Pénteki kultúrrandi Kiss V. Balázs bűvész-illuzionistával

Már középiskolás korunkban is örömmel csempészett varázslatot a mindennapjainkba a bűvésztrükkjeivel. Meg sem lepődtem, amikor pár évvel később találkoztam a nevével a Sziget Fesztivál egyik helyszínén, majd országszerte megrendezett különleges estjeiről hallottam. Az a típusú előadóművész, akiről elhisszük, hogy tényleg erre született. Szakmájában egyedüliként tartott önálló estet a Budapest Parkban, amit a Wellhello zenekarral összefogva egy Elvarázsolt koncert erejéig meg is töltött. A legnagyobb magyar fesztiválok állandó szereplője, és a fesztiválozókon kívül rendszerint a fellépők is csodálói a mágiájának. Volt tehát miről mesélnie – fellépési élményein kívül az új hullámos bűvészet is szóba került, amint az is, hogy miért annyira fontos a hivatásában a pszichológia.

Emlékszel arra, hogy annak idején hogyan
ragadott magával a bűvészet világa? És hogy mikor történt ez?

Édesapám egyik barátja körülbelül 2005-ben, nyáron megtanított egy egyszerűbb kártyatrükkre, amit utána előszeretettel mutattam be mindenféle társaságban. Ekkor éreztem meg azt, ami azóta is a művészetem ars poeticája: hogy valakinek attól lesz varázslatos, különleges napja, hogy én valamit a két kezemmel bemutattam. Óriási érzés! A felismerést követően újabb és újabb mutatványokat akartam tanulni. Persze egyszerűbb kis produkciókra kell gondolni, amit bárki megtanulhat könyvekből vagy ma már a YouTube-ról is.

Szerencsés vagy, hogy a legnagyobb
szenvedélyed egyben a hivatásod is. Mikor fogalmazódott meg benned, hogy ebből
is szeretnél megélni?

Soha nem volt tervem, hogy ebből valaha is megéljek. Fanatikusan űztem a bűvészetet, de nagy terveim nem voltak vele. Úgy gondoltam, hogy könyvelő vagy gépészmérnök leszek. (Hála Istennek, egyik sem lettem!) 14 éves koromban léptem fel először, és utána egyre többször álltam színpadra mindenféle rendezvényen. Mire végeztem az iskoláimmal, sikerült pár bűvészversenyen díjat nyernem, és külföldön is többször felléphettem már. A rendes szakmámban (CAD-/CAM-informatikus vagyok, ami, tudom, tök unalmasan hangzik.) körülbelül egy évig dolgoztam, mert addigra már annyira sok volt a megkeresés, hogy nem tudtam a kettőt együtt csinálni.

2016-ban megnyerted az országos
Corodini bűvészbajnokságot. Milyen út vezetett odáig? Hol és kiktől tanultál?

Fontos
leszögeznem, hogy ezek a díjak számomra tényleg csak egy-egy kupát vagy érmet,
oklevelet jelentenek. A szakmától is jólesnek az elismerések, de az elsődleges
mindig az volt, hogy az a közönség, amely az előadásomra eljön, átélje a
varázslat élményét. Az országos bajnokság inkább még csak az út eleje volt,
mint beteljesülés. De persze hosszas felkészülés előzte meg, amiben az akkori
mesterem, Molnár Gergely nagyon sokat segített.

Korábban mesélted, hogy a Sziget Fesztivál és különösen a Vándor Vurstli meghatározó helyszínek voltak a számodra. Aztán egy idő után a fesztiválokon is szórakoztathattad az előadókat, és felejthetetlen ismeretségeket kötöttél.

A Sziget volt az első nagyobb fesztivál, ahol itthon felléptem, és a Vándor Vurstli valóban meghatározónak bizonyult a számomra. A fesztiválokon való fellépések a Volt és a Strand Fesztivállal indultak pár évvel később, ahol a szervezők megkértek, hogy mutatványozzak egy kicsit a fellépőknek. Az ötletből nagyon nagy siker lett. Mind a hazai, mind a nemzetközi előadók nagy szeretettel fogadtak, és sok varázslatos emlékkel távoztak. Később aztán állandó felkéréssé vált, hogy a hazai nagyobb fesztiválokon a színpad mögött, a koncertek előtt és után az itthoni és külföldi fellépőket szórakoztassam.

