 |
| Néder Panni Fotó: Vígszínház |
Három ország művészeti intézményeinek együttműködéséből született a produkció: honnan indult az ötlet, mit jelent pontosan az együttműködés?
Egy uniós koprodukciós pályázat eredményeként valósulhat meg 12 színésszel és 12 szöveggel a koncepció Magyarországon. A wroclawi Nemzeti Múzeum premierje már megtörtént, Budapesten szeptember 26-án mutatkozik be az előadás. 2014 elején Bécsben fejeződik be a harmadik résszel a program, pedig az alapötlet innen származik: Jacqueline Kornmüller német rendező, aki ott él, már megálmodott egy hasonló előadást 16 színésszel és 16 szöveggel az osztrák Kunsthistorisches Museum falai között. A műsor akkor nagy sikert aratott: 2011-ben a legrangosabb osztrák színházi díjat, a Nestroy-t, 2012-ben pedig a Bank Austria művészeti díját kapta meg. Ebből ered az új kezdeményezés, amely most három ország egy-egy jelentős kulturális intézményében köti össze a színházat, a képzőművészetet és az irodalmat.
Mindhárom helyszínen ugyanaz a rendező irányít, illetve azonos koncepció alapján működik az előadás. Ezen túl a koprodukció jelent szorosabb kötődést, tartalmaz átfedéseket?
Valóban a rendező, Jacqueline Kornmüller személye a legfontosabb kapocs, de Magyarországon például amellett, hogy tíz kortárs írónkat kértük fel az alkotásra, egy lengyel és egy osztrák vendégszöveg is helyet kap az előadásban Bíró Kriszta és Hay Anna tolmácsolásában. Külföldön pedig ugyanígy ?kölcsön vesznek? írókat: az Esterházy-szöveget Ausztriába is elviszik, illetve felkérték Parti Nagy Lajost, hogy írjon kifejezetten a bécsi bemutatóra egy művet.
Ezek szerint az írók adták a legelső láncszemet a szervezésnél: hogyan párosítottátok őket a festményekkel majd a színészekkel?
Az írók kiválasztottak egy-egy képet a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből, amely tetszett nekik, majd teljesen szabadkezet kaptak az alkotáshoz: írtak róluk egy-egy szöveget. A színészeket én ajánlottam Jacqueline-nak, de ekkor még nem ismertem a szövegeket ? később automatikusan rendeződtek egymáshoz a művészekkel.
Német rendező, magyar szövegek, magyar művészek. Hogyan valósulhat meg a szövegek közös értelmezése, az együttes koncepció alakulása?
A tizenkettő művészből kettő beszél németül, velük egyszerűbb a helyzet, de mivel Tankó Tímea az összes szöveget lefordította németre, így a ?közös tudás? az alapanyagról már létezik a színész és a rendező esetében. A próbákon egyébként én tolmácsolok: mint rendező, számomra érdekes színházi gyakorlatot rejt ez a pár hónap, amikor nem én irányítok, hanem tanulok egy másik alkotótól.
Szeptember végétől november közepéig látható az előadás a Szépművészeti Múzeumban: különleges ajándék a nézőnek, hogy aki szeretne, akár egy este alatt belehallgathat mind a 12 szövegbe.
Hét estén át várjuk a közönséget: három órán keresztül, este héttől tízig hallhatóak a monológok. A nézők kis összecsukható hokedliket kapnak a bejáratnál, azzal fognak vándorolni teremről teremre. Egy térkép segítségével pedig látják, hogy melyik helyszínen ki játszik, illetve adott színész mely íróhoz és festményhez köthető. A közönség abszolút szabadon dönti el, milyen sorrendben, és mit fogad be a 12 előadásból.
Széles-Horváth Anna
