szkb-credo-0099
Credo
A Szegedi Kortárs Balett előadása

Miért lett jelmeztervező?

Minden gyerek rajzolgat, de a szüleim úgy látták, talán van hozzá tehetségem, ezért taníttattak. Eleinte rajzfilmeket akartam rajzolni. 11-12 éves voltam, amikor A Guldenburgok öröksége című sorozatot néztem, emlékszik rá?

SZKB_-_Menyegzo_2016_2
Menyegző (2016). A Szegedi Kortárs Balett előadása
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Természetesen! A 80-as évek egyik legkedveltebb német sorozata volt.

Volt benne egy divattervezőnő. Ott láttam először, hogy létezik ilyen szakma, és arra gondoltam, milyen érdekes lenne ezzel foglalkoznom. A családban két unokatestvérem is dizájn szakos volt, és a család azt mondta, én is erre menjek, mert ezzel a végzettséggel divatot is tudok tervezni. Még mindig az ott tanultakat alkalmazom a munkámban. Rendszerben gondolkodom: a látványnak következetesnek kell lennie. A színházban nem az a fontos, hogy szép legyen egy kosztüm, hanem az, hogy illeszkedjen az előadás világába.

Moderato_Cantabile_szinpadi_proba-8675_3
Munka közben Enrico Morelli koreográfussal

Önt nagyon tehetségesnek tartják. Mi jellemzi a stílusát?

A tehetség nem elég: jól jön, de attól még lehet, hogy a végeredmény nem segíti az előadást. Fontos, hogy a jelmeztervező tudjon önállóan gondolkodni, de egyúttal alkalmazkodjon is a rendezőhöz. A stílusomra az jellemző, hogy stilizálok. Ha például egy korhű, 17. századbeli ruhát kell terveznem, csak az adott kor felismerhető jegyeit használom. Nem mindig megyek bele minden apró részletbe, de mindig betartom a vonalvezetését, a szabását annak a kornak, megpróbálom a lényegét visszaadni az akkori stílusnak.

jelmez_1jelmez_2jelmez_3

Változott a stílusa az évek során?

Igen: ami bevált, azt tovább viszem, ami nem, azt elhagyom. Minden műfajban jártam már, mindegyiknek más a specifikuma. A nagyopera például jó, ha grandiózus, ez a jelmezre is vonatkozik. Szeretem a musicaleket, bár az nagyon nehéz jelmeztervezés szempontjából, mert rengeteg benne a gyorsöltözés, szóval nagyon fontos a funkcionalitás. A kortárs vagy a klasszikus balett viszont más igényekkel működik, itt a mozgás a lényeg.

Catulli_C._keddMUPA-2245
Catulli Carmina
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

És ott a ruhának nagyon kell alkalmazkodnia, hogy lehessen benne rendesen táncolni, nem?

Abszolút! Ezert fontos, hogy a jelmez meg a díszlet ezt ne akadályozzon, hanem segítsen. Ez prózai előadásban is fontos, vagy épp az ellenkezője: ha peldául azt kell elérni, hogy a színész ne tudjon mozogni benne, mert így segíti őt a szerepformálásban, akkor olyan jelmezt tervezek.

iwona_010
Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő (2010)

Fotó: Krzysztof Lisiak

Hogyan születik meg egy jelmez, hogy jut el az ötlettől a varrodáig?

Először elolvasom a szövegkönyvet, meghallgatom a zenét, kijegyzetelem magamnak az összes szereplőt, helyszínt, minden olyan információt, ami az eredeti műben található. Utána leülünk a rendezővel beszélgetni, hogy neki melyek az elképzelései, milyen világot akar. Erre építem rá a látványt. Ezt követően dokumentációs fotókat keresek, úgynevezett mood board-okat készítek, végül kialakítok egy koncepciót, és bemutatom a rendezőnek, milyen anyagot, színt, stílust, formát képzelek el. Ha azt mondja, hogy oké, akkor elkezdek rajzolni.


jelmez_4jelmez_5jelmez_6

Indul a tervezés.

