A második világháború alatt a szövetségesek számára a sikeres partraszállás előkészítése és végrehajtása során létfontosságú volt az Enigma-kód feltörése, és egyesek szerint ennek segítségével sikerült két évvel a korábban tervezett előtt befejezni a háborút.
Az Enigmát 1923-ban Arthur Scherbius német mérnök találta fel, aki sokáig házalt a titkosító megoldással, míg végül az a német hadsereg kezébe került. 1939-re a Wehrmacht szinte összes fegyverneme használta a kódolót, így annak desifrírozása nélkül nem volt esély a németek megállítására. A 30-as években a lengyelek komoly előnnyel próbálták meg feltörni a kódot, hiszen titkosszolgálatuk már a 20-as évektől vásárolta az akkor még kereskedelmi forgalomban is kapható változatokat. Először a lengyelek építettek kódtörő bombákat is, azaz olyan szerkezeteket, melyek mechanikusan próbálgatták az adott kombinációkat.
A németek azonban 1938-ban továbbfejlesztették a szerkezetet, és a korábbi 3 helyett 5 tárcsa került az Enigmába. A megnövekedett számú kombinációk miatt a lengyeleknek már nem volt kapacitásuk a kódok megfejtésére, így 1939-ben az angolokhoz és a franciákhoz fordultak. A megoldáson az angolok dolgoztak tovább, és a munka a Londonhoz közeli Bletchley Parkba került, ahol több mint 10 ezren foglalkoztak napi három műszakban a hasonló kódok megfejtésével.
Az Alan Turing angol matematikus által vezetett csoport továbbfejleszette a lengyel bombákat, és azok számának megsokszorozásával végre lehetővé vált a kódok feltörése. Mindez azonban nem volt elég, hiszen a teljes üzenetek átírásához szükség volt a naponta változó kódok kódkönyveire is. Ezekhez sokszor filmbe illő körülmények közt jutottak hozzá az angolok: az egyiket például egy tengeralattjáróról kaparintották meg. Ezen a küldetésen vett részt James Bond szülőatyja, Ian Fleming is.
Ezután már nem volt megállás: a Turing-bombák naponta több mint 3000 kódolt üzenetet fejtettek meg. A háború után Winston Churchill elrendelte a gépek megsemmisítését, mert attól félt, hogy azok rossz kezekbe kerülhetnek. A Bletchley-ben történt eseményeket titkosították, így csak az 1970-es években derült fény az ott dolgozók munkájának fontosságára.
A Brit Számítógépes Szövetség által finanszírozott projektet a korábban visszavonult számítástechnikai mérnök, John Harper vezette. A BBC-nek adott interjújában elmondta, hogy csak a tervek megszerzése és szétválogatása 2 évükbe került, míg a további 8 évük a kattogása miatt bombának nevezett gépek újraalkotásával telt.
A szerkezet újjáépítői akciójukat tisztelgésnek szánják az alkotó, a homoszexualitása miatt ellehetetlenített, ösztrogén injekciókkal kezelt Alan Turing emléke előtt, aki végül a háború után ciánnal mérgezett almába harapott.
