Krylova Katerina még csak középiskolás, de már most óriási karriert fut be menő alkotásaival. Kerámiái új szintre emelték a kaspó fogalmát, egyaránt illenek egy indián szertartásra és egy modern, letisztult otthon nappalijába. Ezen a héten vele kultúrrandiztunk.
Mesélj kicsit a kezdetekről! Hogy jött az életedbe a kerámia?
Gyerekkorom óta szeretek kézműveskedni, de mindig is a kerámia világa vonzott leginkább, amit sajnos nem igazán tudtam kipróbálni kiskoromban. Az elmúlt egy évben sok idő állt rendelkezésemre, így elhatároztam, hogy megvalósítom mindenkori vágyamat, és belevágtam. Gyorsan elvégeztem egy tanfolyamot, és utána „öntanuló” módszerrel megismertem a kerámiázás titkait. Először hobbiszinten alkottam, de számos pozitív visszajelzés eredményeképpen a nagyközönségnek is bemutattam a tárgyaimat. Ez életem eddigi egyik legjobb döntése volt.
Emlékszel még arra, amikor elkészült az első kaspód? Melyik volt az, és milyen érzés volt?
Persze, de meglepő módon nem terveztem meg a kaspót, és nem is volt semmilyen elképzelésem, mit is csináljak. Bekapcsoltam a kedvenc együtteseim dalait, és csak nekiálltam alkotni. Először egy kis kaspó készült, aztán mivel túl egyszerűnek találtam, került rá két fogó, amelyből kialakultak a fülek és szépen lassan a kis arc. Véleményem szerint a fülbevalók és a piercingek teszik igazán érdekessé darabjaimat. Amikor teljesen készen lettem, csodás érzés fogott el, tudtam, hogy olyat alkottam, ami fontos része lesz a személyiségemnek és az életemnek.
Miért döntöttél úgy, hogy szakítasz a klasszikus kaspóformával, és fejeket formálsz inkább?
Szeretem a letisztult, egyszerű formákat, de mégis olyan darabokra vágytam, amelyek egy kicsit különböznek a megszokottól. Ahogy elkészült az első kaspóm, cunamiként ragadott el az ihlet, és megterveztem az első kollekciómat. Először csak kaspókat akartam készíteni, de egymást követték az ötletek, így kezdtem bögréket és tálakat készíteni. Hiszen a koncepció, amit követek és az ihletem nem más, mint a környezetem. Minden ember más, és nekem is más az összes kaspóm. Sosem készítek két egyforma tárgyat, ez teszi igazan izgalmassá az elképzelésemet.
Ahogy elnézem a munkáidat, akár szobroknak is beillenek. Gondolkodtál valaha azon, hogy szobrász legyél?
Őszintén bevallom, nem nagyon gondolkodtam el azon, mit is szeretnék csinálni a jövőben. Nem szeretem előre megtervezni a dolgokat. Hippiéletmódot élek, teljes mértékben megbízom abban, mit hoz a jövő. Jelenleg a középiskola mellett alkotok kerámiákat. A szobrászat mindig is érdekelt, több alkotásomat is inspirálták szobrok. Amikor készítek valamit, nemcsak arra gondolok, hogy egy használati tárgy lesz, hanem arra is, hogy ez valamilyen szinten dísztárgy legyen.
Szerinted mitől lesz igazán jó egy kaspó?
Dekoratív kaspókat készítek, így számomra az a legfontosabb, hogy esztétikusak legyenek. Persze ügyelek a praktikusságra is. Talán négy kritériumot tudok felsorolni: a precíz kivitelezés, a stabil felület, a minden irányból jól kivitelezett kaspó és persze az egyediség. Bár úgy gondolom, egy jó kaspónak kell egy társ is, a növény. Az én kaspóimat a növény kelti életre, így az is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy kaspó igazán mutatós legyen.
Milyen művészeti területek vonzanak még?
Sok művészeti terület vonz, de csak a kerámiáimmal vagyok eléggé elégedett. Szeretem a festészetet, igaz, nem tudok festeni, de szeretem elemezni a festményeket és megismerni a mögöttük rejlő történeteket. Az irodalom is vonz, szeretek olvasni könyveket, verseket. És nem utolsósorban a zeneművészet. A zene az, ami a legtöbb alkotásban ihletett meg. Hobbiszinten zongorázom, és szeretném fejleszteni a tudásomat.
Természet, zene, környezet... Hogy jelennek meg ezek a kerámiákban? Hogy érkezik meg hozzád az ihlet?
Első alkotásaimat az amerikai indián őslakosok ábrázolása ihlette meg. Azután kissé eltértem ettől, és letisztultabb arcokat készítettem. Az alkotásaimmal szeretném visszaadni a világon élő embereket, és közvetíteni azt, hogy mennyire mások, mégis egyformák vagyunk. Emellett fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem készítek két ugyanolyan kaspót, ami igazán kiemeli ez előbbi mondatom fontosságát.
Mitől lesz valami igazán „katerinás”? Hogy jellemeznéd három szóban a stílusod?
Igazán nehéz egy ilyen kérdést megválaszolni. Talán attól lesz igazán egyedi egy darab, hogy összképet alkot. Törekszem arra, hogy praktikus és esztétikus is legyen, és igen sokszor nehéz elérni, hogy összhangban legyen az alkotás. A stílusomat pedig ezzel a három szóval jellemezném: modern, merész, precíz.
Említetted, hogy a kaspók mellett tányérokat és bögréket is készítesz. Mi van még tervben?
Sok tervem van a kerámiával kapcsolatban, több mindent ki szeretnék próbálni. Például vázákat is szeretnék alkotni, de nem akármilyet, hanem valami katerinásat! Még csak tervezek, de nyáron egy új kollekción szeretnék dolgozni.
Egy magyar alkotó, akit nagyon inspirálónak tartasz: Birkás Ákos festményei sok mindenben inspirálnak.
Egy kor, amiben szívesen élnél: Az 1970-es évek! Mindent szeretek, ami a korral kapcsolatos, kultúra, divat, zene.
Egy művész, akivel szívesen eltöltenél egyszer egy napot: Ilyés Judit ékszeralkotóval szívesen eltöltenék egy napot.
Egy bakancslistás ország, amit mindenképpen meg szeretnél nézni: Japán és Ausztrália, két távoli ország, ahová mindenképpen el szeretnék jutni egyszer.
Ha szeretnél még többet látni Katerina alkotásaiból, kövesd be Instagramon és nézd meg a weboldalát!
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
