Az egyik legnehezebb feladat itthon a női labdarúgás megítélését megváltoztatni

Popkult

A női focistákat sokan még ma is másodrangúnak tekintik férfi társaik mellett, holott ők is komoly csapatokban, bajnokságokban rúgják a bőrt. Dénes Dorottyával, az MLSZ női szakágvezetőjével a magyar női labdarúgás múltjáról és jelenéről beszélgettünk.

Dénes Dorottya. Fotó: Éberling András / Magyar Kultúra
Dénes Dorottya. Fotó: Éberling András / Magyar Kultúra

Mikor kezdődött a magyar női foci története?

Az első magyar női futballal kapcsolatos emlékünk az, hogy 1912-ben Szegeden Brauswetter Boriska hirdetésben toborzott játékosokat, mérkőzést azonban nem játszottak. Magyarországon az első igazi meccset, amelyen 11 női labdarúgó nagypályán lépett a fűre, 1946. július 6-án Budapesten, a Latorca utcai Elektromos-pályán játszották. Az Elektromos fiú kölyökcsapatának ellenfele a női nagypályás kézilabda-bajnokság játékosaiból alakult „válogatott” volt. 1971 tavaszán a Budapesti Labdarúgó-szövetség írta ki az első magyar női bajnokságot, de az 1971 és 1983 közötti bajnokságokat az MLSZ nem tekinti hivatalosnak. Az MLSZ az 1983–1984-es szezonra írt ki először hivatalos, országos bajnokságot, amelyben hat csapat szerepelt – egyedüli vidékiként az Egri Lendület –, a bajnok a Renova lett. A női labdarúgó-válogatottunk 1985. április 9-én Siófokon az NSZK ellen játszotta első hivatalos mérkőzését. Bárfy Ágnesék 1-0-ra győztek. Emiatt lett április 9-e néhány éve a magyar női labdarúgás napja.

Sokakban számos előítélet él a női futballal kapcsolatban. ám az utóbbi években talán érzékelhető némi változás.

Azt hiszem mindenki, aki bármilyen formában a női labdarúgásban tevékenykedik, szembesült már azzal az előítélettel, hogy a lányoknak a konyhában a helyük, ne akarjanak futballozni. Az egyik legnehezebb feladat itthon a női labdarúgás megítélését megváltoztatni. Tisztában vagyunk vele, hogy ehhez elsősorban kiugró eredményre lenne szükség akár klub-, akár válogatottszinten. Ezen dolgozunk. Külföldön már teljesen elképzelhetetlen ez a hozzáállás, bízom benne, hogy egyszer itthon is eljutunk erre a szintre.

Magyar labdarúgók 1956-ban. Fotó: Keveházi János / FORTEPAN
Magyar labdarúgók 1956-ban. Fotó: Keveházi János / Fortepan

Az óvodákban nem jellemző, hogy egy kislány fociedzésre jelentkezzen. A szülők többsége szintén nem gondol erre. Mégis hogyan kezdhet egy kislány focizni?

Fontos a környezet, ameddig egy kisfiú azért megy edzésre, mert szeret futballozni és focista akar lenni, a kislányoknál sokkal inkább befolyásoló tényező a pozitív közeg, ahol jól érzik magukat, ahol együtt lehetnek a barátnőikkel. Korábban az volt a jellemző, hogy a kislányok a fiútestvérek hatására kezdték el rúgni a bőrt, az volt a közös program otthon, majd közösen eljártak a fiúk edzésére. Ma azért már, szerencsére, jóval több kislány kezd el focizni kedvtelésből. Erre kiváló lehetőség az öt–nyolc éveseknek készített UEFA Disney Playmakers program, ahol a Disney-meséken keresztül tudják elsajátítani a kislányok a labdarúgás alapjait. Örömteli, hogy egyre több önálló lánycsapat szerepel a fiúk között a Bozsik-programban is.

A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2024/6. számában jelent meg. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa! 

Van különbség a női és férfifoci között?

