A DNS minták elemzése és az izotópos vizsgálatok kimutatták, hogy a barlangi medve állománya már akkor kicsi és elszigetelt volt, amikor a modern ember megjelent a barlangokban. Az állatok számának csökkenése nagyjából a modern ember európai megjelenésével párhuzamosan kezdődött. Ez Bon szerint alátámaszthatja azt, hogy az embernek szerepe lehetett a barlangi medve kihalásában, viszont azt is, hogy a medvék kipusztulása a megváltozott körülményeknek és az időjárásnak köszönhető.
Bon és csapata szerint a barlangokban lévő, barlangi medvéket ábrázoló szénrajzok igen ősi alkotások, mert azok a becsült kihalásukat megelőzően, az Aurignaci kultúra idejében (i. e. 40-28 ezer között) keletkezhettek.
