Egy norvég régészcsoport a múlt héten jelentette be, hogy befejezték minden idők legmélyebb tenger alatti ásatását, melynek során egy 170 méter mélyen fekvő 19. századi kereskedőhajó roncsai közül 500 porcelántányért, borosüvegeket, pénzérméket, sakkfigurákat és navigációs felszereléseket hoztak fel. A különleges ásatás 6,25 millió dolláros számláját a Norvégia nyugati partjainál az Ormen Lange földgázmezőt feltáró és kitermelni szándékozó vállalatok fizetik, akik a roncsra egy mélytengeri olajvezeték lefektetése közben bukkantak.
Az olajkonzorcium a régészeket azért bérelte fel, hogy megvizsgálják a helyszínt, majd megjelöljék azt a helyet, ahol a vezetéket a roncs károsítása nélkül le lehet fektetni. "Az olajtársaságok támogatásából dolgozunk" - mondta el az MSNBC-nek a Norvégiai Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa, Fredik S?reide. "Azt hiszen ezért senki más nem fizetne".
A távirányítású robotokat használó kincsvadászok korábban már mélyebb vizekben fekvő roncsokat is kifosztottak, a régészek viszont nem tudtak ilyen kutatásokat finanszírozni. Az óceánfenéken olajvezetéket építő társaságok azonban mostanában egyre több távoli olaj- és gázmezőt szeretnének kiaknázni, így sokszor ütköznek eddig ismeretlen hajóroncsokba. Ezek feltárásához egy nemrég megkötött egyezmény értelmében régészeket hívnak, és fizetik a biztonságos leletmentés teljes költségét is.
A kutatókat az eddigi gyakorlattal szemben - amikor a felszínről irányították a leletmentést - ezúttal egy különleges kabinban leeresztik a tenger fenekére, és onnan vezérelhetik távirányítású robotjaikat. A projekt vezetője, Marek Jasinski szerint: "A mélyvíz a tengeri régészet végső határa. Az új technológiáknak köszönhetően a szárazföldi precizitáshoz és körülményekhez hasonlóan tudjuk megvizsgálni és kiemelni a tengermély kulturális örökségét."
