Október 18-án Rajna Martin vezényli a Nemzeti Filharmonikus Zenekart

Rajna Martin vezényel, aki 2018-ban Junior Prima díjban részesült, a díj történetének legfiatalabbként karmestereként érdemelte ki az elismerést.

A hangverseny első száma, a Divertimento a 15 éves Farkas Ferenc (1905–2000) alkotása. A fiatal zeneszerző római tanulmányútján komponálta a darabot, amellyel 1933-ban elnyerte a Liszt Ferenc Pályadíjat. Az ötrészes kompozíció tételei tömörek, hangvételük derűsen könnyed, nemegyszer klasszicizáló, máskor enyhén magyaros; gesztusrendszerük kecses, hangzásuk áttetsző, formálásuk világos. A mű a 20. század elejének neoklasszicizmusát követve mindenben megfelel a divertimento műfaj hagyományos követelményeinek: színes, szórakoztató, elegáns zene.

Ezt
követi Balassa Sándor Kettős
versenye, amely
két felkérésnek köszönhetően született meg: a
zeneszerzőnek egy
kürtversenyt és egy oboaversenyt is meg kellett alkotnia, és
ő egy
opusszal
teljesítette a két
feladatot. A darab érdekessége, hogy a második tételben Mozart
„nagy” g-moll szimfóniájának drámai hangjait idézi fel az
első tétel kidolgozási részéből. A szólisták – Hadady
László oboa-
és
Zempléni Szabolcs kürtművész
–
a világ zenei központjainak állandó vendégei.

Balassa Sándor, aki évtizedek óta jó barátom, nem „modern” zeneszerző. Ő a Bartók–Kodály utáni nagy magyar szerzők egyike. A most hallható, csodálatos kettős versenye oboára és kürtre szintén a magyar zenei tradíció gyümölcse” – mondja Hadady László, aki 25 éve a Párizsi Conservatoire első kamarazene-professzora.

Zempléni
Szabolcs, aki 2005-ben első magyarként elnyerte a müncheni ARD
Nemzetközi zenei verseny 1. díját. Szólistaként számos
koncertet adott Európában, Amerikában, Afrikában és Ázsiában
egyaránt. Nagy öröm számára, hogy több, mint tíz
év után ismét koncertezhet a Pesti Vigadóban.

Az estet Dohnányi Ernő nagyzenekari fisz-moll szvitje zárja, mely 1909-ben keletkezett. Az első tétel hat variációja – Változatok egy gyermekdalra című művéhez hasonlóan – mind hangulatában, mind hangszerelésében sokszínű, tele van sziporkázó ötlettel. A bruckneri scherzókkal rokonítható második tétel végén Mahler zenéjét megidéző kürttéma csendül fel. A fergeteges finálé rondója Mahler V. szimfóniájának utolsó tételével mutat rokonságot, megkoronázva a fin de siècle hangulatát idéző alkotást.

Rajna Martin így ajánlja a darabot: „Dohnányi Ernő fisz-moll zenekari szvitje az utóbbi évek egyik nagy felfedezése volt számomra. (…) Bár egyértelműen fellelhető e művében Richard Strauss, Mahler, de legfőképpen Brahms hatása (Dohnányi az év februárjában levélben köszöni meg apjának a Brahms-szimfóniák partitúráit, melyeket karácsonyi ajándékként kapott!), elvitathatatlanul jelen van már az ő saját, egyéni stílusa.”

Fotó: Felvégi Andrea