Tizenhárom évvel ezelőtt olyan filmek láttak napvilágot, mint Az ajtó (Szabó István), a Csak a szél (Fliegauf Bence) vagy épp a Drága besúgott barátaim (Cserhalmi Sára). Miként változott a magyar film a legutóbbi Filmszemle óta?
Jelentős váltások jellemezték a szakmát. A korábbi finanszírozási rendszer átalakult, ennek következtében például megszűnt sajnos a Filmszemle támogatása, ugyanakkor megszületett például az Inkubátor program, ami lehetőséget biztosított az elsőfilmes rendezők elindulásának. Andy Vajna egyablakos rendszerré alakította a finanszírozást, de biztos hátteret teremtett a producerek számára, és átláthatóvá tette a támogatást. Erős kontroll alatti elszámolások voltak, nagyon helyesen, hiszen adófizetői pénzt költöttek a produkciók. Vajna halálát követően a Nemzeti Filmintézet élére Káel Csaba került, az alkotók lehetőségei pedig jelentősen átalakultak.
Az alkotások tekintetében milyen változást, formálódást látsz? Milyen a mostani mezőny a tizenhárom évvel ezelőttihez képest?
A filmszakma akkoriban és azóta is sok nemzetközi sikert könyvelhetett el, bár ma ezt inkább a független filmek érik el. Ez utóbbi üzleti konstrukciója hosszú távon nem tartható fenn, hiszen a film sok pénzbe kerül, de a jelenlegi helyzet előnye, hogy megmutatkozott a független filmezést jellemző és hajtó erő. Itt szeretném megemlíteni a két legutóbbi független filmet. Az egyik a Fekete pont, aminek mi is producerei vagyunk a férjemmel, Kovács Gáborral. Ez egy alacsony költségvetésű art film, amelyet 125 ezren láttak már. A másik, Herendi Gábor Futni mentem című filmje nagyobb költségvetésből, de szintén önerőből készült, és mára az elképesztő, 650 ezres nézőszámot is elérte.
Hogyan született újjá a Filmszemle?
A régi, hagyományos Filmszemlét támasztottuk fel. Muhi András kezdeményezése volt, aki Tarr Bélát váltotta a Magyar Filmművészek Szövetségének élén. Muhi fontosnak tartotta, hogy a filmesek nézzék, megismerjék egymás munkáit, hogy legyen fórum a filmesek és a közönség találkozására. A Filmszemle újjászervezéséhez keresett olyan partnereket, akik hozzá hasonlóan fontosnak tartják ezt. Felkeresett minket, valamint Csutak Tamást, és megkérdezte, hogy segítenénk-e neki a szemle létrehozásában, mi pedig igent mondtunk. Mellénk állt a főváros és sok producer, sőt barátok is.
Szerettük volna, ha mindenféle film nevez, akár a milliárdos költségvetésűek is, ezért hoztuk létre az információs szekciót. Ilyen filmek nem neveztek, de örömünkre nagyon sok államilag támogatott film szerepel a versenyfilmek és a bemutatásra kerülő filmek között. 2023. január elseje után elkészült filmek nevezhettek, így gyakorlatilag az elmúlt két év filmtermését érinti a Filmszemle.
Elárulod, hogy mely filmek lettek a személyes kedvenceid? Mely alkotásokra hívnád fel a közönség figyelmét?
Mivel zsűrizés előtt állunk, senkit sem akarok befolyásolni, de annyit elárulhatok, hogy jó pár filmet kifejezetten szeretek.
Üzleti szempontokat figyelembe véve milyen filmterv, milyen történet tud megérinteni annyira, hogy producerként mellé állj? Milyennek kell lennie ahhoz, hogy megszólítson, felkeltse az érdeklődésed és kockázatot vállalj?
Sosem egyedül készítek filmet – mindig a férjemmel együtt a családi, társas vállalkozásunkon belül vagy más produkciókban, coproducerként. Olyan filmek elkészítésében szeretünk részt venni, amelyek forgatókönyve felkelti az érdeklődésünket és amelyek rendezőjében megbízunk, mert a személye garanciát jelent arra, hogy minőségi alkotás fog születni. A minőség mindennél fontosabb szempont. A rendező iránti bizalom azért is lényeges, mert ez a kényes pontokon is segíti az együttműködést. Előfordul, hogy a rendező és a producer ellenérdekelt, például akkor, amikor a film rendezője többet szeretne látni a vásznon, de a producer tudja, hogy nem áll rendelkezésre a pluszjelenetek megvalósításához szükséges keretösszeg. Az alacsony költségvetésű filmeknél kifejezetten nagyfokú rugalmasságra, empátiára van szükség.
A minőség garanciáján túl miért lényeges szempont a rendező iránti szimpátia?
A film összetett műfaj, készítése akár több éven át is tarthat, és ez nagy egymásrautaltságot jelent. És hiába jó egy forgatókönyv, ha nincs affinitásunk a rendezőhöz.
Érzelmi szempontból milyen filmtervek, forgatókönyvek váltanak ki belőled lelkesedést?
