Őszinte alázattal a ZENE nevű vallás iránt

Ez az első alkalom a Telekom Electronic Beats történelmében, hogy zenés kiadvány készült. Honnan jött az ötlet, hogy megcsináljátok?

A korábbi évekhez hasonlóan januárban elkészült az egész éves roadmap, szabad- és zárt téri nagy eseményekkel, a Budapest Spots-program folytatásával, fesztiválszponzorációval és egyéb „szokásos” aktivitásokkal. 2020 mindenki által ismert globális eseményei azonban fenekestül felforgatták a világot, így mi is elfelejthettük az idei éves eredeti terveinket. Új típusú gondolkodásmódra volt szükség, gyorsan és rugalmasan kellett reagálni az új helyzetre. Igyekeztünk a lehetőségeket meglátni az elkeseredés helyett.

Már a járvány előtti időszakban is, azóta pedig végképp felgyorsult a digitális térbe történő betüremkedésünk tempója, ezzel kapcsolatban pedig különösen érdekes és izgalmas helyzetben vagyunk a Telekom Electronic Beats-szel, hiszen egy zenei/életmód brandről beszélünk, ami mögött a legnagyobb telekommunikációs márka áll. A lehetőségek jelen helyzetben ezen a téren végtelenek, és nagyon fontos küldetés ezzel jól élni. Elkezdtük hát az online tér minél érdekesebb kihasználását egyrészt a SzpottoljOtthon-sorozattal, mely gyakorlatilag egy új műfajt teremtett a maga real-time forgatás-stream-buli hibridjével, emellett pedig szerettünk volna kezdeni valamit azzal a helyzettel, hogy a zenészek fellépés nélkül maradtak, sok idő jutott viszont az otthoni/stúdiós zeneírásra. A régi veteránok mellett sok újonc is nekilátott a producerkedésnek ez idő alatt, így jött az ötlet, hogy indítsunk egy zenei pályázatot, ahova a karanténidőszak alatt készült műveket vártuk három stílusban.

Rengeteg pályamű érkezett hozzátok, milyen kritériumok alapján választottátok ki az előadókat?

A Spotify-playlistjeink hármas tematikája alapján vártuk a műveket: POPPING, CLUBBING, XPERIMENTING. A verseny elején a résztvevőknek azt javasoltuk, hogy hallgassanak bele ezekbe a listákba, ezzel próbáltuk kicsit szűkíteni, hogy milyen zenéket vártunk.

Ötletes, egyedi műveket kerestünk, amelyek adott esetben a nemzetközi színtéren is megállják a helyüket.

A Telekom Electronic Beats 4 fős zsűricsapata mellett
kategóriánként 1-1 szakmai zsűri is részt vett a válogatásban, az ő szavazatuk
duplát ért. Így maximálisan 6 pontot lehetett kapni, az előzetes szűrésen pedig
azok a zenék jutottak tovább, akik legalább 3 pontot elértek. Ezután jöttek az
éjszakába nyúló személyes zenehallgatások a Madách téri Központ pincéjében.

Ezen alkalmakkor hosszasan megvitattuk, melyik zene hogy
szól, milyen a produceri munka, van-e mögötte izgalmas sztori, mennyire
illeszkedik a nemzetközi trendekbe, mennyire passzolna a többi kiválasztott
zenéhez.

A döntéshozatal során vakteszteket is alkalmaztunk, azaz
körbe-körbe lejátszották nekünk random sorrendben a zenéket, így az előadó
személyének ismerete nélkül tudtunk véleményt formálni.

A produkciók között van teljesen kezdő, első számos előadó, és már jól ismert, tapasztalt zenész is. Hogy fésültétek össze az eltérő szinten lévő produkciókat?

Az eredetileg kitalált koncepió kicsit merész volt: lelkes, tehetséges újoncok életükben először egy platformon szerepelhetnek már ismert zenészekkel. Ez hatalmas dolog olyasvalakinek, akinek eddig még sosem volt saját megjelenése. A kezdő-haladó arányt egyébként elég jól sikerült belőni, ez nagyjából 50-50%.

