Ír, rajzol, tanít, előad, fordít úgy, hogy közben minden mindennel rokonságba lép. Azt mondja, számára ez az egész egy biomassza, így az intermediális alkotó kifejezés illik rá legjobban.

Melyik műfaj az elsődleges számodra, és hogy sorakozott fel mellé a többi?

Na ez jó kérdés, mert valahogy egyiknek sem tartom magam, a német irodalom- és nyelvtudomány, kommunikációelmélet-művészeti kommunikáció és pedagógus mesterszakokat végeztem, van is sokéves oktatói gyakorlatom, ma is tartok egyetemeken workshopokat, képzéseket. A többi pedig nagyon régóta velem van, gyerekkorom óta írok-rajzolok, mindent csinálok. Az egyetem körül kezdtem mindezzel komolyabban foglalkozni, performansszal olyan 8 éve, a műfordítással pedig az elmúlt években. Párhuzamosan tevékenykedek, és sokszor csak a megjelenési lehetőségek miatt kerül egyik vagy másik munka hamarabb a közönség elé.

Hogyan hatnak egymásra ezek a (látszólag) egymástól távol álló művészeti ágak és szakirányok?

Számomra ez az egész egy biomassza, együtt élősködünk, vagy minden bennem és a rendszereimen keresztül eresztem át magamon az információkat. Talán emiatt is jobb – ha már kategorizálni kell – az intermediális alkotó kifejezés, mert itt aztán tényleg minden mindennel rokonságba lép. Nekem ez így természetes.

Sok performanszodban ötvözöd ezeket a területeket. Hogyan párosítható a vizualitás, a hang és a szöveg? Kialakul köztük valamiféle hierarchia az alkotás során, vagy egyenértékű részei az előadásaidnak?

Ez egy organikus egység, élő szövegtesteket hozok létre, egyfajta művészeti szöveghibridet, minél több dimenzióban, hamarosan a virtuális valóságban is. Hierarchia nincs, ahogy Roland Barthes mondja, minden körvonal, beleértve az áteresztő alkotót is.

A nyelvek nagyon fontos szerepet játszanak a művészetedben. Mi alapján döntöd el, hogy egy írásodhoz, performanszodhoz magyart, angolt vagy németet választasz?

A magyar és a német az, ahol folyamatosan mozgok, kikacsintgatok az angolra is (a Zsúrt, darabokat az All machine-ből és az Írmagból is fordítottam). Angolul az utóbbi időben fordítókkal dolgoztam. A német-magyar szimbiózis erősödött az utóbbi években nálam, valószínűleg azért is, mert főként német nyelvterületen élek (Ausztria, Németország, Svájc). Nem választok köztük, keveréknyelven alkotok, majd „tisztított” verziókat készítek, de legszívesebben az előadásaimban is a keveréket használom, ebben érzem igazán otthon magam.

Mi volt az eddigi legkedvesebb alkotásod? Amiben igazán érezted, hogy „na, ez tóthkingás lett”?

Hű, sokszor épp a legfrissebb. Idén április végén mutattam be Grazban a TRANSIt Tell me about magic című munkámat, amit Korniss Péter kiállítása ihletett. Ez egy miniszíndarab, ilyet még nem csináltam. Sok installációs-performanszmunkát készítettem már, mint idén szintén Grazban az Off-galleryben is. Ott kiállítás-térinstalláció-videó-hang-performansz-előadás volt a koncepció, mindez a Wir bauen eine Stadt című kötetemhez. Jó nagy munka volt ez is, de a Transitnál  „elindultam”, megmozdultam. Itt már jobban játszottam a térrel. Egy fürdőkád körül zajlanak az események, a történetmesélés kevert nyelven, aztán zenélek is és végig mozgok. Ezek voltak idén a legnagyobb kihívások.

