Pénteki kultúrrandi Czinke Máté énekes-dalszerzővel

Czinke Máté a nappalijukban, műanyag gitárral és mikrofonnal kezdte. 13 évesen a testvérével megalapította a The Sign zenekart, azóta két lemezt vettek fel és számos zenei díjat nyertek el. Közben közgazdász diplomát szerzett, hangszerel, rádiós műsorvezető és zenei producer lett.

Már gyerekként is zenész szerettél volna lenni?

Kisgyerekkoromtól zenéltem, hallgattam zenekarokat, táncoltam a szőnyegen. Apám műanyag gitárt vett nekem, azt is elszántan pengettem, és sokat énekeltem a műanyag mikrofonba. Most belegondolva elég durva, hogy a szüleim akkor eltalálták, mit kell a kezembe adni. Ők is zenélnek, csak nem hivatásszerűen: édesapám gitározik, édesanyám zongorázik és énekel. Dániel, az öcsém pedig a zenekarunk billentyűse. A szüleink jó zenéket hallgattak otthon, és mindig támogattak minket ezen az úton. Nagyon meghatározó, hogy jó családi közegben nőttünk fel.

Végigjártam a zeneiskolás utat: hat évig klasszikus gitárt tanultam, szolfézsra jártam, de a szívem mélyén mindig tudtam, hogy engem nem a komolyzene érdekel igazán. 13 évesen elkezdtem elektromos gitározni, és nem sokkal utána, 2012-ben a barátaimmal megalapítottuk a The Signt Miskolcon. Azóta csak a basszusgitáros fronton volt változás, pedig már tízévesek vagyunk. Az első pár évben még nem jelentettük meg a számainkat, csak zenéltünk és dalokat írogattunk, amelyek még mindig megvannak a gépemen. Viszont iskolai bulikon és mindenféle helyi rendezvényeken sokat koncerteztünk, és tehetségkutatókra jelentkeztünk: a miskolci csillagokat kereső verseny válogatóját megnyertük, és voltunk az Éter Fesztiválon is, ahol különdíjasok lettünk. Bárhova mentünk, a zsűri mindig érzékelte, hogy ebből még lehet valami.

Közben polgári szakmára készültem, közgazdaságtant tanultam, majd kereskedelem és marketing szakra jártam, és idén nyáron vezetés és szervezés mesterdiplomát szereztem. Mindig szerettem tanulni, sok mindenre nyitott voltam a zenén kívül is, és a szüleim is szerették volna, hogy legyen polgári hivatásom. De a zene mindvégig ott volt az életemben. Már nagyon kicsi gyerekként elkezdtem saját dalokat írni. Dalokban gondolkodtam, amikor gitár került a kezembe, és nemcsak zenét, hanem sok szöveget is írtam. Folyton közölni akartam valamit. A szüleimnek rengeteg régi felvételük van abból az időszakból. Érdekes, hogy már akkor is nagy világmegfejtésekbe mentem bele. 15 évesen az egyik dalomnak az volt a címe, hogy Mindenki egyenlő. Akkor is és azóta is érdekelnek a társadalom és a világ történései, szeretek róluk írni.

Milyen a zenei élet Miskolcon?

Régebben és most is sok zenész és zenekar indult Miskolcról. Mostanában úgy termel ki a város előadókat, hogy nem ott fedezik fel őket, hanem országosan, és utólag derül ki, hogy van miskolci kötődésük. Sajnos a zenei élet nem pezsgő Miskolcon, mert a fiatalok inkább Budapestre mennek, oda koncentrálódik a szakma. Én is tervezem már a felköltözést.

Hogyan tudtatok mégis kitörni?

A nagy fordulat 2017-ben volt, amikor önerőből felvettük Egyetlen című dalunkat – amiről a dobosunk videóklipet is készített –, és megnyertük a Petőfi rádió Saját zenéd című versenyét. Ennek hatására felfedezett bennünket a Magneoton Kiadó, szerződést ajánlottak, és azóta velük dolgozunk. 2018-ban előzenekaros turnét szerveztek nekünk a Honeybeasttel, 2019-ben pedig Ő című dalunkkal bejutottunk A Dalba, ahol a középdöntőig jutottunk. A zsűritől és a közönségtől egyaránt nagyon jó visszajelzéseket kaptunk.

