A Szigligeti Színház előcsarnokában tartott megnyitón a szolnoki teátrum igazgatója, Barabás Botond kiemelte, az OSZT kapcsán az a cél vezérelte, hogy megmutassák, „ez a város, ez a közösség”, azaz Szolnok lehet jó hely, menő hely, olyan tér, ahol érdemes élni, alkotni, találkozni, de fontos volt számukra az is, hogy megmutassák, képesek világraszóló dolgot létrehozni, és „az inspirációt nem kell máshol keresni, mert az itt van bennünk”.
Hozzátette: közel ezer résztvevő, alkotó, előadó és háttérben dolgozó érkezik Szolnokra az OSZT-ra, ami „bizonyíték arra, hogy a szakma ereje, a tehetség, a szorgalom és az összefogás képes közös élményeket teremteni”. Aláhúzta, a fesztivált nem csak a szakmának szerették volna létrehozni, legalább ennyire fontos volt számukra a nézők minél szélesebb körű megszólítása.
Barabás Botond úgy fogalmazott, ez az ünnep a közösségé és a csapaté, amely „képes volt hinni önmagában, fejlődni, összekapaszkodni, együtt valami igazán különlegeset létrehozni”. Aláhúzta, „a közös munka, az egymásba vetett bizalom és az őszinte együttműködés az, ami igazán értékessé tette ezt az utat”.
„Szolnok 950 éves múltja tanítson meg minket arra, hogy csak ilyen összefogással tudjuk továbbvinni ezt a városi történelmet, méltón múltjához, felelősséggel a jövője felé” – szögezte le, és hozzátette, a fesztivál egyaránt szól a szakmának és a közönségnek.
Novák Irén, a Kulturális és Innovációs Minisztérium művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára beszédében kiemelte: az OSZT „jóval több egy szakmai eseménynél”. „Valódi közösségi élmény, ahol együtt gondolkodunk, alkotunk és ünnepeljük a színház erejét” – fogalmazott a helyettes államtitkár. „Az előadások sokszínűsége, az eltérő megközelítések teszik igazán értékessé ezt a találkozót, és ez a változatosság adja meg az esemény valódi jelentőségét” – tette hozzá.
A 2025-ös OSZT küldetését erőteljesnek és egyértelműnek nevezte: „tanúságtétel a jelenléti, eleven, korunkra reflektáló és szakmai kompromisszumoktól mentes színházművészetről. a közösség erejéről, a tiszteletről, a jövőbe vetett hitről”.
Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei OSZT témája, az áramlatok, a színházi munka lendületét és alkotóerejét emeli ki, és „lehetőséget ad arra, hogy mindannyian magunkra ismerjünk, a művészetről, a kultúráról, a nemzetről és a világról alkotott gondolataink tükrében”.
A helyettes államtitkár kiemelte: „ma Magyarországon a művészet valóban szabadon szárnyalhat. Az alkotók számára minden feltétel adott annak érdekében, hogy hitelesen és kompromisszumok nélkül dolgozhassanak és értéket teremthessenek. A közelmúltban újjászületett esemény, seregszemle immár színháztörténetet ír.” Az OSZT teljes programja, amelyben határon inneni és túli előadók is szerepelnek, „jól mutatja, hogy a magyar színház élő, dinamikus közösség” – tette hozzá.
Szolnok polgármestere, Györfi Mihály kiemelte, hogy az OSZT jelentős esemény a színház és a város életében, fontos állomása a négy évvel ezelőtt, Barabás Botond igazgatói kinevezésével elkezdett munkának.
Dr. Fülöp Péter, a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) ügyvezető titkára Vidnyánszky Attila szavait tolmácsolta. „A színház: találkozás, szakralitás és költészet. Ember és ember, gondolat és érzelem, múlt és jelen, hagyomány és újítás találkozása. És minden alkalommal, amikor megszólal a színpadon az élőszó, amikor tekintetek összekapcsolódnak a nézőtéren és a reflektor fényében állók között, ez a találkozás új értelmet nyer.
Az Országos Színházi Találkozó is ilyen találkozás – ünnep, párbeszéd és közösségi tér. Azért hívjuk életre évről évre, hogy ne csupán »jelen legyünk« egymás számára, hanem valóban együtt is legyünk. Mert hisszük: sokkal több dolog köt össze bennünket, mint ami szétválaszt.”
