„A Színházi Olimpia sikerén felbátorodva nagy fába vágtuk a fejszénket, mert elhatároztuk, hogy megszervezzük a Nemzetiségi Színházak Világszövetségét, ennek tiszteletére márciusban előadásokat, színházi vezetőket hívunk össze. Több mint ezer nemzetiségi színház van a világon, amelyek nagyon hasonló gondokkal küzdenek, ezért biztosan rengeteget tudunk tanulni egymástól, és egyfajta érdekképviseletet, fórumot szeretnénk teremteni nekik” – jelentette be a sajtótájékoztatón a Nemzeti Színház igazgatója.
„Nyitott színház vagyunk” – hangsúlyozta Vidnyánszky Attila, majd hozzátette: ugyan van egy határozott világa a Nemzetiben megszülető előadásoknak, és a színház alapkoncepciója, hogy életben tartsa a hazai értékeket, mégis kezdettől fogva arra törekedett a vezetőség, hogy kaput nyisson a szerte a nagyvilágban megszülető értékes produkciókra. A Nemzeti Színház repertoárjának a gerincét továbbra is a János vitéz, az Egri csillagok, a Bánk bán, a Csongor és Tünde, Az ember tragédiája alkotja, és ez is üzenetértékű, ugyanakkor nagyon fontos, hogy a magyar nézőnek megmutassa a teátrum a külhoni produkciók legjavát is.
„Nem helyes az a fajta gondolkodás, ha csak a mi értékrendünkhöz ragaszkodunk, nyitva kell tartani az ajtót, és a legjobbakat elhozni, hogy gazdagítsák azt a kultúrát, ami a miénk. Be kell épülniük közénk a különböző gondolatoknak, színházi nyelveknek, ebből a szempontból nincs korlátozás” – fogalmazott az igazgató.
Az igazgató arról is beszélt, hogy a világ színházi törekvéseire rácsodálkozó nyitás vágya hozta létre a MITEM-et (a Madách Imre Nemzetközi Színházi Találkozót) is, amelynek eredményeképpen 2023-ban Magyarország megrendezhette a 10. Színházi Olimpiát. A 2014-ben alapított MITEM-en az elmúlt tíz évben 47 ország 140 társulatának 311 előadása fordult meg, ezeket mintegy 100 ezer (95 ezer 298) néző látta. A meghívott előadások 34 európai, 7 ázsiai, 2 afrikai és 1 amerikai országból jöttek.
Valerij Fokin már az első MITEM-en is részt vett, így régi visszatérő vendégnek számít Magyarországon. A szentpétervári Alekszandrinszkij Színház igazgatója 1991-ben alapította meg a moszkvai Mejerhold Központot, amelyet húsz éven át vezetett. A budapesti teátrumban legutóbbi rendezését, a King Lear Show-t játsszák. A rendező szerint „ma a Nemzeti Színháznak rendkívüli a szerepe mint nemzetközi központnak, hiszen ilyen értelemben talán az egyetlen itt, Közép-Kelet-Európában. Olyan időket élünk, amikor őrület vesz körül minket, minden a feje tetejére áll. Sokszor mondtam már, hogy a politikusok felégetik a hidakat, a kultúra és a színház embereinek pedig mindig újra kell építeni ezeket. Ez a mi missziónk. Az, hogy a Nemzeti Színház Magyarországon ennyire aktív nemzetközi tevékenységet folytat, talán a legfontosabb lépés az ahhoz vezető úton, hogy ez az őrület valamikor véget érjen” – fogalmazott Valerij Fokin.
Szintén visszatérő rendező a Nemzeti Színházban Avtandil Varszimasvili, a georgiai Gribojedov Akadémiai Színház és Szabadság Színház művészeti igazgatója, a Tbiliszi Színház és Filmművészeti Egyetem rendes professzora. Négy előadással szerepelt már a MITEM-eken. A budapesti teátrumban A kaukázusi krétakör és A revizor előadásait vitte színre. A rendező és Vidnyánszky Attila kapcsolata a beregszászi színház grúziai vendégjátékával kezdődött a kilencvenes években, azóta folyamatosan figyelik egymás munkáját. „Természetesen különbözünk mint rendezők, de ez így is kell hogy legyen, mégis, a vércsoportunk ugyanaz. Mindenféle módon próbálom támogatni Attila kezdeményezéseit, még ha ezek őrültnek is tűnnek néha, mert csodásak. Boldog vagyok, hogy van ilyen barátom” – mondta a grúz rendező.
