Érintésre reagáló textilek, zenélő szövetek, képernyőn át küldött érintés – nem, ez nem egy sci-fi film beharangozója, hanem a színtiszta valóság, amihez „csupán” egy kreatív elme, textiltervezői tudás és némi műszaki ismeret szükséges. Judit szerint az a közös a művészetben és a technológiában, hogy mindkettőt az motiválja, hogy új, eddig ismeretlen összefüggéseket tárjon fel emberről, környezetről és mindarról, ami kölcsönhatásuk eredményeként létrejöhet. Vele beszélgettünk.

Először is, kérlek, mesélj egy kicsit magadról. A legtöbb ember a textiltervezés szó hallatán nem épp „beszélő” szövetekre gondol.

A MOME Textiltervezés képzésén végeztem el az alap- és mesterszakot, majd a mesterdiplomám megszerzése után a MOME Doktori Iskolájában folytattam a tanulmányaimat. A művészeti doktori DLA fokozatomat 2018-ban szereztem meg. Az Esteban de la Torre médiaművésszel közös EJTECH művészeti és technológiai stúdió társalapítója vagyok, ezen kívül a MOME Innovációs Központjában dolgozom, mint tudományos munkatárs.

Leginkább az ember és a technológia kapcsolata foglalkoztat, a különböző területek, mint a textil-, a hang-, az interakció tervezés és a digitális technológiák közötti átjárhatóság. A hagyományos médiumok az utóbbi években a digitalizáció révén közelítenek egymáshoz. A különböző médiumok használatával és a köztük lévő határok elmosásával, összeolvadásával új minőségeket hozhatunk létre, és új, egyedi arányokat az érzékszerveink között.

Az új technológiákat a munkáimban nem alkotói célként, hanem lehetséges alkotói eszközként, lehetőségként látom, ahol fontos az általuk keltett hatásokkal szembeni elemző, kritikai állásfoglalás

Azok a munkáim a fontosabbak, amelyeket már külföldön is ismernek és elismernek. Ilyen például a Phase In, Phase Out textil-hang installáció, amit nemrég az egyik legnevesebb japán médiaművészeti fesztiválra, a Japan Media Arts Festivalra válogattak be több mint 3000 munka közül. Ez az eddigi legnagyobb elismerés, amit kaptunk. Ezt a munkát, amint a helyzet lehetővé teszi, Brazíliában és Európában több helyen is lesz bemutatják.

Ez egy művészeti kutatás, amely a hangot, a textilt és a teret egységesen értelmezi. A textil elektroakusztikus, tehát hangszóróval történő átalakításával a hang nyers, vibrációs ereje fejeződik ki. Az installációra írt hangi kompozíciók közvetlenül a textilből hallhatóak, és a hangrezgések érintés útján is érzékelhetővé válnak. Nagyon sok érdekes párhuzam vehető észre, ha megfigyeljük, hogy a textileket elsősorban vizuálisan és érintés által érzékeljük, mégis sok közös kifejezést használunk a látás és hallásérzékelés kifejezésére. Ilyen például a minta, a ritmus, a kompozíció.

Eszter és Esteban munka közben

Míg a legtöbb ember humán vagy reál beállítottságú, te mindkét területen feltalálod magad. Hogy fonódott össze a technológia és a művészet az életedben?

Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Éppen ezért nem szokványos módon közelítek a reál területek felé. Mindig is kísérletező szemléletű voltam. Úgy gondolom, hogy a kísérletezés és a különböző területek közötti együttműködésen alapuló gondolkodásmód nélkülözhetetlen a technikát, technológiát újító módon felhasználó művek létrehozásához.

Az is érdekes kérdés a munkáimban, hogy mennyire választható el szigorúan a művészet és a technológia (art&tech, art&tech&science) egymástól. Egyáltalán elválasztható-e?

Azt gondolom, mindkettőt elsősorban az motiválja, hogy új, eddig ismeretlen tulajdonságokat, összefüggéseket tárjon fel emberről, környezetről és mindarról, ami kölcsönhatásuk eredményeként létrejöhet.

A művészet egy olyan mező, amelyen belül folyamatosan újraértelmeződnek a technológiák, amikhez fontos, hogy tudatosan és kritikusan viszonyuljunk. A művészet, a design, a tudomány és a technológia területeinek tradicionális határai folyamatosan vesztik érvényüket, a határterületeiken hibrid helyzetek keletkeznek. Már nem lehet elválasztani a mesterségest az organikustól, az anyagot az anyagtalantól.

Talán a legtöbben elsőre nem is gondolnák, de a textilek eredendően digitális médiumok. A textilművészet és az informatika között mélyen gyökerező, szoros kapcsolat létezik.

A munkáid elkészítéséhez műszaki ismeretekre is szükség van. Érezted azt valaha, hogy furcsán néznek rád, amiért nőként is értesz ilyen dolgokhoz? 

