Thomas Sean Connery Edinburgh-ben született 1930. augusztus 25-én, szegény családba. Tanulmányait kénytelen volt idő előtt befejezni és munkába állni, ezzel is segítve szülein. Két szenvedélye volt, a sport és a színjátszás, végül az utóbbi mellett döntött: több kisebb-nagyobb színpadi és televíziós szerep után 1958-ban kapta első főszerepét a Máshol, máskor című moziban, Lana Turner oldalán.
A nagy áttörést jelentő, a mindenki által ismert James Bond figuráját 30 évesen kapta meg. Ian Fleming titkos ügynökének eljátszásához egyedi felkészítést kapott: bemutatták a londoni elit köreiben, kaszinókba, éttermekbe vitték, hogy elsajátítsa azokat a kifinomult manírokat, amelyeket a karakter megkívánt. A hivatalos sorozatban még öt alkalommal játszotta el Bondot, az 1971-es Gyémántok az örökkévalóságnak után viszont úgy döntött, ideje váltani. Ennek ellenére még egyszer visszatért a szerephez 1983-ban, a Soha ne mondd, hogy soha című moziban, amely jogi viták miatt egy különálló filmnek számít (a ?hivatalos? Bond ekkor már Roger Moore volt). Kétségtelen, hogy alakítása meghatározó volt: az Amerikai Filmintézet az általa alakított ügynököt választotta meg a harmadik legemlékezetesebb mozihősnek; az első helyen Gregory Peck mint Atticus Finch, a másodikon Harrison Ford mint Indiana Jones áll. Szintén e szerepnek köszönhető, hogy 1999-ben a People magazin az évszázad legvonzóbb férfijának kiáltotta ki az ekkor 69 éves Conneryt. II. Erzsébet királynő 2000-ben pedig lovaggá ütötte ?Skócia legnagyobb nemzeti kincsét.?
Miután unta, hogy állandóan ezzel a szereppel azonosítják, igyekezett minél változatosabb műfajú filmeket választani. Ilyen volt például a Gyilkosság az Orient Expresszen 1974-es adaptációja, a Robin és Marian című romantikus dráma, A híd túl messze van című háborús eposz, vagy A nagy vonatrablás című krimi.
Ő volt Connor MacLoad mestere az 1985-ös Hegylakóban és folytatásaiban, majd A rózsa nevéért kapta meg a legjobb férfi főszereplőnek járó brit BAFTA-díjat. Az Oscar-díjat pedig az Aki legyőzte Al Caponét című film egyik mellékszerepéért nyerte el. Egyik legismertebb karakterszerepét, a címszereplő édesapját az 1989-es Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című kalandfilmben alakította.
A ?90-es években ő volt a Vadászat a Vörös Októberre tengeralattjáró parancsnoka, maga Artúr király az 1995-ös Az első lovagban, a Sárkányszívben a címszereplő mitikus lénynek kölcsönözte hangját és mimikáját, A sziklában pedig ismét visszatért az akciófilmekhez.
A kétezres évek elején aztán csendben visszavonult. Visszautasította például Gandalf szerepét A Gyűrűk Ura-trilógiában, később pedig A szövetség című képregény-adaptációban próbálta ki magát a fantasy műfajában, amely viszont csúfos bukás lett. Ekkor, 2003-ban láthatta utoljára a közönség a mozivásznon ? azóta hiába próbálták többen visszacsalogatni, nem szakította meg nyugdíjas éveit.
De soha ne mondd, hogy soha.
Forrás: Wikipédia