Kétségtelen, hogy a férfiak és a nők számos olyan fizikai jellemzőben különböznek egymástól, amelyek befolyásolják a sportteljesítményt. Így van ez bármelyik csapatsportágban, még az olyan, magyar szempontból sikeresekben is, mint a kézilabda vagy a vízilabda. Ám ezeknél mégsem kezdik el összehasonlítani a két szakágat, ahogy azt a labdarúgás esetében sokszor teszik. A férfiak természetesen izomzatukból adódóan fizikálisan jóval erősebbek és gyorsabbak. Van azért olyan faktor is, amelyben a lányok felé dől a mérleg nyelve: a lányok sokkal alázatosabbak, jobban szeretnek dolgozni, ez sok edzőt ér pozitív meglepetésként, ha a férfifutballból csöppen bele a női labdarúgás világába. 

Fotó: Keveházi János / FORTEPAN
Fotó: Keveházi János / Fortepan

Az édesapja, Dénes András sportújságíró, sportvezető hogyan hatott az ön labdarúgás iránti elköteleződésére?

Az, hogy a labdarúgás az életem meghatározó része lett, teljes mértékben édesapámnak köszönhető. Ő szerettette meg velem ezt a sportot, kiskoromban rengeteget fociztunk otthon, sokat jártunk együtt meccsekre. Végigkísérte az egész pályafutásomat, és nagy segítséget jelentett, hogy szakágvezetőként volt jelen az első évemben, már súlyos betegként a háttérből segítette a munkámat a tudásával, tanácsaival. Óriási fájdalom és veszteség, hogy nincs már köztünk. Rengeteget tett korábban a női labdarúgásért, igyekszem ezt továbbvinni, és bízom benne, hogy büszke rám, ha az égből ránk tekint.

Kiket tart példaképeinek, elődjeinek a sportágon belül?

Játékosként inkább kedvenceim voltak, mint példaképeim. Gyerekkoromban még nem voltak ennyire népszerűek a női futballisták, mint manapság, így kiskoromban Thierry Henry és Zinédine Zidane képe díszelgett a szobám falán. Most, a női futballban dolgozó vezetőként nagyon nagyra tartom a német Nadine Kesslert, és természetesen édesapám elkötelezettsége és tudása is mindig követendő példa volt és lesz számomra.

Milyen specifikus együtthatói vannak a női focinak?

Szerencsére rengeteg pozitív példát lehet már látni arra, hogy gyermekvállalás után, édesanyaként a nők visszatérnek a profi futballba. Ha a világ elitjét nézzük, az olimpiai bajnok és kétszeres vb-győztes Alex Morgan, az amerikai csapat sztárja nagyon jó példa erre. Ő a gyermeke születése után visszatért a pályára, a klubja és a válogatott részéről is maximális támogatást élvez. Kislánya, Charlie a születése óta részt vesz a csapat edzőtáboraiban, részese az édesanyja sikereinek. De nem is kell ilyen messzire mennünk, szerencsére itthon is találunk pozitív példát. A női A válogatott kapusa, Szőcs Réka, 2022 júliusában adott életet kisfiának, Olivérnek, aki baba kora óta ott van az összes meccsén és szinte minden edzésén. Réka kilencvenkilencszeres válogatott volt a szülés előtt, megható volt, ahogy a 100. válogatott mérkőzése után kisfiával a karjában adott interjút.

Dénes Dorottya. Fotó: Éberling András / Magyar Kultúra
Dénes Dorottya. Fotó: Éberling András / Magyar Kultúra

Ön szerint világszerte mennyire elismert a női foci?

Az utóbbi években hatalmas fejlődésen ment keresztül a női labdarúgás. Volt szerencsém személyesen is megtapasztalni a tavalyi Bajnokok Ligája-döntő, majd a nyári világbajnokság atmoszféráját. Elképesztő volt átélni a közel telt házas mérkőzések hangulatát, látni az utcákon, állomásokon masírozó szurkolótömegeket, ez korábban elképzelhetetlen volt női mérkőzés kapcsán. Ez, azt gondolom, annak is köszönhető, hogy rengeteget fejlődött a női futball, sokkal élvezhetőbb, látványosabb meccseket lehet már látni. Az évek során elképesztően megerősödött a női klubfutball, a topligák, elsősorban az angol és a spanyol, de a második vonalat tekintve a francia és a német bajnokság is, nemcsak a saját válogatottjukat teszik még erősebbé, de húzzák magukkal azokat az országokat is, amelyeknek a játékosai ezekben a bajnokságokban játszanak.