2019 februárjában Tékozló című dalunkkal Szikra díjat nyertünk. Kevés olyan zenekar van, amelyik néha burkoltan keresztény üzenetű, gyökerű gondolatokat is belesző a dalaiba. Nálunk ez jellemző, és a Szikra díj az ilyen dalokat, előadókat díjazza. Nagyon megtisztelő, hogy már háromszor is elnyertük, megelőzve sok-sok rangos előadót. 2019 nyarán Kovács Ákos azzal keresett meg, hogy szeretné, ha a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az esemény himnuszának az egyik szólórészét Nagy Bogi és Dánielfy Gergely mellett elénekelném. Kevesen tudják, de 2021-ben a mi Ez a perc című dalunkat választották a Mintaapák című sorozat főcímdalának.

Kovács Ákosnak miért épp rád esett a választása?

Nézte a tévében A Dalt, és mi voltunk a kedvenc produkciója, így talált rám. Óriási megtiszteltetés volt.

Fontosak a díjak?

Nagyon jó visszacsatolást jelentenek. Olyan szakmai emberektől kaptunk dicséreteket, mint Horváth Gergely, aki a Szikra díj zsűrielnöke, és évekig a Petőfi rádió zenei főszerkesztője volt, vagy például Jumodaddy az Irie Maffiából. Megtiszteltetés, hogy ránk szavaztak, és nagyon jó érzés volt ezeket a díjakat átvenni. Az első Szikra díjnak öt jelöltje volt, köztük Oláh Gergő. Hihetetlen, hogy őt is megelőzve végül mi kaptuk meg. Mező Misi adta át, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Remélem, hogy lassan nemcsak a szakmát, hanem a közönséget is jobban megtalálják a dalaink.

Látom – hiszen kérésedre egy rádióstúdióban beszélgetünk –, hogy nemcsak zenélsz…

Hangszereléssel is foglalkozom, és zenei utómunkákat, alapokat is készítek, olykor zenei producerként. Itt, a Beat Rádióban pedig műsorvezetőként dolgozom. Nemcsak a Signnal, hanem más előadókkal is együttműködöm, például Nagy Bogival, Dér Henivel, Johnny K. Palmerrel, Király Lindával és Dr. Brssel. Szeretem ezt a munkát, nagy „audiofan” vagyok. Fontosnak tartom, hogy a dalok szépen szóljanak, katartikusak legyenek. Sok összecsapott produkció van mostanában; nem a minőség a lényeg, hanem a gyors megjelenés. Én nagyon lassú vagyok, ami gyakran hátrány, de számomra fontos, hogy amit kiadok a kezemből, arra büszke legyek.

De hiszen a hangszerelés szakma! Hogyan tanultad meg?

Szép lassan elsajátítottam a tudnivalókat. Már az első lemezünk nagy részét is én hangszereltem, és az utómunkálatokban is részt vettem. A második lemeznél már csak egy kevés külső segítséget kértem a stúdióban. Persze a zenekar tagjai is beleszólhatnak az alkotási folyamatokba, nincs önkényuralom. De a dalszerzéshez és a hangszereléshez szükséges inspiráció általában valahogy nekem érkezik meg. A többiek inkább az élő koncertjeinket szokták „feldíszíteni”.

Hogyan születnek a dalaid?

Megfogom a gitárt, jönnek az érzések, a dallamok, és elindul valami. Általában a zene jön először, és utána érkezik a dalszöveg. De például az Ő-nél egyszerre jött a kettő. Lehet, hogy éppen azért tetszett annyi embernek…

Úgy képzelem, hogy a dalíráshoz elmélyültnek kell lenni. Hogyan fér bele ennyi minden az életedbe?

Nem is írtam mostanában saját dalokat… A diplomámon dolgoztam, illetve főleg másoknak írtam. Amúgy is kellett már egy kis szünet, mert kétlemeznyit írtam a zenekarnak két év alatt. Nemsokára kijön a Sok pénz című dalunkra készült új klipünk, ami karikatúra, társadalomkritika. De a mobilom tele van hangjegyzetekkel, és sokszor alvás közben kúszik be a fejembe egy-egy dallam. Már csak ki kell őket dolgozni. Remélem, hamarosan ez a fázis jön. Most éppen két útszakasz között vagyok: befejeztem az egyetemet, és egyelőre nem tudom, hogyan tovább. Szeretnék majd önálló előadóként is megnyilvánulni, és időszerű lenne felköltöznöm Budapestre, hogy jobban tudjak érvényesülni.

Mit érzel, amikor felmész a színpadra, és mit, amikor lejössz?

