Amy Winehouse és a November Rain: ezeket a dalokat dúdoljuk ősszel

Október

U2: October (1981)

Az őszi hangulatú, melankolikus October a U2 1981-es, October című albumának címadó száma, tehát egyáltalán nem rejtették el, mégis hidden trackként, azaz rejtett dalként szerepel a zenekar The Best of 1980–1990 című válogatásán. Ráadásul ez az egyetlen felvétel, amelyet az October-albumról felraktak a legjobb korai dalokat listázó kiadványra.

Bono azt mondta az Octoberről, hogy az egész nekik egy afféle metafora, hiszen ők gyerekként megélték a hatvanas éveket, azt az optimista időszakot, amikor nemcsak a konyhákban volt óriási technikai fejlődés, de az űrkutatásban is. Aztán a hetvenes években fokozatosan egyre kilátástalanabb lett minden, majd jött a nyolcvanas évtized, amikor még inkább.

A dal a nyolcvanas évek eleji újabb hidegháborús krízis idején fogant, amikor Bono számára úgy tűnt, hogy a technológia nem áldás, a hadiipar a Földet is elpusztíthatja. A híres zongoraszólamot a gitáros, The Edge játssza. A felvételt elővették a War Touron is, ahol komoly szerepet kapott: felvezette a zenekar történetének egyik legnagyobb sikerét, a New Yearʼs Dayt. Ez hosszú ideig része maradt a U2 rítusainak, amit megörökített a Live at Red Rocks: Under a Blood Red Sky című koncertfilm is. Az Octobernek instrumentális változata is készült, ami megjelent az Azt mondják: baleset (They Call it an Accident) című mozi filmzenealbumán. A filmet 1986-ban a magyar mozik is bemutatták.

Pet Shop Boys: My October Symphony (1990)

A Behaviour című PSB-albumon megjelent dal több egy érzelmes, őszi hangulatú szinti pop szerzeménynél, és nemcsak az akkor aktuálpolitikai, mára már történelmi vonatkozásai miatt, hanem mert a vonós hangszerelését az akkor már nemzetközi hírű The Balanescu Quartet alkotta meg, és a gitártémáit a nemzeti kincsként kezelt Johnny Marr, a The Smiths egykori dalszerzője játszotta fel. A kompozíció végén hallható kórusrészlet Sosztakovics 2. szimfóniájának egy részletét idézi meg.

A My October Symphony „főhőse” egy idős orosz zeneszerző, aki nem tudja feldolgozni, hogy leomlott a berlini fal. Afféle régi vágású kommunista, aki a kommunizmus 1989-es összeomlásakor azon meditál, hogy volt-e értelme egész életét egy olyan ideológiára feltenni, amit az elvtársai elárultak. Így hát mindannyian iszunk, miközben a levelek a földre hullanak, mert azon gondolkodunk, hogyan hagyott cserben minket az október, akkor is és most is.

Annyi minden jut eszünkbe az októberről… 1989 előtt a keleti blokkban a legtöbben az 1917-es kommunista hatalomátvételre, a vörös forradalomra gondoltak, de aki az őszi kabátlobogás hangulatát keresi, az is megtalálja a számítását a My October Symphonyval. Ha mindez nem lett volna elég meglepő, akkor itt van Axl Rose, a Guns Nʼ Roses frontemberének a vallomása: a Guns nagy ívű balladáját, a November Raint többek között a My October Symphony inspirálta.

Amy Winehouse: October Song (2003)

Az October Song Winehouse 2003-as bemutatkozó albumán, a Franken jelent meg, egy olyan őszi kompozíció, amelynél az őszi díszletek és atmoszférák mögött van valami, ami túlmutat egy édesbús hangulaton. A dalban az énekesnő elsiratja az elpusztult házi kanáriját, Avát. Winehouse egy 2004-es interjújában elmondta, hogy édesanyjával együtt temették el a madarat, és közben énekeltek neki. A kanári halálát Winehouse afféle mitológiai újjászületésként képzeli el: a madár Sarah Vaughan jazzénekesnő alakjában „újjászületik”, miközben a madármennyországba kerül.

A dal utal George Shearing Lullaby of Birdland című jazzkompozíciójára, amit Vaughan futtatott be igazán, és így különös kapcsolatba kerül a két madaras dal. Maga a Frank album is erősen táplálkozik Sarah Vaughan, Ella Fitzgerald és Billie Holiday világából, és a jazzes, soulos dalok még nem olyan populárisak, mint a világhírnevet elhozó 2006-os Back To Black. Az őszi chansonban tehát az a legizgalmasabb, hogy egy házi kedvenc elvesztéséről szól, a zenében viszont van némi madárszerű könnyed törékenység, egy olyan őszies melankólia, amiben ott az életigenlés is. Stefan Skarbek, a kompozíció társszerzője Winehouse halála után azt mondta, hogy a temetés után számára különös fénytörést kapott a dal, mert akár úgy is értelmezhető, mintha a madár maga Winehouse lenne.