A másik épp most a német kötetbemutatómon, ahol Silvia Rosani zeneszerzővel adtunk elő szonikus lemezeken és installáción egy darabot. Ezt folytatjuk a továbbiakban is, reményeim szerint jövőre Budapestre is el tudom hozni. Vagy a német Handverlesen projekt, ahol halló és nem halló alkotók fordítják egymást, és a nem halló partneremmel, Rafael-Evitan Grombelkával, aki fantasztikus színész és performer, egy hangokon és jeleken alapuló performanszt adtunk elő. Ettől például féltem is az elején, de a mozgásunk és az energiáink miatt „átment,” és fantasztikus élmény volt együtt előadni.

Mi az a téma, ami most leginkább foglalkoztat, amit szívesen feldolgoznál valamilyen formában?

Most a magyar-angol művészeti albumon dolgozunk (Írmag/Offspring a Yama gondozásában), a bemutató tavaszra csúszik. Újabb fotómunkákra van szükség, és így lehetőségem nyílik a montázsaimat is folytatni. Ez az album a posztapokalipszisről szól, visszatekintés a nem túl távoli jövőből. Ember és tönkretett környezete, túlélők és újraépülő természet. A romok alól új természet nő a hulladékhegyekre. Vegán vagyok, és régóta igyekszem környezettudatosan élni. Ez az album vagy művészeti napló is feldolgozza a témáról alkotott gondolataim.

Min dolgozol jelenleg?

Jelenleg az album körüli munkák kötnek le, folytatom a montázsaimat is, aztán írom tovább az X-et, a Holdvilágképűek folytatását. Egy imakönyvön is dolgozom, ebből most tervezek majd publikálni. Német nyelvterületen most jönnek ki az első publikációk is. Ez is multimédiás munka lesz. Sokat dolgozom most csoportokkal, ez jelenleg jobban érdekel is, mint a szólómunkáim. Idén egy ASMR-estet tartottunk Anne Munkával és Dagmara Kraussal a nürnbergi ULF irodalmi fesztiválon. Szintén Nürnbergben tartottunk nemrég öt másik kollegával tácos-zenés-szöveges előadást egy többemeletes épületben, több szinten. Ezek a közös alkotások hihetetlenül inspiratívak, és a közösségi élmény is fantasztikus. Ezen a vonalon szeretnék majd a következőekben is tovább dolgozni.

Ezek mellett kurátorként Sonja Hornunggal folytatjuk a FEMMES programot. Idén Münsterben és Grazban szerveztünk minifesztivált és workshopot művészekkel, a feminizmus mindenféle témakörét, diverzitását járjuk körül, közösségépítéssel, előadásokkal, bemutatókkal. Másik szívügyem pedig a már említett Handverlesen. Dolgozunk egy nemzetközi irodalmi fesztiválprojekten, a Crowd-on is. Ezek hosszú távú és lassú munkafolyamatok, több kisebb vagy nagyobb rendezvénnyel, de itt is csapatban dolgozunk. De most decemberben például Dr. Perintfalvi Ritával is tartunk közös meditációt, és remélem, többet látogatok majd haza is. Jövőre kezdem a munkát a Forum Stadtparkban mint irodalmi kurátor, itt is a nemzetközi és főleg csoportos munkákra helyezzük a hangsúlyt. Amúgy is nagyon összefogás-szag van a levegőben, bízom benne, csupa izgalmas dolgot sikerül bemutatni.

A film, amit bárhányszor újra tudnál nézni: minden, ami Batman, igen, a rosszak is, de most főleg a Ledger-Phoenix Jokerpáros.

Egy könyv, amit mindenki számára kötelezővé tennél: Tandorik

A leginspirálóbb ember számodra: a barátaim, akikkel együtt is dolgozom: Sonja Hornung, Silvia Rosani, Dr. Perintfalvi Rita, Néder Panni, Esther Dischereit, Doro Billard és még sokan mások.

A legjobb művészeti élményed az elmúlt egy évből: nekem idén a Korniss Péter-kiállítás volt az egyik, a másik pedig Rafael-Evitan Gombrelka performanszai és a C.O.R.N. (Graz) fellépése az Elevate Fesztiválon. És még Berlinben: Mitleid. Die Geschichte des Maschinengewehrs Milo Rautól és alig várom, hogy lássam a legújabb munkáját.