Nincs olyan konkrét témakör, ami kifejezetten közel áll hozzám. A forgatókönyvek ilyen szempontból olyanok, mint az irodalmi alkotások, könyvek: miután a kezembe veszem és olvasni kezdem őket, menet közben derül ki, hogy hatnak rám vagy sem.
Miért döntöttél amellett, hogy az ország első szupermodelljéből üzletasszonnyá, majd producerré válj?
Akár külső kényszerből, akár saját elhatározásból, de mindig képes voltam elengedni azt, ami már nem foglalkoztatott, hogy olyasmit csinálhassak, ami aktuálisan érdekel – így rajzolódtak ki az életem különböző periódusai. Nekem nem egyetlen hivatásom van, több területen próbáltam és próbálom ki magam. Mióta csökkentek a filmkészítési lehetőségek, találtam olyan munkaterületet, ami nagyon izgat: a GAL vitamin készítőivel együtt létrehoztam a saját márkámat Pataki Ági Titok néven. Ez nem jelenti azt, hogy feladtam a filmezést, de ezzel párhuzamosan foglalkoztat az egészség és a szépség szimbiózisának megvalósítása, és mindkét feladatra van elég energiám.
Mi a titka, hogy folyamatosan meg tudsz újulni, és 73 éves nőként is bele mersz vágni új dolgokba?
Hajlamosak vagyunk arra, hogy megadjuk magunkat a korunknak, és hagyjuk, hogy inaktivitásba forduljon az életünk. Én ezt nem engedem meg magamnak. Olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek lelkesítenek és cselekvésre ösztönöznek, ezáltal segítenek abban, hogy aktív maradjak. Erre jó példa a Filmszemlén bevállalt szerepem.
Miért mondtál igent a Helia-D felkérésére és indítottál új fejezetet több évtized kihagyás után a modellkarrieredben?
A márka születése óta nyomon követem a Helia-D-t, ami az indulása óta fontos kozmetikai termék Magyarországon, a jelenlegi tulajdonosai révén pedig abszolút minőségi branddé vált. Úgy éreztem, passzol hozzám, így szívesen részt veszek a kampányában.
Miből fakad a projektek elindításához szükséges kreativitásod?
Az érdeklődésből. Érdekelnek az olyan kérdések, mint: mit kezdünk magunkkal, a korunkkal? Mennyire fontos a külső, mennyire fontos a belső? Milyen ennek a kettőnek az összhangja? Az a tapasztalatom, hogy minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb szerepe van annak, hogy milyen életformát folytatunk. Meglátszódik rajtunk, hogy mennyire törődünk magunkkal, mit teszünk meg magunkért vagy mit nem, mennyire figyelünk magunkra vagy mennyire hanyagoljuk el magunkat. Pszichés állapotunkat és a szociális életünket is befolyásolja az, hogy milyen formában vagyunk, mennyire vagyunk aktívak.
A filmszakmában több sikeres producer-rendező házaspárt is láthatunk, Peter Jackson és Fran Walsh párosától kezdve a tavalyi Oscar-díjas Christopher Nolan-Emma Thomas alkotópárosig, és hazai példa is van – nektek hogyan megy a közös munka a férjeddel? Mennyire értetek egyet?
A férjem az, aki szakmailag igazán ért a filmezéshez, de mivel közösen dolgozunk, tekintettel vagyunk egymásra. Fontos számunkra a másik véleménye. Akkor is számításba vesszük és mérlegeljük egymás meglátásait, ha azok eltérnek a sajátunktól. Nem fordulhat elő, hogy olyan alkotás létrehozásában veszünk részt, amitől egyikünk vagy másikunk elzárkózik. Nézet- vagy véleményeltérés esetén az az első és legfontosabb dolgunk, hogy konszenzusra jussunk, és csak ezt követően hozunk szakmai döntéseket. Ez a hozzáállás hasonlít ahhoz, amit a rendezőkkel való bizalmi viszony kapcsán említettem:
Filmek terén mennyire egyezik az ízlésetek?
Kicsit eltér az érdeklődési körünk. Előfordul, hogy egyedül megyünk moziba, de van közös nevezőnk: minden magyar filmet igyekszünk megnézni. Ilyen tekintetben is örülünk a Filmszemlének, hiszen ott koncentráltan kapjuk meg az adott időszakra vonatkozó „termést”, és nem fordulhat elő, hogy valami elkerüli a figyelmünket.
Az elmúlt tíz évben több rendezőnő kapott Oscar-díjat, mint előtte összesen – tavaly hatalmas siker volt a Greta Gerwig által rendezett Barbie, az idei mezőnyben pedig ott van Coralie Fargeat, A szer író-rendező-producere –, de még így is nagyon távol állunk a nemek harmonikus arányától. Hogy látod a globális és hazai piacon a női rendezők, női történetek helyzetét?
Még mindig kevés nő van jelen a szakmában és kap elismerést a férfiakhoz képest, de én nem diszkriminációnak látom ezt, hazai viszonylatban biztosan nem. Egyszerűen kevesebb nő csap bele ebbe a pályába, hiszen a filmezés nagyon kiszámíthatatlan, és fizikálisan megterhelő, embert próbáló. De még ha rossz is a jelenlegi arány, javul a tendencia. A nőknek is jut a sikerből.