November

Guns Nʼ Roses: November Rain (1991)

Axl Rose kilencperces, szélesvásznú power balladáját 1992 februárjában adta ki kislemezen a Geffen Records, ekkor került az MTV-re a hozzárendelt luxusklip is. A November Rain a Guns N’ Roses harmadik stúdióalbumának, az 1991-es Use Your Illusionnek az egyik kulcsdala, sokáig ez volt a leghosszabb szám, amely felkerült a Billboard top 10-es listájára, és ezt a különös rekordját 2021 novemberéig tartotta, amikor is Taylor Swift All Too Wellje megelőzte.

A dalból már 1986-ban készítettek egy 18 perces változatot, melyen akkor közreműködött a Nazareth gitárosa, Manny Charlton is. Axl Rose visszaemlékezése szerint a zenekar tagjai húzták a szájukat, amikor először előadta nekik a dalt. Túl érzelgősnek tartották, ami nem illett a Guns keményebb világába, ráadásul Slasht részben emlékeztette Elton John Funeral for a Friend / Love Lies Bleeding című kompozíciójára. Ugyanakkor a menedzsment meggyőzte arról, hogy érdemes bevállalniuk a rockballadákat, amivel megszólíthatják a rockot kedvelő nőket is.

Axl többek között arról énekel, hogy semmi sem tart örökké, és mindketten tudjuk, hogy változhatnak az érzelmek, és nehéz a gyertya lángját életben tartani a hideg novemberi esőben. A November Rain moziszerű klipjét Del James Without You című novellája ihlette, és Andy Morahan rendezte. 2018 júliusában a November Rain lett az első olyan, még a YouTube-korszak előtt rögzített videóklip, amely elérte az egymilliárd megtekintést, jelenleg két-, négymilliárdos letöltésnél jár. Persze ez el is várható minden idők egyik legdrágább zenés filmjétől.

Gorillaz: November Has Come (2005)

A November Has Come a Gorillaz második albumán, a 2005-ös Demon Daysen hallható, ami Damon Albarn szerint egy éjszakai utazást ír körül, melyben találkozhatunk modern világunk démonjaival. Feltárul egy afféle nagyvárosi zombiapokalipszis, amelyben a bankokból a hajléktalanok ingyenkávét szereznek, hideg van, esik az eső, de ott egy másik alternatíva, az olcsó kábítószer.

Ilyen lenne a november? Mást vártunk ezektől a helyes rajzfilmfiguráktól? Valójában nem, főleg, ha a dal egészéhez képest romantikusnak mondható refrén is csak ezt állítja: Látod, eljött a november, és már megy is el. És nem Albarn mondja a vadabb dolgokat, hanem a vendégénekes, MF DOOM, az amerikai underground hiphop egyik nagy szájhőse, akit Danger Mouse, a Demon Days producere hívott a vendégszereplésre.

A dalban legérdekesebb a két énekes hangjában és karakterében lévő kontraszt. Albarn álomszerű, finom éneke áll szemben az utca hírmondójának nyers belépőjével, ami egy asszociatív, sűrű rögtönzés a koldusok képzeletbeli bankettjéről. A November Has Come inkább afféle közjáték, amelyben hirtelen feltűnik az igazi álarcos énekes, a fémmaszk mögé bújt MF DOOM, aki ugyanúgy szereti az anonimitást, a rejtőzködést, mint a Gorillaz projektüzemeltetője, Damon Albarn, így aztán kettejük találkozása egyben egy erős vizuális poén is.

Morrissey: November Spawned a Monster (1990)

A November Spawned a Monster a The Smiths egykori frontemberének, Morrissey-nek az 1990-ben publikált őszi slágere, amely a brit kislemezlistán a 12. helyen landolt. A merengő, de táncolható kompozíció érdekessége, hogy az eredeti felvételen Morrissey egykori zenekarának basszusgitárosa, Andy Rourke játszik. De itt nem állt meg Rourke szerepvállalása, mert a kislemez B oldalán található He Knows Iʼd Love to See Himet is közösen jegyzi Morrissey-vel.

A November Spawned a Monster úgymond társadalmiasult, Alex Broun ezzel a címmel írt színdarabot, amelyet 2014-ben mutattak be a Sydney-ben található The Old Fitzroy színházban. A testi deformitással élő fiatal lány szenvedéséről szóló dal a fogyatékossággal élő emberek problémáit állítja a középpontba, és szembesíti a többségi társadalmat az előítéletekkel. A November Spawned a Monster idéz Lautréamont Maldoror énekei című 1869-ben megjelent prózaversgyűjteményéből, ahol a hős szörnyetegként tekint magára.

Címlapfotó: Amy Winehouse brit énekesnő koncertezik az Eurockéennes zenei fesztiválon a kelet-franciaországi Belfortban 2007. június 29-én. Fotó: Jeff Pachoud / AFP