A művészeted, amiről beszélgetni fogunk, a természetből és a környezet organikusságából ered. Milyen személyes kötődésed van ehhez a témához?
Gyermekkoromban a nyarakat a testvéremmel együtt falun töltöttük. Nagyszüleim Piroson, Újvidéktől tíz kilométerre élnek, életük nagy részét földműveléssel töltik. Munkám során a mély gyermekkori emlékeimet próbálom felszínre hozni, melyek a természethez és a földközeliséghez kapcsolódnak. Nagyanyámmal, aki már a nyolcvanadik életévét tapossa, a mai napig sokat beszélgetünk a környezetváltozásról, mivel ő a kétkezi munkája során megtapasztalta, hogy megváltozott a föld termőképessége, nem lehet már a megszokott munkafolyamatokat a korábbihoz hasonlóan folytatni. Rám ez személyesen is hat.
Ha valaki a művészeti pálya felé kacsingat, jó eséllyel tudja, hogy sokat fog rajzolni vagy formázni, makettezni. Te azonban a gyakorlatban festés helyett főzöl, fermentálsz és gombákat termesztesz, és ezekből ugyanúgy művészeti alkotás születik. Hogyan találtál rá a bio artra mint képzőművészeti műfajra?
Amikor beiratkoztam az Újvidéki Művészeti Akadémiára festészet szakra, már tudtam, hogy ebbe az irányba szeretnék majd haladni, de azt még nem, hogy pontosan milyen médiumon keresztül tudom kifejezni magam. Abban biztos voltam, hogy a festészetből fogok kiindulni, de érdekelt a fotózás, a szobrászat és a sokszorosított grafika is. Mivel a képzőművészet mellett a biológia is vonzott, az ötleteimet újfajta egységbe szerettem volna foglalni, de nem tudtam, hogyan lehet a két területet összekapcsolni.
Másodéves lehettem, amikor újmédia órán először hallottam a bio art fogalmáról. Abban a pillanatban tudtam, hogy mindvégig ezt kerestem! Elkezdtem kutatni, szakirodalmat olvasni, és kirajzolódott előttem ez a művészeti ág, amelynek sokrétűsége minden képzeletemet meghaladta. A mikrovilág felé mélyíthető témát találtam. A negyedik év végén kezdtem el organikus anyagokat használni. Először búzát csíráztattam, amiből festményt szerettem volna létrehozni. Lépésről lépésre haladva kísérleteztem többféle alapanyaggal, mert még a vásznat is én akartam kifőzni magamnak.
A Power of plants című kiállításon kombuchagombát is bemutatsz. Szokatlan kiállítási tárgy! Hogyan kezdtél el foglalkozni vele?
A kutatásaim során ismerkedtem meg a kombuchával. A nagyszüleim korosztályának és felmenőinek konyhájában alapvető háztartási alapanyag volt. Minden házban volt ilyen befőttesüvegben tartott gomba, amit tenyésztettek, és a levéből italt készítettek. A férfiak a napi pálinkát, a nők pedig a napi kombuchateát fogyasztották
Először vizuális szempontból kezdett el érdekelni, majd már az előállításával is próbálkoztam. Az elejétől a végéig fotóztam a kifejlődés folyamatát, majd azzal foglalkoztam, hogy milyen művészi eszközökkel lehet prezentálni. Először digitális változatok, fotók és videók születtek, majd különböző tárgyak, kísérletezési példányok is. Növényi eredetű textilt is sikerült előállítanom. Elkezdtem színezni és más természetes anyagokkal módosítani. Tehát a képzőművészet felől fokozatosan haladtam a bio art felé. A munkám esztétikájának gyökere nagyon személyes, mivel a gyermekkoromból ered.
Hogyan lehet egy gombával dolgozni?
Igazán közvetlen a munkafolyamat. Az első fázisban megfőzöm a teát, amiből persze iszom is, a másik részét pedig az alkotáshoz használom. Egy kép megalkotásához szinte egy egész év is szükséges lehet. Mivel organikus anyagról van szó, ami napról napra változik, nem lehet teljes mértékben kiszámítani a munkafolyamatot. Számomra ez a legérdekesebb, és könnyen esem hiperprodukcióba, mert folyamatosan figyelem az átalakulásait.
A női hozzáállás is része az alkotómunkának, mert folyamatosan gondot viselek a gombákra. Mindennap eljövök a műtermembe, és megnézem, mi történik velük; például ha penész keletkezne, akkor azonnal be kellene avatkoznom. A kiállításon látható printek azokat az alakulásokat mutatják be, amikből a folyamat összetevődik. Egyfajta naplónak is tekinthetők, mert minden nap rögzítem a gomba életének aktuális jelenségeit.
