fbpx

Pénteki kultúrrandi Szabó Olivér Norton bemutatócsillagásszal

Fiatal, éles eszű, jó humorú, és már azelőtt válaszol a kérdésedre, mielőtt feltennéd. A Svábhegyi Csillagvizsgálóban tartott előadásain pár óráig elhiszi az ember, hogy a matematika és a fizika mégsem annyira ördögtől való, majd nagyobb tudásszomjjal távozik, mint amilyennel érkezett. Életéről, kutatásairól, a James Webb űrtávcsőről, az új holdra szállásról és a földön kívüli életről beszélgettünk vele.

Mikor kezdett el foglalkoztatni a csillagászat?

Már óvodáskoromban elkezdtek foglalkoztatni a csillagok, és a későbbiekben sem hagyott alább az érdeklődésem, ugyanis volt a családunknak egy nagyon kedves amatőr csillagász barátja, Rózsahegyi Márton, ő kezdett el engem ezen az úton terelgetni. Még oviskoromban kaptam egy gyerektávcsövet. A fürdőszobánkban volt egy nagyon keskeny ablak, kvázi mint egy lőrés, ami előtt a mosógépünk állt. Arra tettem fel a távcsövemet, és onnan néztem a Holdat.

Kilencévesen Marcitól azt kaptam ajándékba, hogy beléptetett a Magyar Csillagászati Egyesületbe, és aztán egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet az a tény, hogy itt vagyunk egy átlagos méretű bolygón, keringünk egy teljesen átlagos sárga törpecsillag körül, és egy vagyunk a több milliárd galaxishalmazból, a több milliárd galaxis szuperhalmazában. Iszonyatos mennyiségű felfedezésre váró dolog van még odakint, ráadásul egy hatalmas univerzumban bármi megtörténhet. Ez az, ami engem folyamatosan lelkesít.

A bakonybéli Pannon Csillagdában, 18 évesen kezdtem tudományos ismeretterjesztőként, ahová ugyancsak Rózsahegyi Marci ajánlott be, majd amikor a Svábhegyi Csillagvizsgáló 2019-ben megnyitotta kapuit, már számoltak velem mint előadóval. Ugyanekkor kezdtem el az egyetemet az ELTE fizika szakán, ahol már a tudományba is belemártottam a lábujjamat, és elköteleződtem a tudományos ismeretterjesztés iránt, idéntől pedig két kutatásban is részt veszek.

Milyen kutatásokról van szó?

Május végén nagyobbacska meteorkitörés volt, aminek az az előzménye, hogy 1995-ben a Schwassmann–Wachmann 3 üstökös a darabjaira esett, és a törmeléke most érte el a Föld térségét. Ilyenkor az üstökösökből kiáramló porszemek eltalálják a Földet (ezek a hullócsillagok), és előzetes számítások alapján körülbelül tízezer hullócsillagot lehet látni óránként. A legtöbbet Texasból, mert Magyarországon akkor éppen reggel fél nyolc volt. Ezért expedíció indult Texasba Kiss Lászlóval, Sárneczky Krisztiánnal, Igaz Antallal és Rózsahegyi Marcival, akik a hagyományos módon és különböző kamerákkal is elkezdték számolni a hullócsillagokat. Ennek az adatfeldolgozásában vagyok most benne. Megfelelő szoftver hiányában ugyanis úgy tudunk ezzel boldogulni, hogy besötétítünk egy irodát, egy kétméteres képernyőre kirakjuk a felvételt, majd mindenki megkapja a képernyő egynegyedét, és ha hullócsillagot lát, akkor felkiált.

Arra próbálunk rájönni, hogy több radiáns van-e. Ha összekötjük a meteorok által húzott csíkokat, akkor azt látjuk, hogy az egy rajhoz tartozó elemek egy pontból, a radiánsból erednek: a Perseidák a Perseus csillagképből, a Geminidák az Ikrekből stb. A vizsgálatokból arra következtettünk, hogy több radiáns is lehetséges. Ha ezeket sikerül kiszámolni, akkor abból tudunk majd arra következtetni, hogy mi történt az üstökössel 1995-ben, a bolygóvédelemhez kapcsolódóan pedig közelebb kerülünk az üstökösök megértéséhez. Ha felénk tart egy üstökös, akkor azért nem árt tudni, hogyan esik szét.