A Volt Fesztiválon „fedezett fel” a
Wellhello menedzsere is, aztán a Budapest Parkban is felléptél a bandával, és
több klipjükben is szerepeltél. Honnan jött az ötlet, hogy ötvözzétek a
bűvészet világát a zenével?

A zenekar két főhősétől, Fluortól, Diaztól és a menedzserüktől jött, mivel ők a Budapest Parkban mindig valami extravagánsabb produkciót szerettek bemutatni, és amikor láttak a Volton mutatványozni, beugrott nekik, mekkora lenne egy közös show-t összehozni. Nagyon szerettem azt a projektet! Egyrészt mert tényleg szabad kezet kaptam, hogy a koncertélmény és a bűvészet világának ötvözésében elengedjem a fantáziám, másrészt mert mind a zenekar, mind a stáb részéről akkora megbecsülést éreztem, ami ritkaságnak számít itthon. Páratlanul jó fej emberekről beszélünk, akiktől nagyon sok szeretet kaptam, és a mai napig szoros barátság fűz hozzájuk. Soha nem lehetek elég hálás nekik ezért a lehetőségért.

Volt még hasonló kooperációd más
zenészekkel vagy más művészeti ágak képviselőivel? Esetleg van még tervben
ilyesmi?

Nagy volumenű
koncertshow-m eddig csak a Wellhellóval volt. Gyakran előfordul, hogy más
művészeti ágak képviselőivel sikerül fuzionálni, és nagyon kedvelem az efféle
koprodukciókat. Ezek leggyakrabban színházi vagy filmes projektek, de minden hasonlóra
nyitott vagyok.

2022-ben a dubaji világkiállításon is
színpadra léptél. Hogyan kerültél oda, és milyen volt?

Éppen Mexikóban voltam, amikor Váncza Panna, akivel a hazai fesztiválokon együtt szoktam dolgozni, felhívott, hogy Magyarország kapott egy olyan napot a dubaji expón, amelyre hazai produkciókat utaztathat ki, és hogy lenne-e kedvem vállalni ott egy kis mutatványozást. Nagy élmény volt maga az expo és az ottani bűvészkedés is, meg persze az is, hogy akikkel kiutaztam, hazai zenekarok, zenészek voltak, és egész nap szórakoztattam őket a mutatványaimmal.

Egyébként mik a legemlékezetesebb külföldi élményed, akár fellépés, akár verseny vagy konferencia a bűvészettel kapcsolatban?

Szakmai szempontból egyértelműen a bűvészkongresszusok, amelyeken a világ legelismertebb előadóival találkozhattam, tanulhattam tőlük vagy akár mutatványozhattam nekik. Ezek azok az események, amik leginkább inspirálnak és a legtöbb fejlődést hozzák a művészetemben. Élmény szempontjából minden külföldi fellépés vagy szimpla mutatványozás legalább annyira élmény nekem is, mint a közönségnek. Emlékezetes, ha egy csoport mexikóinak bűvészkedem a dzsungelben, de az is, ha német turistáknak adok elő valamit egy szálloda medencéjében vagy egy buszút során Románia felé a többi utasnak. Kiemelkedő emlékem a dubaji expón vagy a Forma–1-es futamon való fellépés is Bakuban.

Több egész estés előadás-sorozatod is
volt, amik országszerte telt házzal futottak: az Illúzió testközelből és
az Elménk trükkjei.

A legtöbb fellépésem általában meghívásos: adott a helyszín, az időkeret és a meghívott vendégkör, amelyet szórakoztatnom kell. Az egész estés előadásaimra ezzel szemben az utolsó pontig mindent én találhatok ki. Ezek alkalmával tudom a nézőket leginkább bevinni a saját világomba, és igazán megmutatni nekik, hogy mit gondolok róla. Nagyon megterhelő, óriási erőfeszítéseket kívánó projektek, de a szívemhez egyértelműen ezek állnak a legközelebb.

