Viccesek voltak a Diadal utcai általános iskola fiútanulói, ahogy a megnyitón bemutatták: az utcai harcos musicalverzió is létezik. A Németh Andor által a magyar irodalom előkelő idegenének nevezett szerző is nevetett volna biztosan, és továbbra is idegennek érezte volna magát. Különösen, amikor Geszti a vernisszázs utolsó gesztusaként felolvasta Nemecsek Ernőhöz írott elektronikus leveleit, amelyek nem éppen az irodalom, inkább az intermédiatréfák világába vezették be a pesti polgárt "ezt a sehol máshol elő nem forduló kétlábú állatot..."
A kivitelezés pazar, deszkakerítés mellett kell bevonulni az elő szobáig, a kerítésen fogalmazások, hitvallások (ergo szavazatok) gyerekírással, kortárs íróktól és médiaszemélyiségektől abban a tárgyban, hogy miért is volt fontos nekik a regény. Például mert Bokába voltak szerelmesek, vagy azt gondolták, hogy a távolságot kapják meg, ha az üveggolyót elveszik. Van itt cukorkás kirakat, korabeli osztályterem, füvészkerti műtó a víz felett átívelő fahíddal, a regény kulcsjeleneteiből készült makettek, Nemecsek apoteózisa fából kifaragva, gittegyleti napló, tombol a módszertani eklektika. A műautentikus adalékok mellett felvonulnak A Pál utcai fiúkhoz kapcsolódó irodalomtörténeti és helyrajzi adatok. Megismerhetjük a mű keletkezéstörténetét, Molnár Ferenc életrajzának részleteit és a regény helyszíneit, ahol kulturális életünket éljük ma is a romokon. A Ferencváros, Boka lakása a Kinizsi utcában, Molnár szülőháza a József körúton, az árvaház, a Josephinum, a Ludovika és a Grund, ami nincs. A regény helyszínein kívül felidézi a kiállítás a Budapesti Napló szerkesztőségét az Üllői úton, ahol Molnár munkatárs volt, a Franklin kiadót, ahol a regény 1907-ben először megjelent könyv alakban, de láthatók a Tanuló című lap hasábjai is, amelyeken 1905-ben folytatásokban közölték a 29 éves író művét. További művelődéstörténeti csemegék: a stilizált New York kávéház, amelynek karzatán írta Molnár a városi legendák szerint a vörösingesek és Bokáék történetét, meg a Vígszínházat se feledjük, amelynek a szerző színpadi sikereit köszönheti. Tehát a tárlatban a regénytől nem függetleníthető, épp nagyvárossá alakuló Budapest története is benne van.
Végül a filmes adaptációk peregnek szorgalmasan a vásznon, a klasszikusoktól a Nagy Könyv kampányanyagáig, bár már senkit nem kell meggyőzni arról, hogy Nemecsek a hős.