Két szólólemezzel, rengeteg nívós közreműködéssel és egy Artisjus Junior díjjal a háta mögött épp padlógázzal kellene száguldania vele a kisbusznak fellépésről fellépésre, de a pandémia egy picit megkeverte a kártyát.

Mindenki másképp éli meg ezeket az időket. Van, akit lebénít, van, akin átgázol, és persze van olyan is, aki leszegett fejjel tör előre, hogy amikor kitisztul végre az ég, és előmerészkednek az emberek, legyen mit adni nekik. Hegyi Dóra eltökélten halad saját útján, amit látszólag nem tud megzavarni semmilyen külső körülmény. Egymást érik a színvonalasabbnál színvonalasabb megjelenései, szólóban és közreműködőként is.

Izgalmas és igen sikeres az együttműködésed a Halott Pénzzel. Hogyan indult a projekt, és mi a munkamegosztás?

Marsalkó Dávid, a Halott Pénz zeneszerzője és szövegírója megkeresett, hogy lenne-e kedvem vele dolgozni. Küldött két dalt, és ezek közül kiválasztottam a Többet kéne mosolyognom című szám alapját az énekével. Dávid elég nagy teret engedett nekem, szuper volt vele dolgozni. A szövegemet és a vokált is megírhattam. Sokat ötleteltünk, mi hogyan hangzana jól.

Mi az, ami mostanában leginkább érdekel zeneileg? Van valami új felfedezésed? Hangszer, hangzás, stílus vagy bármi egyéb, ami különösen motivál?

Nem hallgatok zenét jó ideje. Saját magamat fedezem fel, és olyan zenéket csinálok, amiket a fejemben hallok. Persze azok is valamiből jönnek, lehet, hogy valahol már hallottam őket, most ezekkel játszom.

Milyen lenne számodra a tökéletes nap az alkotásra? Van erre kialakult recepted?

Korai kelés, előre főzni valami finomat, jóga a Margitszigeten, utána a Lukácsban a törökfürdőben agyalni szövegeken, írni és ebédelni a fák alatt. A természet és a csend inspirálnak engem.

Nekem kifejezetten imponáló, ha egy énekes egy vagy több hangszeren tud játszani. A legutóbbi akusztik live session azért is emlékezetes, mert magadat kísérted. Tervezel ilyet a továbbiakban is?

Eddig kétszer volt alkalmam bemutatni koncerten az első lemez anyagát. Mindkét esetben saját kíséretben adtam elő a Hideg című dalt. Az a tervem, hogy folytatom ezt a hagyományt, ennél a dalnál feltétlenül, de esetleg más minimál hangszerelésű daloknál is.

Okoz ez neked extra lámpalázat?

Változó. Kísértem már magam korábban kisebb koncerteken, de nagyobb közönség előtt csak kétszer. A lemezbemutatón az Akváriumban kifejezetten izgultam miatta. Rontottam is, viszont rájöttem, hogy ezektől lesz emberi az egész. Előbb-utóbb úgyis bele fogok jönni, de ehhez szükség van egy kis kockázatvállalásra, mert csak így fejlődhetek.

Milyen hangszeren játszol?

Zongorán és gitáron. De szeretek a kezembe fogni számomra ismeretlen hangszereket is, izgalmas ezekkel kísérletezni, látni, mire megyek velük. Ha dalírásról van szó, akkor persze vagy a gitárhoz, vagy a zongorához nyúlok, attól függően, hogy épp milyen a hangulatom. Mindkét hangszernek más lelke van, így ehhez igazítom a választásom.

A mïus toldis live sessionje, amelyben énekesként közreműködtél, az utóbbi idők egyik nagy kedvence számomra. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy felállított egyfajta mércét, amihez mostantól érdemes hasonlítani a hazai live videókat. Mesélnél erről?

Köszönjük szépen a dicséretet! Nagyon örülünk, hogy ennyire tetszett. Álmos Geri és csapata dolgozta ki a koncepciót, én ebbe ilyen szinten nem folytam bele, de szerintem is zseniális, ahogy a zene és a vizuális effektek együtt lélegeznek.

Elég sűrű időszakon vagy túl, legalábbis a sok megjelenés erre enged következtetni. Milyen terveid vannak az év további részére?

Írom a következő albumomat. Emellett rendeztem egy klipet is, és újításokkal készülök az Insta-felületeimre. Bízom benne, hogy hamarosan már lesznek élő koncertek is.

Pásztor Sámuel

#Duna-hét

Megjelent a Magyar Kultúra magazin 2021/1. számában.

Fotók: Magyar Kultúra/Kurucz Árpád