A másik kutatás is a hullócsillagokhoz kapcsolódik. Magyarország fölött van egy meteorfigyelő kamerarendszer, ami folyamatosan monitorozza az eget, és ha hullócsillagot lát, lefotózza. Egy adott hullócsillagot akár több helyről is lefotózhatunk, és minden képen más csillagkép előtt lesz. Ezekből az adatokból kiszámolhatjuk, hogy hova eshetett le a kődarab, majd odamehetünk megkeresni.

A James Webb űrteleszkópot 2021 decemberében küldték fel az űrbe, és igen népszerűvé vált a látványos képei miatt. Miért volt szükség újabb űrtávcsőre a Hubble mellett?

A Hubble űrtávcső 32 éve van fent az űrben, és ötszáz kilométer magasan kering a Föld körül. A távcsöveket kutatók használják, pályázatok útján távcsőidőt kérve maguknak. Hatalmas túljelentkezés van rá. A Hubble minden hat hónapjára tízévnyi pályázat érkezik be, tehát hússzoros a túljelentkezés. A James Webb esetében még nem tudjuk pontosan, hogy mely területeken erős, de ez a következő egy évben ki fog derülni. Biztos, hogy nagyobb lesz rá a túljelentkezés, mint a Hubble-re.

A James Webbnek hat méter átmérőjű a főtükre, és teniszpálya méretű a napernyője. Hogyan tudnak egy ekkora eszközt feljuttatni az űrbe?

A James Webb is rakétával ment fel az űrbe, de nem a Föld körül kering, hanem kvázi a Nap körül, és ötször messzebb van, mint a Hold. Olyan messze ember még sosem járt. Van az úgynevezett kettes Lagrange-pont a Nap–Föld-rendszerben, ahol az erők kiegyenlítődnek, így ha odarakok valamit, az nem mozdul el. Ahhoz, hogy a távcső kijusson, nagyon erős rakéta kellett (ami egyébként európai hordozórakéta, tehát ilyen értelemben mi is benne voltunk a buliban), és a méretei is nehezítették a feljuttatását. A napernyőket össze kellett hajtogatni akkorára, mint egy busz. Míg a rakéta egy hónapon át az L2 felé haladt, a távcső szépen kinyitotta magát. Ez nem volt kockázat nélküli. 340 olyan pontot jelöltek meg a mérnökök, ahol ha valami rosszul sült volna el, akkor tízmilliárd dolláros rakétaindítás és használhatatlan eszköz lett volna az eredmény.

Mennyi ideig készült ez az eszköz, és meddig tervezik az űrben tartani?

Az ötlet 1996-ban vetődött fel, és a 2000-es években már elkezdtek hozzá műszereket gyártani. 26 évbe telt, mire elkészült, és erre ráment kb. tíz-tizenegy milliárd dollárja az amerikai és az európai adófizetőknek, azaz minden amerikai és európai állampolgár egy-egy sajtburger árával járult hozzá a James Webb űrtávcsőhöz. Húsz évre elegendő üzemanyaga van, és meg is lehet majd tankolni. A mérnököknek most van húsz évük kitalálni, megéri-e majd újratankolni, ha igen, hogyan. Az L2 nagyon értékes pont az űrben, nem maradhat ott űrszemét, ezért az utolsó csepp üzemanyagot arra fogják használni, hogy kilökjék onnan, és Nap körüli pályán végzi majd űrszemétként.

A James Webb-képek tényleg nagyon látványosak, de mit látnánk belőlük, ha nem lennének olyan szépen kiszínezve?

A távcső elsősorban infravörös tartományban nézelődik, ami azt jelenti, hogy egy eredeti James Webb-képen semmit sem fogsz látni, csak egy fekete lapot. Ahhoz, hogy az ember látni tudja, szükségszerűen „csalni kell”: meg kell színezni. Ez nem találomra megy, hanem úgy, hogy az infravörös egy-egy hosszának hullámhosszokat feleltetünk meg a látható fényben. A Hubble a látható fényben üzemel, ezért tud olyan képeket készíteni, amiket mi látnánk, ha az űrben lennénk, és 2,5 méteres szemünk lenne.