Így van, ekkor viszem bele az egyéni stílusom igazán. Ezután jönnek a technikai vázlatok, minden egyes ruhadarabnak elkészítem a kivitelezési rajzát is. Hol van a szabásvonal, a varrás, hány centi a díszítés. Majd anyagokat keresek, mintákat, színeket, minőségeket. Készítek egy jelmezlistát, és irány a varroda. Van, hogy raktárból dolgozom, van, hogy újrahasznosítom a jelmezeim, mert sajnálom a ruhákat: bekerülnek a sufniba és szétmennek. Az is előfordul, hogy ?átjátszom? a jelmezt egyik darabból a másikba.

SZKB_-_Menyegzo_2016
Menyegző (2016)
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Van kedvenc színe?

A fehér, bár nem is számít színnek. A saját ruháimnak is több mint a fele fehér! A munkámban gyakran kombinálom arannyal. Szeretem a színes szürkéket is, gyakran hozzáadok egy erőteljesebb színfoltot: ultramarint, magentát, smaragdzöldet. Nagy kedvenceim a vörösek, bordók, szoval minden olyan szín, amelyeket jól lehet világítani a színpadon, gyakran szimbólumként használom őket. Fontosnak tartom, hogy a színek harmonizáljanak egymással és a környezetükkel.

szkb-credo-0106_fullsize_1
Credo

Hogy került a Kolozsvári Állami Magyar Színházból Magyarországra?

Keresztes Attila, akitől először kaptam szerződést a Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem elvégzése után, ragaszkodott a munkámhoz, és magával vitt Kecskemétre, amikor ott rendezett. Onnan mentünk tovább Szegedre, és pár évig ott ragadtam. Megismertem Juronics Tamást, és egyik munka hozta a másikat.

Patakival_es_Juroniccsal
Pataki Andrással és Juronics Tamással
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Hogyan telnek manapság a napjai? Nemrég született a kislánya.

Most egy kicsit babázom, de fejben lassan visszatérek.

Állandóan utazik.

Igen, jó utazni. Kolozsvár, Pest, Szeged, tavaly Lengyelország, közben látványtervezést tanítok a Marosvásárhelyi Egyetemen. Kolozsvár lett a bázis, onnan utazgatunk.

RH7D0096
Fotó: Tóth Brigitta

Otthonról hozta a látásmódját?

Anyukám történelem-filozófia szakos tanár, édesapám aranyműves, a mostohaapukám pedig sporttanár, aki csodásan rajzol. A tehetségemet tőle ?örököltem?. Egyensúlyt, tisztánlátást tanultam tőlük, és az igazság szeretetét.

szkb-credo-0022_fullsize
Credo
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Mit jelent Önnek erdélyinek lenni?

Máramarosszigeten születtem, tehát a Partiumban. Román, magyar, ukrán, német vér csorog az ereimben. Olyan helyen nőttem fel, ahol a román gyerek megtanult magyarul, mert a magyar gyerekkel akart játszani, a magyar szülő meg román suliba adta a gyermekét, mert úgy gondolta, jobban jár, ha az állam nyelvén tanul, több lehetősége nyílik majd az életben. Erdélyről nekem a multikulturalizmus jut eszembe.

Bianca-headshot-8749_web
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Igaz, hogy a látványra egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az alkotók annak érdekében, hogy behozzák a nézőket a színházba?

Fontos, hogy az emberek szeressék, amit csinálunk. Amit színházakban hallani néha, hogy ?engem nem érdekel a néző?, nagy butaság. Ha nem lenne néző, nem lenne színház. Szeretek olyan előadáson dolgozni, aminek a próbáján ülve nem azt várom, mikor lesz vége, hanem hogy ó, már vége a próbának, milyen kár!

a_ferjevel
Bianca a férjével, Sorbán Csaba színművésszel
Fotó: Tarnavölgyi Zoltán

Mi tart a legfontosabbnak a szakmájában?

Hogy élvezzük azt, amit csinálunk, hogy adjunk valamit a világnak, és hogy sokat mosolyogjunk!

gkt