Nem a mostani az első vírushelyzet, amellyel meg kellett birkóznunk a történelem során. A 18. században például keleti marhavész pusztított az országban. Az új kihívások azonban innovációt is elindítanak. Hazánk az önálló állatorvosi képzés megalapítását köszönheti ennek a járványnak, a budapesti Belváros pedig egy máig fennmaradt üde, zöld oázisát.

Erzsébetvárosban, gyönyörű parkban bújik meg az Állatorvostudományi Egyetem neoreneszánsz épületegyüttese, melyet a Kulturális Örökség Napjain látogattunk meg. Az egyetem hagyománytiszteletéről tanúskodik, hogy kertjében jeles elődeiről szobor felállításával emlékezik meg. Így a séta során a hazai állatorvoslás történetével, jelentős személyiségeivel is megismerkedhet az érdeklődő.

1787-ben II. József engedélyezte, hogy Bécstől függetlenül alapítsanak Magyarországon állatorvosi tanintézetet, először a már működő orvosegyetem részeként. Tolnay Sándor volt az alapító és az első intézetvezető, a képzés 1799-ben függetlenedett az orvosegyetemtől. A 19. században a vármegyei és járási állatorvosi hivatalok felállításával a korszerű állatorvosképzés fejlesztése is szükségessé vált, így a korábban külvárosi majorokban folyó oktatás új központi épület- és fejlesztési igénnyel lépett fel. Ennek eredményeként épült meg az akkori pesti külvárosban, a mai Erzsébetvárosban az új campus, a jelenleg is egyetemként működő neoreneszánsz épületegyüttes 1881-ben.

Az Országház tervezőjének, Steindl Imre építésznek az alkotása a campus hét egyemeletes, vörös téglás neoreneszánsz pavilonja. Bár az épületek kifejezetten funkcionálisak, Steindl mégsem hazudtolta meg önmagát. Mindegyik épületet a kézművesség remekeivel díszítette, az ereszek alatt Zsolnay kerámiadíszek sorát, díszesen faragott bejáratokat csodálhatunk meg.

A hely szelleme kötelez, a kisebb épületdíszítő domborművek kapcsolódnak az állatorvoslás tudományához, a tudományághoz kapcsolódó tudósok portréi, növényi- és állatmotívumok fedezhetők fel az épületeken, a könyvtár és múzeum homlokzatán. Többek között a modern kémia alapjait letevő Antoine Lavoisier, vagy a színvakság felfedezője, John Dalton képmása is látható az intézet falán.

A rektori
lakást és a dísztermet is magában foglaló épületben pedig a Zsolnay kerámiák és
díszes kapuk mellett Róth Miksa üvegablakai is megcsodálhatók.

Nem csupán az épületeken jelennek meg állatok, a kovácsoltvas kerítést is azok díszítik: 37 állatfejes oszlop veszi körbe az egyetemet. Ezen a területen egykor kovácsműhely működött, melytől az egyetem megvásárolta a területet, s egyben a körbefutó kerítést is megrendelte.

A műemlékvédelem alatt álló épületek szépen kialakított, 2013-ban felújított és azóta is gondozott parkban állnak. A fák közötti séta során pedig megismerkedhetünk a tudományág hazai jeles képviselőivel, hiszen lépten-nyomon szobrokkal találkozhatunk. Megemlékezik az egyetem az alapító Tolnay Sándor mellett Zlamál Miklósról, az első országos főállatorvosról, vagy az egyetemi könyvtár névadójáról, Hutӱra Ferencről, aki felvirágoztatta az intézetet Marek Józseffel együtt. Ez utóbbi remek tankönyveiből évtizedekig tanultak a diákok világszerte. De az 1900-as párizsi világkiállításon sikerrel szerepelt magyar állatorvostudomány neves képviselőjéről, Magyary-Kossa Gyuláról is készült mellszobor, amely az általa vezetett intézet előtt áll.

Az Állatorvostudományi Egyetem parkjából nem hiányozhat az állatszobor sem. A főbejáratnál az egyetem jelképe, a magyar szürke szarvasmarha szobra fogadja a belépőt.

Az egykori büszke tenyészbika, Csatlós életnagyságú szobrához diáklegenda is fűződik: aki felmászik a hátára, az nem szerez diplomát. Erősen tartja magát a hiedelem, így diplomaosztó után nagy körülötte a forgalom, diplomával a kézben már fel kell pattanni a hátára!

De a kilenc magyar kutyafajtát is szoborba öntötték. Kedves szoborcsoportban simogathatjuk meg a pulit, a magyar agárt vagy az erdélyi kopót.

A parkban végigfutó útvonalakat a campus eredeti tervei alapján alakították ki, a zegzugos, barátságos kert kellemes időtöltésre invitálja a hallgatókat és az oktatókat. A rejtett belvárosi oázist szép számmal látogató madarakra is gondoltak a kerttervezők, amikor négy vörös márvány madáritatót telepítettek a sétautak mentén.

Az egyetem közelében felfedezhettük
még Kolodkó Mihály egyik kedves miniszobrát is, amely témájával – Noé bárkája –
kötődik az egyetemhez.

Az izgalmas sétát Váradi Adél, az egyetem muzeológusa vezette.

A képek a szerző fotói.