Mostanában figyelek arra, hogy adjak a közönségnek, ezért éneklés közben is keresem velük a kapcsolatot. Így az izgulásból inkább izgatottság lesz, és próbálom kifelé fordítani az energiáimat. Ez van bennem, amikor felmegyek a színpadra. Most kétszer a Bagossy Brothers előtt léptünk fel, ami nagyon nagy lehetőség, mégis nehéz szituáció, hiszen a közönség nem minket vár. Ezért ilyenkor jobban bennem van, hogy bizonyítani kell. Nagyon várom már, hogy a közönség ilyen nagy számban miattunk jöjjön el koncertre. Lejönni a színpadról mindig jó érzés: feldobottak vagyunk, szelfizünk a közönséggel. Olyankor flow-ban vagyok, és nehezen tudok utána otthon elaludni.

Milyen zenei stílusban játszotok? Nemcsak keresztény dalokat adtok elő, ugye?

Nem keresztény zenekar vagyunk. A zenéink mindenkinek szólnak, de a zenekar tagjai mindannyian keresztények. Mi a zene szeretetéért csináljuk ezt az egészet. A stílusunkat pop-rocknak nevezném, bár elég sokszínű a zenénk. Az első két lemez kicsit keresgélős volt még, de a következőnél már igyekszünk majd egységesebb megszólalásra ráállni.

A keresztény üzenetű dalaitokkal meg tudjátok szólítani a fiatalokat?

Miskolcon járunk keresztény közösségbe, keresztény gyökerekkel rendelkezünk. Önazonosak vagyunk, és mivel én szerzem a dalokat, bármilyen kérdésről legyen szó, megjelenhet bennük keresztény üzenet is. Az „elveszett bárány a halál torkában” az Ő-ben olyan szófordulat, ami a köznyelvben ritka. Kifejezetten bibliai eredetű gondolatot tükröz. Aki keresztény, rögtön felfigyel erre. De lehet, hogy annak is tetszik, aki most hallja először.

Léptünk már fel keresztény rendezvényeken is, például Monoron, ahol egyházi iskolába járó diákoknak játszottunk. Több mint ezren voltak. Az volt életem egyik legjobb koncertje. Utána húszperces interjú készült velünk, amelynek során egyebek mellett hitéleti témákra is kitértünk – és a fiatalok meglepően nagy figyelemmel hallgatták végig. Aztán pedig óriásit buliztunk együtt.

Fontosnak tartom, hogy a hitünkről is beszéljünk, mert sokan útkeresők, sodródók még, és sok a félreértés a kereszténységgel és az egyházzal kapcsolatban. Ezért fontos azokról a dolgokról beszélni, amiket a kereszténység kétezer éve képvisel. Rámutatni: nem véletlen, hogy minden kulturális alapunk keresztény. Kezdve attól, hogy 2022-t írunk, ami azért van, mert Jézus születése átírta a naptárt. Ebbe kevesen gondolnak bele: mindenki a mának él, a TikTokot pörgeti, hülyeségekre fecsérli az életét. Nem gondolnak bele, hogy honnan kerültünk ide, mi az életünk értelme, hogyhogy ebben a testben vagyunk, és egyáltalán: honnan lettünk azok, aki vagyunk. Rengeteg olyan kérdés van, amit a nagy kommunikációs zaj nem enged föltenni. Ha van egy-két olyan dal, amivel tudunk ezekre utalni vagy kifejthetem róluk a gondolataimat egy interjúban, beszélgetésben, azzal sok mindent el lehet indítani az emberekben.

Szerencsére vannak jó visszajelzések. Volt, akit a Tékozló fiú című dalunk érintett meg. „Ami szétfoszlott, most összeér, aki elveszett, ma hazatér. Neked is jár egy új esély, tékozló” – ez a refrénje. Manapság nincsen megbocsátás: ha egy hibát elkövetsz, még tíz év múlva is azt emlegetik. Nincsen kegyelem, és a megbocsátásnak sincsen kultúrája. Ez a dal arról szól, hogy mindannyian voltunk tékozlók, de jár egy új esély. Ez a Biblia egyik legnagyobb üzenete is: a megbocsátás, és hogy sosem késő jó útra térni. Ezeket a gondolatokat, üzeneteket a dalokkal közvetíteni – ezért érdemes színpadra állni.

Boldog vagy?

Éppen keresem az utamat. Van bennem valami vágy, hogy többet csináljak, mert még nem érzem úgy, hogy megérkeztem. De boldog vagyok.