Ez azonban kemény munkát igényelt a masztering oldalon, hiszen
30 külünböző zene hangzását egységesre hozni nem egyszerű feladat, pláne, ha az
alkotók között olyan is van, aki néhány hónapja kezdett el csak zenéléssel
foglalkozni.

Ehhez már majdhogynem varázslat szükségeltetik, ezért is kértük fel Takács Petit az Analogue Zone-ból, aki szerintem a hazai masztering Dumbledore-ja és Voldemortja egyben. Azt gondolom, hogy a végeredmény önmagáért beszél.

Mit gondolsz, milyen képet fest 2020 magyar zenei világáról ez a 30+1?

Őszintén szólva elég durva élmény volt ez a pár hét. Olyan volt, mintha egy szűrő lennék, amin egyszercsak átzúdult egy teljes generáció zenei áradata, minden káoszával és szépségével együtt. Így hát egy elég átfogó korrajz állt össze a fejemben mostanra, amelyre igyekszem a TEB csapattal együtt real time-ban reagálni.

Egyfelől nagyon látszott az edukáció hiánya: sok ötletes,
kreatív munkából sugárzott, hogy az alkotónak soha senki nem magyarázta el,
hogyan kéne zenét írni valójában.

Egy másik dolog, ami jól látható volt, a hazai zenei média káros lenyomata.

Sok esetben kaptunk technikailag vérprofi zenéket, amiken viszont kristálytisztán hallatszott, hogy az alkotó tévesen azt gondolta, hogy olyan zenét kéne írni, ami a hazai rádiók rotációjából visszaköszön.

Míg Nagy-Britanniában, Németországban az átlagembernek is
megvan a lehetősége arra, hogy igényes zenét hallgasson, itthon a fősodratú
média munkatársai még arra sem mutatnak hajlandóságot, hogy 10 értékelhetetlen
cucc mellé bepréseljenek legalább egy jó zenét, hiszen „magyar embernek a szar
kell”.

Az ezáltal létrejött 22-es csapdából akkor tudunk kitörni,
ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy lehetőséget biztosítsunk szélesebb köröknek
arra, hogy válasszanak.

Reméljük, ez most, ezzel a válogatással elindulunk a változás útján, az biztos, hogy mi mindenhová el fogjuk juttatni.

Említetted az edukáció hiányát. Mik azok a dolgok, amiket
még meg kellene tanulnia ezeknek a fiataloknak?

Például azt, hogy nem minden a masztering: sok dologra oda kell figyelni már az alkotási folyamat elejétől. Ne küzdjön 10 hangsáv ugyanazért a frekvenciatartományért ugyanabban az időpillanatban, használd az eszközeidet következetesen, de a számok felépítése is fontos: tudatosan építkezz, a fordulatok ne legyenek elcsépeltek, vagy épp indokolatlanul extravagánsok. Rengeteg ilyen és ehhez hasonló tanácsot lehetne adni, de az igazi az lenne, hogy aki komolyan gondolja a zeneírást, az igen is szánja rá az időt és képezze magát. Ezért is reagáltunk a hallottakra úgy, hogy 10 versenyző, aki épphogy lecsúszott a válogatásról, de láttunk fantáziát a munkájában, 10 alkalmas Impro School képzést kapott tőlünk különdíjként.

Hogy emelkedhet ki manapság egy előadó a „zajból”?

Szorgalommal, kitartással, kreativitással, bátorsággal, közönségépítéssel és őszinte alázattal a ZENE nevű vallás iránt.

Az egyik előadó, FőzeLAKE dalához már videó is készült. Egyszer azt mondtad nekem, a Melankólia Club akár a mai fiatalok himnusza is lehetne. Mi az, ami miatt ez a dal fogott meg leginkább a válogatásból?

A Melankólia Club alapjában véve különbözik a többi zenétől, mégis azt gondolom, hogy ennek kellett a klipdalnak lenni.

A dalnak úgy sikerült levennie a lábáról a komplett zsűrit, hogy valójában egyikőnk sem hallgat trap zenét. Emlékszem, amikor valamelyik zenehallgatásra úgy mentem be, hogy Gergőnek, az egyik zsűritársamnak félve odasúgtam, hogy „ez a Melankólia Club kurva jó” – csodálkozva nézett vissza, hogy szerinte is.