A francia Művészeti és Irodalmi Érdemrenddel frissen kitüntetett Diana Dobreva 2023-ban, a Színházi Olimpián szerepelt először magyar közönség előtt, a Selyem című előadásával, amely Kaposvárott volt látható. 2024-ben Odüsszeusz-rendezése volt a 11. MITEM nyitóelőadása, most pedig Oscar Wilde Salome című művéből rendez előadást a Nemzeti Színház társulatával. „Az életben és még a szakmai kapcsolatokban is a legfontosabb a szerelem” – kezdte mondandóját a bolgár színész-rendező. „Amikor idejöttünk a nemzetközi találkozóra, amit mi a Nemzeti Színház iránt éreztünk, a színház egész csapata iránt, az igazgatótól kezdve a művészeken keresztül az összes segítőig, az ezzel a szóval írható le. Egyszerűen beleszerettünk ebbe az egészbe. Ez egy szerelmi történet, és kész. Nagyon fontos, hogy vendégül láttuk a társulatot Plovdivban, ahol nagy sikert arattak, még ma is beszélnek az emberek erről az előadásról és a vendégszereplésről” – mondta Diana Dobreva.
Újra különleges alkotásra készül az európai kultúra egyik legsokoldalúbb művésze, a flamand Jan Fabre, aki ezúttal a Nemzeti Színházban hozza létre Vér vagyok címmel újabb, besorolhatatlan műfajú produkcióját a Nemzeti Színház, a Troubleyn és Bozsik Yvette társulatával közösen. Az antwerpeni Troubleyn/Laboratorium alapítója és vezetője immár negyven éve alkot a legkülönfélébb művészeti ágakban, képzőművész, író, színházrendező, koreográfus egy személyben. A Mítikasz-csúcs – az Olümposz tetején című, nyolcórás előadása 2024-ben szerepelt a MITEM-en. „Azt tapasztalom, hogy mindenki nemzetközi szeretne lenni, ami furcsa ambíció, én mindig csak provinciális ember akartam lenni, és teljesen mindegy, hogy hol vagyok, szeretnék közel maradni önmagamhoz, a saját világomhoz, a saját génjeimhez, a saját véremhez, a saját szabályaimhoz” – indított a belga összművész. „Természetesen most azért vagyok itt, hogy rendezzek ebben a csodálatos épületben, köszönhetően Attila meghívásának. Azért fogadtam el ezt a lehetőséget, mert az életben néha találkozom olyan emberekkel, akikről azt gondolom, hogy nagyon jó lélek, nagyon mély művész, és úgy látom, benne is óriási nagylelkűség van. A Vér vagyok című előadásnak egy teljesen új verziója készül most. A világ minden részén jártam már, óriási kiállításokat szerveztem, nagyon sok fesztiválon vettem részt, de ez egy hihetetlen élmény, amit itt most átélhetek, annyira kedvesek és barátságosak az emberek. Teljesen más, mint Franciaországban, Németországban vagy Belgiumban” – mondta Jan Fabre.
A tájékoztató végén Vidnyánszky Attila beszélt még a Nemzeti Színház működési elveiről, arról, hogy koncepciója szerint mennyire fontos a teátrum jelenléte vidéken és a külhoni magyar területeken. Szólt arról, hogy befogadó intézményként is fontos feladatot lát el a színház, emellé társul a nemzetközi fesztivál, és oktatóbázisként is nagy szerepet játszik a művészképzésben, amelybe a külföldi alkotókat is igyekeznek bekapcsolni. A direktor megemlítette a kialakulófélben lévő filmes projekteket, illetve a kiadói tevékenységet, amelynek terméke a most bemutatott kötet is.
