A Párisi Nagy Áruház egy 1892-ben alapított kis boltból fejlődött ki. Goldberger Sámuel korábban megjárta Párizs, Bécs és Berlin üzleteit és felismerte, hogy a nagyáruházaké a jövő. Üzleti filozófiája egyszerű volt: sok kicsi sokra megy - azaz áruit nagy tömegben olcsón vette, majd néhány fillér haszonnal adta tovább. A vevőcsalogatást szolgálták a gyakori árleszállítási akciók is.
A Rákóczi út 38. szám alatti, a Kazinczy utca sarkán lévő üzlete a jövedelmező viszonteladási tevékenység révén egyre nőtt, hamarosan az épület első emeletét, majd a szomszédos épületet is elfoglalta. A századfordulón az áruház már 148 alkalmazottal dolgozott, ám 1903-ban rövidzárlat miatt leégett. 14 ember halt meg, köztük az egyik tulajdonos, Goldberger Henrik felesége, s az árukészlet nagy része is megsemmisült - ez volt a hazai kereskedelem legnagyobb katasztrófája. (Itt alkalmaztak először Budapesten ugróponyvát az emeleten rekedtek mentésére.)
A tűzvész után Goldberger hamar talpraállt és megvette az Andrássy úti Petánovics-házat az egykori Terézvárosi Kaszinóval, s itt 1909-től modern áruházat kezdett építeni. A tervezést Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Kaszinó tervezőjére, Petschacher Gusztávra bízta, ám csakhamar kiderült, hogy a meglévő ház alapozása igen gyenge. Sziklai átdolgozta a terveket, a kaszinóból csupán a bálterem maradt meg, az 1885-ben készült, Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszes helyiség ma is az épület ékessége. A mennyezeten Budapest apoteózisa látható, középen Patrona Hungariae, a magyarok védnöke ül, körülötte az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, közlekedés, a közművek, s a bőség szimbolikus alakjai lebegnek.
A szecessziós stílusú, egyedülállóan ívelt homlokzatú, átriumos belterű, üvegtetejű, teraszos elrendezésű palota Európában akkor páratlan vasbeton szerkezettel és technikai berendezéssel épült és hatalmas árukínálatot nyújtott. Az 1911. március 3-án megnyitott épület belsejében márványoszlopok, aranyozott lépcsőfeljárat, Zsolnay-díszítőelemek, Róth Miksa üvegablakai, s öt üvegfalú, tükrös felvonó kápráztatta el a vásárlókat. A tetőteraszon 400 személyes étterem létesült, szép kilátással a budai hegyekre, itt télen korcsolyázni is lehetett. A szolgáltatások színvonalát saját telefonhálózat is emelte.
Az első világháború utáni gazdasági válság azonban sokat ártott a kiskereskedelemnek is. 1924-re a Párisi majdnem csődbe ment, ezért Goldberger a családi vállalkozást részvénytársasággá alakította, ő lett a főrészvényes, az áruház egyes osztályait más-más bérelte, s az így szétváló boltok között csak az egységes nyitvatartási idő és a kötelező kollektív reklámozás jelentett kapcsolatot.
A Párisi ekkor már alig működött áruházként, szinte mindent árusított, inkább a bazár-jelleg felé lépett vissza, s a főváros egyik legolcsóbb vásárlóhelye lett. A kispénzű vásárlók minél szélesebb körét célozták meg, ez viszont riasztóan hatott a középosztály vevőire. Az intézmény forgalma mégis fellendült, s jövedelmezővé vált. 1930 körül felépült az áruház új része, amelyet Kozma Lajos tervezett.
A Goldberger-család tagjainak többsége az 1944-es német megszállás elől Portugáliába menekült, a textilgyáros Goldberger Leó ellenben Mauthausenba került, majd a tábor felszabadulása után éhen halt.
A Párisi Nagy Áruházzal egyidőben működő Divatcsarnok Rosenberg Márk öt boltocskájából fejlődött nagy kereskedelmi vállalkozássá, közülük a Rákóczi út 74. alatti 1914-ben jött létre. Rosenberg fia, Ruttkai Antal az 1920-as évek elején vette bérbe a Rákóczi út 74. egész földszintjét, a cég 1925-től viselte a Magyar Divatcsarnok nevet. 1928-ban kezdett terjeszkedni, 1934-re az átalakítások és bővítések révén modern áruház jött létre, 1939-ben már öt emeleten, közel ezer alkalmazottal működött. A Rákóczi úti Divatcsarnokot 1948-ban államosították, 1956-ban az épület romba dőlt, de helyreállították, s a Centrum Áruházak tagjaként Otthon Áruház néven üzemelt.
Az Andrássy (Népköztársaság) úti Párizsi Áruház a II. világháború után sokáig az Állami Könyvterjesztő Vállalat raktáraként működött, csak 1957-ben nyílt meg ismét. A nyitás napján a vásárlók sora a Teréz-templomig nyúlt, az első vásárlót megajándékozták. A Centrum Áruházakhoz tartozó épületet 1967-ben műemléki védettség alá helyezték, 1995-től ismét Párisi Áruház néven működött, de egyre kisebb eredménnyel, s 1999-ben végleg bezárt. Ekkor a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vásárolta meg 1,5 milliárd forintért.
Felmerült a hatszintes, 6200 négyzetméteres épület kulturális hasznosítása is, építészeti múzeumot vagy zenei központot képzeltek ide, érdeklődött iránta a Guggenheim Alapítvány is. Azonban ezek csak tervek maradtak. 2006 elején a francia-belga Orco Property Group 3 milliárd forintért megvette az épületet, ahol korábbi terveik szerint - bár kialakítása a mai tömegkereskedelmi szempontoknak nemigen felel meg - a felújítás után újra áruházat akartak nyitni. Ám a tervbírálat során felmerült kifogások miatt az építtető visszakozott, az utolsó hírek szerint irodaház lenne a Párisi - noha a helyszín és ház többre lenne méltó.
(Múlt-kor/MTI)