Eddig mindenhol nyitottságot, kíváncsiságot és érdeklődést tapasztaltam. Több workshopot és tanfolyamot is tartok a témában, amire nagyon sok fiatal nő jelentkezik, én pedig próbálom őket inspirálni. Sok sztereotípia él az emberekben azzal kapcsolatban, hogy a textil- és ruhakészítés női szakma, a programozás pedig férfi szakma. Azt viszont már kevesen ismerik, hogy ez régen fordítva volt, és például a világ első programozója, Ada Lovelace nő volt.

Láttad már? Videó: az EJTECH és Varga Dóra közös audiovizuális installációján jártunk

Meg tudnád fogalmazni az ars poeticád? Mit jelent az általad sokszor emlegetett ’technospiritualizmus’?

A technospiritualizmus a technológia és a spiritualizmus kapcsolatát kutatja, szemben a technológiának a spiritualizmussal versengő megjelenítésével. Számomra ez egyfajta belső tervezés, belső munka a kortárs művészet és tudományos gondolatok mentén, ami az ember belső mechanizmusára figyel. Ennek megtapasztalásához személyesen jelen kell lenni és megtapasztalni az installációinkat. A munkáink lényegi eleme maga az ember, aki jelenlétével a rendszer részévé válhat mind szellemi, mind fizikai értelemben.

Mi a legfőbb inspirációs forrásod?

Nem tudok egyet megnevezni, számomra minden lehet inspiráció a legkülönfélébb területekről, mint az alkímia, a mágia világa, az okkultizmus, a természet, az utazás vagy az Autechre zenéi.

Mi az a téma, ami mostanság leginkább foglalkoztat alkotóként?

Egyik legújabb kutatásom a kötelező távolságtartás inspirálta. Ez a Remote Touch, amiben azt vizsgáltuk, hogyan lehet a digitális érintkezést és interakciót kiterjeszteni fizikai élménnyé a textileken, mint dinamikus interaktív felületeken, második bőrön keresztül. Egymástól távol lévő emberek digitális érintésen keresztül kommunikálhatnak egymással, és elküldhetik a képernyőn keresztül az érintésüket, amit a másik fél a rajta viselt ruhán keresztül fizikailag láthat és érzékelhet is.

A valóság szövete vesz körül bennünket, világunk úgy áll össze, ahogyan a textilszálak kapcsolódnak össze és alkotnak szövetet.

Az érintkezés, érintés, amely az ember alapvető szüksége és amelynek a puszta látványa is pozitívan befolyásolja a lelkiállapotunkat a vírushelyzetben újradefiniálódott. Ez nagyon érdekes, új helyzeteket vet fel a munkáink vonatkozásában is, amelyeknek egyik fő eleme az érintés, hiszen a textil az emberi bőr kiterjesztése, a második bőrünk, a textil és a tapintás pedig elválaszthatatlan egymástól.

És magánemberként mi foglalkoztat?

Folyamatosan figyelemmel kísérem a jövőbeli előrejelzéseket a poszt-koronavírus világ számára, különösen, ami a környezetet, a technomédiumokat és a wearable tech-et illeti. A fizikai távolságtartás megtartása mellett továbbra is fennáll a fizikai érintés szükségessége. Leginkább az érdekel, hogy hogyan alakul át az emberi érintkezés, most, hogy a világ a képernyők mögé kényszerült.

Min dolgozol jelenleg?

A Kozma-ösztöndíjas Coded Textiles pályamunkámon, illetve az ősszel nyíló kiállítások és performanszok előkészítésén. Ezek mellett pedig a MOME Innovációs Központjában a Soft Interfaces Lab szakmai tartalmának fejlesztésén.


Soft Sound - Registry phase1 from EJTECH on Vimeo.

Miről szól a Coded Textiles?

Az új projekt célja a materiális, azaz a textil, és az immateriális, azaz a kódolt információ, valamint az új és a tradicionális technológiák közötti kapcsolat megteremtése. Ez egy elektronikus textil installáció, ami az érzékelési módokat, a textileket és a digitális környezetet köti össze egymással. Ezek olyan digitális textilek, ahol közvetlenül a textilek struktúrája képes tárolni, érzékelni információkat és adatok fizikai megjelenítésével hangi és képi formában (pl. színváltással) reagálni a néző jelenlétére, aki aktív szerepet vállal a mű alakításában és működtetésében. A Coded Textiles működésének lényegi eleme maga az ember, aki által a textilekbe kódolt információk egyedi szövetet alkotnak, megjelenítve a textil és az ember közötti kommunikációt és interakciót. 

Egy zene, amit mostanában sokat hallgatsz: Suzanne Ciani
Egy alkotó, akivel egyszer szívesen kooperálnál: Daniel Arsham
Egy film, amit szívesen ajánlanál másoknak: Szárnyas fejvadász 2049
Ha nem textiltervező lennél, valószínűleg ezzel foglalkoznál: díjlovaglás