Szegény örmény családban, egy könyvkötő fiaként jött a világra Tiflisz (ma: Tbiliszi) közelében. Már kisgyermekként lenyűgözték az örmény, grúz és azeri népdalok, de 19 éves koráig kottát olvasni sem tudott, az iskolai zenekarban tubán játszott és autodidaktaként tanult zongorázni. Formális zenei képzése csak 19 éves korában kezdődött a moszkvai konzervatórium cselló szakán, miközben biológiai, matematikai és fizikai tanulmányokat is folytatott, és ekkoriban még törte az orosz nyelvet. A Beethoven és Rachmaninov zenéje iránt lelkesedő fiatalember 1929-ben zeneszerző szakra iratkozott át, első komolyabb kompozíciója hegedűre és zongorára írt tánca volt.
A harmincévesen, Csajkovszkij, Rachmaninov és Szkrjabin nyomdokában aranyéremmel diplomázó Hacsaturján nevét Első szimfóniája tette ismertté, amelyet 1934-ben az örmény szovjetköztársaság megalakulásának tizedik évfordulójára komponált. Ekkor már barátjának tudhatta Gorkijt is.
Nemzetközi hírnevet zongoraversenyével ért el 1937-ben, ezt három évvel később David Ojsztrah számára írott Hegedűversenye követte, a zenemű ezután szinte soha nem hiányzott a neves művész repertoárjáról.
A lelkes kommunista, egyben lelkes örmény nacionalista Hacsaturján Sztálinról poémát, Lenin emlékére Gyászéneket írt. Az októberi forradalom harmincadik évfordulójára komponált harmadik szimfóniájával azonban kihívta a párt haragját: 1948-ban Sosztakovics és Prokofjev mellett őt is „formalizmussal és burzsoá tendenciákkal” vádolták meg. Számára a következmények nem bizonyultak végzetesnek: miután önkritikát gyakorolt, visszakerülhetett a szovjet zenei élet élvonalába, majd Sztálin 1953-as halála után nyíltan állást foglalt az őt megbélyegző határozattal szemben.
Egyik legismertebb műve az 1942-ben született Gajane című balett, amelyben három évvel korábbi, Boldogság című darabját dolgozta át. A népi tárgyú táncjáték egy kolhozban játszódik, s egyszerre dicsőíti az örménységet és a szövetkezeteket, a zenét később két szvitben dolgozta fel. A Gajane két legismertebb részlete az Adagio, amelyet Stanley Kubrick is felhasznált 2001 Űrodüsszeia című filmjében, és a Tengiz Abuladze Vezeklés című filmjében is felhangzó, de több rock-feldolgozást is megélt Kardtánc, amelyet a Love Sculpture is műsorára tűzött. Másik igen népszerű műve az 1952-ben komponált, de csak négy év múlva bemutatott Spartacus – a mára klasszikussá vált balettet Magyarországon Seregi László koreográfiájával 1968-ban játszották először. A Spartacus zenéje volt az Onedin család című angol tévésorozat témája, és a Coen testvérek rendezte A nagy ugrásban is felhangzott.
Hacsaturján zenéje az örmény népzenében és ritmusvilágban gyökerezik, de a 19. századi orosz zenei hagyományokat is követi.
Nevéhez fűződik az örmény szovjet tagköztársaság himnuszának zenéje, szerzett filmzenét is (Sztálingrádi csata), és ő komponálta 1935-ben az első örmény hangosfilm muzsikáját, melódiáit felhasználták A bolygó neve: Halál és a Férfias játékok című hollywoodi produkciókban. Zenét írt orosz klasszikusok (Puskin, Lermontov), illetve Shakespeare több drámája (Macbeth, Lear király, Othello) nyomán. Balettjei, zongora-, hegedű- és csellóversenye mellett kamara-, zongora- és kórusművek is fűződnek nevéhez. Nyugat-Európában a Lev Oborin számára 1936-ban komponált, szokatlan hangnemű Desz-dúr zongoraversenyével lett ismert. Hacsaturján a második tételben éneklő fűrészt akart szerepeltetni, amelyet végül a flexaton nevű ütős hangszerrel helyettesített, a darabot manapság sokszor e nélkül a ritka, kísértethangot adó instrumentum nélkül játsszák.
Utolsó alkotó korszakában született, 1976-ban befejezett Hősök emlékezete című oratóriumát a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének felkérésére írta Garai Gábor versszövegére. A művet így ajánlotta a hallgatóságnak: „Kantátámat mindazoknak ajánlom, akik átélték a háború iszonyatát. Jóllehet, már több mint 30 év telt el a háború óta, mégis mindannyian emlékezünk arra a tragédiára, amelyet a föld népei szenvedtek el a nagy világégésben. Szeretném, ha soha ilyen szörnyűséget nem kellene még egyszer megélni. Ezzel a kantátával emlékezem azokra a hősökre, akik életüket áldozták a világ békéjéért, azért, hogy ma az emberek élhessenek, alkothassanak és boldogok lehessenek.”
1950-től vezényelt is, Európában és a tengerentúlon is koncertezett.
Utazásai alkalmával megismerkedett mások mellett Ernest Hemingway-jel, Charlie Chaplinnel, találkozott Nasszer egyiptomi és Joszip Broz Tito jugoszláv elnökkel. 1951-től két korábbi iskolájában is – a moszkvai konzervatóriumban, illetve a Gnyeszin Intézetben – tanított. 1954-ben a Szovjetunió népművésze lett, öt évvel később Lenin-díjat kapott, a Sztálin-díjat négyszer vehette át, kitüntették Állami-díjjal és Lenin-renddel, parlamenti képviselő és a zeneszerzők szövetségének titkára volt. Ismert volt, hogy rajongott az állatokért.
Vallotta: „Azt hiszem, minden zeneszerzőnek meg kell dolgoznia a maga egyéni stílusáért. Az a művészet, az a zene, amelyik nem egyéni és karakterisztikus, szerintem elmúlik, elpusztul. Csak az marad meg, ami eredeti és friss. Én, ha komponálok, ezekre nem gondolok tudatosan, de csak azt írom le, amit sajátomnak érzek.”
Hacsaturján egy hónappal hetvenötödik születésnapja előtt, 1978. május 1-jén halt meg Moszkvában. Jerevánban temették el. 1998 és 2004 között arcképe díszítette az egyik örmény bankjegyet. Emlékét őrzi az örmény fővárosban megnyílt Hacsaturján Múzeum, szobra áll a jereváni operaház előtt, ahol a nagyterem róla van elnevezve, s nevét viseli az Aeroflot orosz légitársaság egyik Boeing 737-es gépe. Több külföldi egyetem tiszteletbeli professzorává választotta. Zeneművei 2013-ban felkerültek az UNESCO világemlékezet listájára.
A képen Aram Hacsaturján zeneszerző. Fotó: Liana Karapetyan / Wikimedia Commons
