utóbbi időszakban drasztikusan csökkent a faj állománya, egyes régiókban akár 90 százalékkal is. Ennek oka az élőhelyek eltűnése (kiszáradás), valamint az inváziós amurgéb terjedése, amely kiszorítja a lápi pócot természetes élőhelyeiről.

A faj megmentése érdekében hosszú évek óta működik együtt többek között az egyetem, a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park.

2024 tavaszán a Hortobágy folyó mátai szakaszát övező mocsaras területen a víz visszahúzódása után halak maradtak vissza egy iszapos foltban, köztük 47 lápi póc és számos amurgéb. A közvetlen életveszélyben lévő halakat Hortobágy-Szásztelekre szállították.

A kimentett példányokat ideális feltételek között szaporították, a nyár és az ősz folyamán többször is monitorozták a halak helyzetét. Az eredmények mindvégig ígéretesek voltak, több száz ivadék született.

Ősz végére a fiatal példányok elérték azt a méretet, amelynél már nagy megmaradási arány mellett, biztonságban szabadon engedhetők voltak. A szaporulat zömét az eredeti megtalálási helyszín közelébe, a Hortobágy mátai szakaszán lévő kis mocsárba telepítették.

A szakemberek szerint a faj hosszú távú fennmaradásának kulcsa, hogy az élőhelyein ne legyenek jelen a fennmaradását veszélyeztető tényezők, mint a változó vízjárás, az inváziós fajok vagy a kiszáradás.

Komplex hidrobiológiai vizsgálatok alapján a Felső-Tisza-vidéken, a Beregi-síkon két lápot találtak még alkalmasnak a betelepítésre. Ezek a védett Navat (Csaroda, Márokpapi) és a fokozottan védett Nyíres-tó (Beregdaróc), előbbibe nemrégiben 176, utóbbiba 157 példányt telepítettek, aminek eredményeként várhatóan két önfenntartó állomány jöhet újra létre.

Reményeik szerint jövő őszre az új élettereken már két korosztályból álló, nagy egyedszámú populációkat lehet megfigyelni – idézi a DE közleménye Nyeste Krisztián egyetemi adjunktust, aki maga is részt vett a telepítésekben, és kollégáival együtt elkötelezett a faj megmentése ügyében.