Mit szeretsz a legjobban a bűvészetben,
és miért tartod fontosnak, hogy továbbvidd ezt a hivatást?

Számomra a bűvészetben az a motiváció, hogy valaki attól éli meg a varázslat érzését, hogy én bemutattam valamit. Úgy gondolok a bűvészetre mint színházra, ami folyton annak az illúzióját adja elő, hogy létezik a csoda.

A bűvészet új hullámos, modern
irányzatát képviseled. Miben más ez, mint a klasszikus verzió?

Másnak nem mondanám, inkább csak úgy tekintek rá, mint olyan világra, amelynek a jelen kor kihívásainak kell megfelelnie. A selyemkendő, a cilinder, a fehér kesztyű ma már nem a mindennapjaink része. És szerintem a bűvészet világa messze túlmutat azon, hogy egy szakállas férfi nőket fűrészel ketté. Ma sokkal hétköznapibb tárgy egy okostelefon, mint akár egy gyufásdoboz. Ezért szeretem inkább ezeket szerepeltetni a mutatványaimban. Ebben a művészeti ágban, mint minden másban, fontos, hogy tudjunk újat mutatni.

A bűvésztrükkjeidben fontos szerep jut
a pszichológiának, legyen szó akár illúziókról, akár mentális trükkökről. És
szereted, ha a produkciód emberközeli, személyes. Ha jól tudom, ehhez
kapcsolódik a mikromágia fogalma.

A bűvészet minden ágát nagyon szeretem. Viszont a mikromágia esetén annyira közeli kontaktus alakul ki a nézőkkel, hogy tényleg testközelből élhetik meg a csodát. Számomra ezért ez a legkülönlegesebb formája a bűvészetnek. A pszichológia pedig tudatosan része az előadásaimnak, mivel az emberre a legerősebb hatást az érzelmein keresztül lehet gyakorolni. Szerintem a varázslatot az ember leginkább nem a szemével, hanem az elméjével érzékeli.

Mi a különbség a bűvész és az
illuzionista között? A mentalisták is az illuzionisták közé tartoznak?

Az illuzionista nagyszínpadi elemekkel operáló előadó, a mentalista pedig inkább annak az illúzióját produkálja, hogy képes az ember gondolataiból olvasni.

Hogyan szokott nálad kinézni a repertoár bővítése? Kitalálsz saját új trükköket vagy mentoroktól, konferenciákon szívod magadba a tudást?

Is-is. Van olyan mutatvány, amit film, színházi előadás vagy valamilyen élethelyzet inspirál, de olyan is, aminek az alapját mentortól vagy szakmai kongresszusról hozom, és a saját elképzelésemhez alakítom.

A közösségi média lehetőségeit is előszeretettel kiaknázod. Megosztod a trükkjeidet, interjúsorozatot indítottál más bűvészekkel, és videósorozatod is van, amelynek epizódjaiban az utca emberét varázsoltad el. Milyen egyéb terveket szövögetsz?

Tervben van egy újabb önálló est, és más ötleteim is akadnak, de ezekről egyelőre nem árulnék el többet.

Fábry Sándorral és a Spektrummal is
forgattál a közelmúltban, utóbbi sorozat már látható is a tévében.

Fábry Sándornál vendégeskedni óriási élmény volt számomra, mivel itthon az egyik általam legnagyobbra tartott előadóművész. A Spektrum Abrakadabra című produkciója pedig olyan alapos és átfogó sorozat a bűvészetről, ami Magyarországon eddig még nem készült, de nemzetközileg is a párját ritkítja. Szeretnék hozzá őszintén gratulálni Kelle Botond barátomnak és kollégámnak, valamint Géczy Dávidnak, a rendezőnek.

Hol láthatunk legközelebb élőben?

A legújabb önálló estem dátumait már szigorúan csak 2023-ra időzítjük. Ezeket és addig minden nyilvános előadást be fogok jelenteni a közösségimédia-felületeimen.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

#pénteki kultúrrandi