1684-ben a Zólyom vármegyei Ocsován született, apja mészáros volt. Tanulmányait Losoncon kezdte, majd Alsósztregován, Besztercebányán, és Pozsonyban, az evangélikus líceumban folytatta. Ezután a pápai református főiskola következett, ahonnan Halleba ment teológiát, orvostudományt és állattudományt tanulni (1704-1707). Itt került baráti viszonyba August Hermann Franckéval, a pietizmus szellemi vezérével, s így lett maga Bél is pietista. Külföldi útja egészen a Magdeburg melletti Bergenig vezette, ahol gimnáziumi igazgató lett. 1709-től újra itthon tevékenykedett, 1713-ig Besztercebányán volt segédlelkész, majd a gimnázium rektora. Ez időben, mint Rákóczi-szimpatizánst kevés híján kivégezték. 1714-ben meghívták a pozsonyi evangélikus gimnázium rektorának. 1716-ban megnősült, a házasságából nyolc gyermeke született. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé, amely tisztet 30 évig viselte. 1742-ben szélütés érte, 1749-ben nyugalomba vonult, de még ebben az évben elhunyt. Sírja eltűnt a protestáns temetővel együtt Pozsony városában, helyére házsort építettek. Nevét viseli a besztercebányai Matej Bel Egyetem.
Korának kiemelkedő tudósa volt. Életművén belül jól elhatárolható pedagógiai, nyelvészeti, történeti forrásfeltáró és kutatói munkássága, a magyar földrajztudomány megalapozása, a leíró néprajz és a gazdaságtudomány úttörő művelése, teológiai elméleti tevékenysége. Mint pedagógus, messze előremutató új elveket vezetett be. Mint filológus ugyancsak úttörő munkát végzett, habár ma már meghaladott az álláspontja: minden nyelv őse a héber. Elsőként foglalkozott - tudományos felkészültséggel és alapossággal - a magyar rovásírás tanulmányozásával - "szkíták-hunok rovásírásáról" címmel -, valamint sokat tett a magyar irodalmi nyelv művelése terén is. Hazánkban először ő figyelt fel a finn-magyar rokonságra is, ezt levelezéséből tudjuk. A Károli-féle Biblia újszövetségi részének egyes döcögő, nehezen érthető szakaszait újrafordította. Bármennyire is jelentős, amit Bél Mátyás pedagógiai vagy filológiai működése során létrehozott, maradandót a történelem- és földrajztudomány területén alkotott.
Fő műve, a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca köteteiben - amelyek vármegyeként adtak részletes ismertetést az országról - a történeti és földrajzi szemlélet sajátos ötvözése, a táj, környezet, történelem és ember kölcsönhatásának modern szemlélete mutatkozik meg. Megjelenését rendkívüli gonddal végzett hatalmas adatgyűjtő munka előzte meg. Sokan támogatták, de voltak, akik akadályozták, sőt, kémkedéssel is meggyanúsították. Batthyány József kalocsai érsek vette pártfogásába, megnyerte számára Pállfy Miklós nádor támogatását is, aki felszólította a törvényhatóságokat Bél munkájának segítésére. Közel két évtizedes adatgyűjtés és szövegezés után a nagy mű kiadásához III. Károly császár anyagi támogatást adott, sőt Bélt nemesi rangba emelte. Bél Straub Pál bécsi könyvkereskedővel állapodott meg a munka Amszterdamban készülő gondos nyomásáról és forgalomba hozásáról, ezúton azonban a munkának csupán négy kötete jelent meg 1735 és 1742 között. Bél Mátyás haláláig a Notitia Hungariae Novae Historico Geographiaca anyagának mintegy harmada jelent meg nyomtatásban, összesen 2693 oldal terjedelemben. A mű nagyobb része, mintegy tízezer oldal kéziratban maradt. Ezt a szerző örököseitől Batthyány József gróf, kalocsai érsek vette meg, de szállítás közben a kézirat egy része a Dunába esett, így részben használhatatlanná vált. A megmaradt részek az esztergomi káptalan és a budapesti Széchényi könyvtár birtokában találhatók.
Életművének gazdagságára jellemző, hogy 1718-ban elsőként vetette fel egy hazai tudós társaság alakításának gondolatát és az első valóban rendszeres és időszakos hazai hetilap, az 1721 tavaszától megjelenő Nova Posoniensia is az ő kezdeményezéséből született, amely az oktatás segítését tűzte ki elsődleges céljául. A lap azonban hamar a jezsuiták tulajdonába került és nemsokára meg is szűnt. Kora progresszív tudományos fegyverzetének birtokában küldetést érzett hazája, a "dulcis cara Pannonia" megismertetésére, az itt élő népek közös kulturális emelkedésének elősegítésére. Kosáry Domokos felsorolta, hogy földrajz, helytörténet, agrártörténet, néprajz, egyháztörténet, irodalomtörténet, nyelvtudomány, tudományszervezés, de nevelés, oktatás, pedagógia, sajtótörténet és államismeret mind-mind beletartozott kutatása kereteibe s ezek egyikét sem lehet művelni Bél nevének és eredményeinek említése nélkül.
Forrás:
Mészáros Balázs: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Budapest, 1997.
Keveházi László: "Magyarország nagy ékessége" - 250 éve halt meg Bél Mátyás, Evangélikus Naptár, 1999.
