Az eseményen dr. Zsigmond Gábor főigazgató elmondta: „Ezzel a gesztussal tisztelgünk a 20. század egyik legnagyobb, világhírűvé vált magyar fotóművésze előtt, akinek jelentős hagyatékát őrizzük a Magyar Nemzeti Múzeumban. André Kertész egyik jól ismert fotóján a múzeum kertjében látható egy pad, pontosan itt, amelyet mostantól Kertész-padként fogunk emlegetni, és egy kis emléktáblával jelölünk meg, emlékeztetve a Múzeumkert és a múzeum látogatóit a 20. századi mindennapok kiemelkedő magyar dokumentarista fotóművészére.”
Matthieu Berton, a Francia Intézet igazgatója köszöntőjében kiemelte: „André Kertész életműve tökéletesen megtestesíti a Magyarország és Franciaország közötti történelmi és kulturális kapcsolatot, annak a két országnak a kapcsolatát, amely a művészi zsenialitásnak táptalaja volt. Ma, az emigránsok világnapján emlékezzünk arra, hogy Kertész Párizsban, ahová 31 évesen érkezett, olyan befogadó közegre talált, amely lehetővé tette számára, hogy alkothasson és megossza tehetségét az egész világgal. Párizsról készült fotói ikonikussá váltak, amelyek egyszerre illusztrálják Kertésznek a város iránti szeretetét és költői látásmódját.”
A köszöntők után előbb Sophie Sellier kulturális attasé olvasta fel Paul Dermée André Kertészről 1927-ben írt versét, majd dr. Fisli Évától, a múzeum Történeti Fényképtárának vezetőjétől hallhatta a művet a közönség mai magyar fordításában.
A most záruló emlékév során az idős mester polaroidjai is bekerültek a kiállításba, ám mindenekelőtt az ifjú Kertész indulásának eddig nem ismert részleteit tárták a látogatók és olvasók elé. A Kertész 130 emlékév során a 2021-ben New Yorkból vásárolt 1163 Kertész-kópiából válogatott a múzeum. Ezek döntő része 1925 előtt készült: 943 kontaktkópia, 59 nagyobb méretű vintázs, 151 polaroid fotó, kilenc személyes kép és egy kollázs.
Az emlékév tárlataira és kiadványaira készülve dr. Fisli Éva, a kiállítások kurátora mindvégig támaszkodhatott a Franciaországban őrzött iratokból származó információkra, és a New Yorkból megvásárolt korai pozitív képeket is összevethette a digitalizált üvegnegatívokkal. E hosszú kutatómunka során került a muzeológus látókörébe egy olyan, Budapesten készült felvétel, amelynek a helyszínét a Múzeumkertben azonosíthatta.
A kép bal oldalán látható római szarkofág az 1920-as évek elején még ezen a helyen állt. Kertész képe valamikor 1912–1922 között készülhetett: abban az évtizedben, amikor az ifjú amatőrből egyre tudatosabb fotográfus lett. Szerencsére a felvétel helyszíne az eltelt évszázad – Múzeumkerten is nyomot hagyó – változásai ellenére ma is felismerhető és körüljárható. A 130 éve született és csaknem száz éve külföldre került budapesti fiatalember indulását és útkeresését oly sok részlettel árnyaló és gazdagító emlékév záróakkordjaként az egyik közeli padot december 18-án jelképesen, az emigránsok világnapján André Kertésznek adta át a múzeum.
