Kétszer is előfordult olimpián, hogy mindhárom érmes magyar versenyző volt

Halassy (Haltmayer) Olivér kétszeres aranyérmes, egyszeres olimpiai ezüstérmes vízilabdázó 1909-ben született. Nyolcévesen érte egy súlyos közlekedési baleset, lába lecsúszott a villamos lépcsőjéről, és olyan súlyosan megsérült, hogy lábfejét amputálni kellett. A kissé kövérkés fiú sokáig nem mert vízbe menni sérülése miatt, de egyszer kipróbálta az újpesti laktanya medencéjét, és rájött, hogy a vízben otthonosan érzi magát, és ott nem kerül lába miatt testi hátrányba. Innentől megállíthatatlan volt, úszásban és vízipólóban egyaránt válogatott lett, 1932-ben Los Angelesben, 1936-ban Berlinben nyert aranyérmet a vízilabda-válogatott tagjaként. Remek fizikai kondíciója bizonyítékaként feljegyezték, hogy 1931-ben Párizsban az Európa-bajnokságon az 1500 méteres gyorsúszás megnyerése után két órával már vízilabdameccsen játszott, természetesen győztes mérkőzésen. 

Az 1910-ben született Takács Károly 38 évesen tudta beteljesíteni álmát, és olimpiai bajnokságot nyert a gyorstüzelésű pisztoly versenyszámban 1948-ban, a londoni olimpián. 1952-ben Helsinkiben – versenyszámában egyedüliként a világon – meg tudta védeni bajnoki címét. 1936-ban még nem indulhatott olimpián, hiába tűnt már ekkor ki tehetségével, mert a honvédségnél az olimpiai indulás joga csak a tiszteket illette meg, és ekkor Takács még csak őrmesteri rangban volt. 1938-ban Európa-bajnok lett, ezután érte a végzetes baleset, amikor kezében felrobbant egy kézigránát, leszakítva jobb kézfejét. Egy év alatt megtanult bal kézzel lőni, és ezután a másik kezével is ugyanolyan pontosan és eredményesen célzott, mint korábban a jobbal. A világháború miatt 1940-ben és 1944-ben is elmaradtak az olimpiai játékok, de Takács eltökéltségét ezt sem törte meg. Kitartásának végül két aranyérem lett a jutalma.

Az olimpiák sporttörténetében kétszer fordult elő, hogy mindhárom érmes magyar versenyző volt. Mindkétszer kardvívásban sajátították ki a magyar versenyzők a dobogót. 1952-ben Kovács Pál állt a dobogó legfelső fokán, eggyel lejjebb Gerevich Aladár, míg legalul Berczelly Tibor. 1912-ben Fuchs Jenő, Békessy Béla és Mészáros Ervin volt a győztesek sorrendje, de ekkor még a díjátadáskor nem álltak fel dobogóra az érmesek.

A magyar himnuszt nem minden esetben sikerült a rendezőknek lejátszaniuk. Első győztes sportolónk, Hajós Alfréd számára is az osztrák himnusz hangjai csendültek fel elsőre, de a tiltakozás után már a magyart játszották le. Az 1900-ban Párizsban diszkoszvetésben győztes Bauer Rudolf számára először az amerikai, aztán az osztrák himnuszt kezdték el játszani, csak harmadjára sikerült a magyar kiválasztása.

1952-ben a kötöttfogású birkózás könnyűsúlyú súlycsoportjában az a helyzet állt elő, hogy az utolsó mérkőzés pontozásos veresége esetén is a magyar Hódos Imre a bajnok. (Ekkor még csoportmérkőzéses lebonyolítású volt a verseny). A rendezők az eredményhirdetéskor az utolsó mérkőzésen győztes libanoni Chihabot állították a dobogó legmagasabb fokára, és csak a magyar küldöttség erélyes tiltakozására fordította meg a versenybíróság a sorrendet és kapta meg Hódos a jól megérdemelt aranyérmét.

A birkózásnál maradva Polyák Imre négy egymást követő olimpián vett részt, ahol háromszor nyert ezüstérmet, majd az utolsó olimpiáján, 1964-ben Tokióban ért a csúcsra, és végre az ő nyakába került az aranyérem a kötöttfogású birkózás pehelysúlyú versenyében.

Az olimpiák történetének egyik leghosszabb birkózómérkőzését Weisz Richárd vívta. Hetven percig küzdött az orosz Alekszandr Petrovval az 1908-as londoni olimpia +93 kilogrammos súlycsoportjában a bajnoki címért. A birkózás akkori szabályai szerint tusgyőzelemig küzdöttek a felek. Ha nem volt akció, vagyis döntetlen volt az eredmény, akkor újabb 10 perc birkózás következett. Ezután a bírók döntöttek a mindvégig aktívan támadó Weisz győzelméről, amelynek a nézők hangos ovációval örültek.

A művészeti olimpiákon is értek el sikereket honfitársaink. 1928-ban Mező Ferenc nyert aranyérmet irodalom kategóriában Az olimpiai játékok története című művével. Hajós Alfréd Lauber Dezsővel közösen beadott stadionterve ezüstérmet nyert az 1924-es olimpián, úgy, hogy aranyérmet nem osztottak ki. Manno Miltiades Birkózás című szobrával nyert ezüstérmet az 1932-es Los Angeles-i olimpián. 1948-ban Londonban a művészeti versenyek epikai művek kategóriájában Földes Éva nyert bronzérmet A fiatalság forrása című művével.

Egy különleges rekordot Magyarország tart már jó ideje: a világ legidősebb olimpiai bajnoka jelenleg az ötszörös aranyérmes Keleti Ágnes, aki e címet a szintén magyar Tarics Sándortól, az 1936-os olimpia aranyérmes vízilabdacsapatának tagjától vette át.