A karikatúrákon Karinthy Frigyes, Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Nagy Endre és Gábor Andor ismerhető fel, akik aláírása szakértők által hitelesített.
Reisz Gyulának, a New York kávéház főpincérének köszönhető, hogy ez a felbecsülhetetlen értékű asztal fennmaradt. Úgy hírlett, jó szeme van arra, hogy felismerje, ki viszi sokra a jövőben – a fenti névsort elnézve ezúttal sem tévedett.
Krúdy Gyula így örökítette meg a főpincér alakját: „koronára kiszámította, hogy melyik fiatal írónak mennyi hitelt engedélyezhet, kiből lesz valami odakünn az életben is és ki fog itt maradni valamelyik zugolyban tehetetlenül, eredménytelenül… Ámde az a fő dolog, hogy bizonyos hitele minden fiatal írónak volt, nem kellett fedél nélkül kóborolnia az éjszakában, ha történetesen nézeteltérése volt a háziasszonyával: sokan aludtak zivataros napokban a kávéház szeparéiban…”
A Ma Este című képes művészeti hetilap munkatársa az 1920-as évek derekán felkereste az akkor már visszavonultan élő Reisz Gyulát. A pomázi házának kertjében így idézte fel emlékeit az egykori főpincér: „Mindenre, mindenkire emlékszem. Sápadt arcú, vagy lázas arcú gyerekifjúkra, Molnárra, Karinthyra és a többiekre. Ott vitatkoztak a nagy füstben, lármában, éjszakákon keresztül. Ha valamelyiknek egy jó téma jutott eszébe, egy másik asztalhoz ült, papírt, ceruzát húzott elő a zsebéből és megírta. És én, mint főpincér, aki az asztalok körül forog, véletlenül vagy szándékosan elolvastam azt, amit írtak. Szép, nagyon szép, szívből jövő dolgok voltak, amelyek sohasem kerültek a nyilvánosságra. Ott ültek éjszakákon keresztül, ujjaikkal kócos hajukat cibálva és amikor készen lettek, zsebre dugták azt, amit írtak. Visszaültek a nagy asztalhoz. Ott esetleg fölolvasták, vagy odajöttek hozzám és azt mondták, hogy olvassam el.”
Az asztal az MNMKK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tulajdonában van.