Mit kell tudni a tervezett holdra szállásról? Miben különbözik az Apollo-programtól?

Az Artemis-programot 2017-ben hirdette meg Donald Trump volt amerikai elnök, de már a Bush-kabinet idején is voltak szárnybontogatások. Ötven éve nem járt ember a Holdon, mert sem akarat, sem gazdasági szükséglet nem indokolta. Most viszont ismét van politikai akarat, elsősorban az amerikaiaké. Az Apollo-programot is az űrverseny váltotta ki: az, hogy az amerikaiak szerették volna legyőzni az oroszokat. Ez egyébként nem sikerült: az első élőlény, Lajka kutya, az első ember, Gagarin, az első eszköz, ami elérte a Vénuszt, az első eszköz, ami elérte a Holdat, az első eszköz, ami elérte a Marsot, mind orosz volt. Mivel az oroszok toronymagasan vezettek az űrversenyben, 1962-ben Kennedy beharangozta, hogy Amerika az évtized vége előtt embert fog küldeni a Holdra, és vissza is hozza. Ez megtörtént, az űrverseny pedig véget ért.

Most azonban újabb űrverseny van kibontakozóban, mégpedig a kínaiak és az amerikaiak között. Kína lett a második nemzet az amerikaiak után, amely irányítottan landolni tudott a Marson, és mivel iszonyatos tempóban haladnak, az amerikaiaknak ismét fontos valamivel előrukkolniuk. Ezért kezdtek az Artemis-programba. Az elnevezés lírai: Artemis istennő Apollo ikertestvére a mitológiában, és míg az Apollo az első férfiakat vitte a Holdra, az Artemis az első nőt fogja.

A mostani tudással és technológiával közelebb kerültünk a földön kívüli élet felfedezéséhez?

A James Webb-bel nagy ugrást tettünk ebbe az irányba. Olyan technológiánk van, amivel meg tudjuk vizsgálni más csillagok körül keringő bolygók légkörét. Én ezt mindig szeretem megfordítani.

Képzeljük el, hogy egy másik civilizációnak van ilyen technológiája, ami már kétszáz éve működik, és vizsgálják a sárga törpecsillag körül keringő furcsa bolygót, amely átlagos kőzetbolygónak tűnik. Kétszáz év alatt azt vennék észre, hogy a Földnek állandó mennyiségű oxigén, nitrogén és víz van a légkörében, valamint metán, ami azért furcsa, mert a metán magában elbomlik. Tudnák tehát, hogy valami van ezen a bolygón, ami létrehozza a metánt. Észrevennék, hogy az elmúlt kétszáz évben drasztikusan megy felfelé a bolygó légkörének szén-dioxid-koncentrációja, azt, hogy az elmúlt ötven évben az ózon mennyisége hirtelen leesett, majd elkezdett szép lassan visszaépülni. Nem biztos, hogy ezekből az adatokból összeraknák, hogy lakható bolygóról van szó, amelyen tehenek böfögik a metánt, továbbá hogy a bolygó lakóinak volt egy ipari forradalma, hogy kilyukasztották az ózonréteget, majd rájöttek, hogy ez rossz ötlet volt. Szóval nem biztos, hogy az idegenek rájönnének erre, de attól az adatok még ott vannak.

Melyik égitestet látogatnád meg, ha lenne rá lehetőséged?
A Mars nagyon messze van, úgyhogy a Holdat, mert oda csak három nap az út.
Ki a példaképed?
Az ismeretterjesztésben Öveges professzor.
Mi a kedvenc regényed?
Andy Weir: A marsi (Mentőexpedíció)
Filmek, amik csillagászatilag hitelesek:
A Csillagok között jól bemutatja az általános relativitáselméletet és a négy dimenziót. Szintén jó a Gravitáció című film, ami körüljárja, hogy milyen felelőssége van egy-egy nemzetnek a világűrben.

Bagossy-Bíró Barbara

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

#pénteki kultúrrandi

A rovat további cikkei