Dr. Fülöp Péter úgy fogalmazott: „kijelenthetjük, hogy a hazai kőszínházi világ stabil lábakon áll, az alkotók biztonságban és nyugalomban alkothatnak”. Aláhúzta, hogy a közös fenntartásnak köszönhetően a kőszínházak biztonságban és nyugalomban folytathatják az alkotómunkát a következő öt évben.
Értéknek nevezte, hogy, Magyarország fantasztikus színházi struktúrával bír, amelyben az egymástól ötven-hatvan kilométerre levő vármegyeszékhelyeken társulatokkal rendelkező színházak találhatók, a bérletrendszer pedig azt mutatja, „a nézők erős bizalommal vannak színházuk iránt”.
A vidéki és a fővárosi – dr. Fülöp Péter megfogalmazásában „nem népszínházi, hanem műfaji szempontból specializálódott” – színházak több százezer nézőt szolgálnak ki. Fontosnak nevezte a határon túli és nemzetiségi színházak hálózatát, ami színesíti és értékkel tölti meg” a struktúrát, és beszélt arról is, hogy a „független, alternatív színházi világban a kísérletezés, az újítás és az újdonságok sokasága várja a nézőket”.
A közös működtetés mellett a finanszírozás további stabilitását a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia pályázati forrásai teszik lehetővé.
Az OSZT kaposvári újraindításával az volt a cél, hogy legyen újabb találkozás. Az MTT ügyvezető titkára arra biztatta a szakma képviselőit, hogy „folytassanak párbeszédet, és arra fókuszáljanak, ami összeköt”. „Illúzió azt gondolni, hogy mindenben egyet fogunk érteni, de ha az árkokat temetni tudjuk, és át tudunk biztonsággal ugrani felettük, nem volt haszontalan ez a hét sem” – tette hozzá.
A színházi szakma feladataként a magába tekintést, az egymással való kommunikációt és a mérlegkészítést jelölte meg.
Fontosnak tartja, hogy az előadó-művészeti törvény módosításának előkészítéséhez „kölcsönös bizalmon, együttműködésen és konszenzuson nyugvó javaslatot” tegyenek le, valamint a kulturális béremelés kérdését „megfelelő módon tudják becsatornázni a döntéshozó kulturális kormányzat számára”.
Felvetette az utánpótlás-nevelés témakörének parázs vitát elindító kérdését is. „Szükség van-e három színészképző műhelyre”, mert „nem biztos, hogy képes felvenni a piac” ennyi színészt és megélhetést biztosítani nekik.
Szalay Ferenc, a Szolnok és térsége fejlődéséért felelős miniszteri biztos célként nevezte meg azt, hogy a várost „az országban sokakkal megismertessék”. Az OSZT olyan kulturális események sorába illeszkedik, mint a Országos Néptáncfesztivál, a Művésztelep ARTjáró fesztiválja, valamint a Tiszavirág Fesztivál, a Szigligeti Színház mellett pedig kiemelte a kultúra legfontosabb intézményei közül a Szolnoki Művésztelepet és a Szolnoki Szimfonikus Zenekart.
Az Országos Színházi Találkozó apropóján nyílt meg, de a következő évadban is látogatható a teátrum közönségforgalmi területén, a két lépcsőházban az a kiállítás, amelyet Bajnai Zsolt a szolnoki színjátszás és a szolnoki színház történetéről rendezett.
A tárlat bemutatja a színházi élet alakulását az első, 1822-ben ide érkezett ekhós szekértől az 1954-es önállóvá váláson át a jelenig, 13 igazgató 15 korszakára fókuszálva, felsorolva az itt színre lépett 1086 művészt, valamint az épület változását az 1912. április 20-án megnyílt első színháztól a legutolsó felújításig.
A szolnoki Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában hét-hét nagyszínpadi és kamara-előadás látható, amelyet öttagú testület válogatott. A versenyprodukciókat a Szigligeti Színház nagyszínpadán, Szín-műhelyében és az Aba-Novák Agórában láthatja a közönség. A szakmai zsűri tagjai: Antal Csaba díszlettervező, Bazsányi Sándor kritikus, Lőkös Ildikó dramaturg, Molnár László színművész és Szabó K. István rendező.
Az off program helyszínei a Cserkészház, a Szigligeti park, a Tisza mozi, a Stúdiószínpad, az Aba-Novák Agóra, a Városi Sportcsarnok és a Dokk Terasz.
Az előadásokhoz kapcsolódó szakmai beszélgetéseket a Kultúra.hu munkatársa, Seres Gerda vezeti.
Fotók: MTI/Mészáros János