Utána szépen sorban megfertőzött mindenkit, és egy idő után már nem volt kérdés, hogy ez lesz a klipdal.

Ez a trekk szerintem tökéletes lenyomata a mai magyar fiatalság lelkiállapotának, közben a melankólia mellett valahogy mégis bizakodó és optimista. Bár felül a világ talán legnépszerűbb mostani zenei divathullámára, közben mégis mer magyar, érzékeny és egyedi lenni.

Valaki azt mondta nemrég, hogy ez a szám a „Z generáció Szomorú vasárnapja”.

A
videóklipp készítésére tendert írtunk ki, végül Sébastien Praznoczy kicsit
sötét, mégis gyönyörű képi világa lett a befutó.

„Aki mer csakis nyer,
Padlót fogtam elégszer
Emeljük meg a tétet,
Hát fullozzuk ki a létet.”

Szintén kiemelkedik a mezőnyből Franciskadalma, aki a
MagentaKraft különdíjat is megkapta. Mi teszi igazán különlegessé a dalát, és
mit jelent ez a díj?

Ledöbbentem, amikor megtudtam, mennyire fiatal hölgyről van szó, mert a dalban egy elképesztően érett női énekhang köszön vissza, ami olyan, mintha a Portishead énekesnőjének hangját beoltották volna valami mostani, nagyon menő popsztáréba. A szám felénél, kb. másfél percnél pedig, ahogy felúszik a háttérből az a súlyos, örvénylő gitárszőnyeg, az valami hátborzongató. A MagentaKraft különdíjat mintha rászabták volna: fiatal, 25 év alatti tehetség, akinek még nem volt eddig hivatalos megjelenése más kiadóknál. Díja egy „Modern Keverési Technikák Workshop”, illetve egy Digitakt dobgép volt, melyekkel remélhetőleg segítjük majd őt a zenei fejlődésben.

Hogyan tovább? Mi vár az előadókra, terveztek velük
hosszabb távú együttműködést?

Hatalmas dolog, ami létrejött. Akik ismernek minket, tudják, hogy csak olyan sztorikba állunk bele, amikben hiszünk, ez a mostani pedig különösen szerelemprojekt volt. Összefogni és segíteni a hazai elektronikus zenei producereket nagyon szép küldetés. Igazán beleadta magát az egész TEB csapat, a zsűri, a zenészek, a filmes stáb és minden egyéb résztvevő. Az is marha nagy dolog, hogy egy multi, a Telekom beáll egy ilyen projekt mögé, ami nem egy pusztán látványos marketingmegjelenés, hanem valódi kultúrmisszió. Reméljük, a többi piaci szereplő is példát vesz róluk ezután.

Utoljára a ’90-es, kétezres években emlékszem ilyen összefogó magyar elektronikus zenei helyzetjelentésre, mint amilyen ez a válogatás.

Pedig az ilyen megmozdulások nagyon hasznosak, felpezsdítik a szcénát, újra elkezdenek a dj-k magyar zenéket is játszani a bulikban, pörögnek a zenék a Spotify-on és a Soundcloudon, az emberek megnézik a klipet, a győztesek körül beindul az élet, elkezdődnek a kisebb-nagyobb klubfellépések. A megjelenés egyfajta viszonyítási alap, most már legalább ilyen zenéket kell tudni írni, akinek pedig nem tetszik, írjon jobbat.

Még azok is alapítottak egy Facebook-groupot, akik nem kerültek fel a válogatásra. A máris 250 főt számláló „TEB Pályaművek” csoportba elkezdték posztolni a zenéiket és véleményezik egymásét. Látszik, hogy a projekt szuper közösségteremtő erővel bírt, aminek nagyon örülünk.

A napokban már meg is jelent a tripla válogatás a Selected Sounds Label jóvoltából az összes ismert internetes zenei áruházban és a streaming felületeken.

Fotók forrása: Telekom Electronic Beats