Az alkotási folyamat tulajdonképpen közös: az egyik irányítója te vagy, a másik pedig a természet.
Pontosan. A gondoskodás miatt minden alkotásban benne van az én személyem is. Ez az érzékeny anyag, ami tulajdonképpen mikroorganizmusokból, baktériumokból és élesztőből keletkezik, nagy odafigyelést igényel. Nincs ám mindenkinek türelme ezzel foglalkozni, de engem hihetetlenül megnyugtat.
Amikor kifejlődtek a gombák, akkor mosni kell őket, takarítani körülöttük, és csak utána következik a kreatív rész. Minden fázisban előre meghatározott, hogy mennyire tudok beleszólni. Nincs olyan pillanat, amikor nálam van a teljes kontroll. Van, amit nem mondhatok meg az anyagnak: nem történik meg, amit én akarok. Viszont olyan dolgok is felszínre törnek, amikre nem is számítottam. Ilyen esetekben sokkal érdekesebb a munka, és ez nagyon inspirál! Sohasem lehet tudni, hogy mi lesz belőle, és éppen ezért tetszik. Ha pontosan tudnám, akkor nem mozgatna annyira.
A Power of plantson szereplő, Microbial concert című mű hanganyagát Marija Sumarac szerezte. Szívesen dolgozol együtt más alkotókkal?
Eleinte egyedül szerettem dolgozni, majd eljutottam abba a stádiumba, hogy úgy éreztem, érdemes lenne más szférába tartozó, más tudású emberekkel együttműködni. Marija például hangdizájnnal foglalkozik, és egy belgrádi kiállítás alkalmával ismerkedtünk meg. Rövid gondolkodás után arra jutottunk, hogy jó lenne valami közös dolgot csinálni. Izgalmasnak tűnt a saját munkámat a hangdizájnnal összehangolni. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen hangot adnak ki a mikroorganizmusok a fejlődésük különféle pillanataiban. Vizualizáltuk ezt a folyamatot, majd Marija frekvenciává váltotta át. A frekvenciákból pedig a baktériumok nyüzsgése révén melódia keletkezett. De ez még csak a kezdet, rengeteg további tervünk is van; nagyon sokat játszunk a lehetőségekkel. A Microbial concert az első darab, amit a közönségnek kínálunk.
Izgalmas számomra más területen tevékenykedő emberekkel együttműködni, mert kifejezetten inspirálnak. Sokkal érdekesebbnek tartom, amikor egy mikrobiológussal konzultálhatok, mint amikor egy másik művésszel. Az esztétika egy része benne van az anyagban, és jön magától is.
A műtermed tulajdonképpen laboratórium. Milyen munkaállomások vannak itt?
Először is van két óriási asztalom: az egyikhez a vendégeket hívom, a másiknál pedig dolgozom. Mivel növényimádó vagyok, közel hatvanfajta növény él a műtermemben. És sohasem elég belőlük! A falipolcokon petricsészékben kaptak helyet azok az anyagok, amiket eddig kikísérleteztem; ezeket szoktam felhasználni a kiállításokon. Rengeteg apróság vesz körül, amelyek a különféle munkafolyamatokhoz kapcsolódnak, és fontos, hogy folyamatosan a látókörömben legyenek. Külön szobában van a laboratórium, ahol a kellékeimet tartom. Ott szintén polcokon sorakoznak a különféle teák – fekete- és herba maté-tea keverékek –, burgonyakeményítő, micélium, növényi glicerin és hasonló érdekességek.
A falakon pedig printek láthatók, amelyek az eddigi eredményeimre emlékeztetnek, és arra, hogy még mennyiféle dolgot tudnék kikombinálni. További érdekesség, hogy maximálisan törekedtem a természetes közeg megteremtésére. A növények mellett a gombáké a főszerep. Nem vettem semmilyen új berendezési tárgyat, mindent újrahasznosítottam vagy másoktól kaptam. Például a dédnagymamám hűtőszekrényét használom.
| Milyen különleges növényt kóstoltál már? |
| Spanyolországban megismerkedtem a kaktuszgyümölccsel, amit frissen, a fáról szedve ehettem. Az nagy élmény volt! |
| Merre szeretsz kirándulni? |
| Ott, ahol kevés ember van. Mivel elég introvertált személyiség vagyok, néha ki kell szellőztetnem a fejemet. Ilyenkor a körülmény bármilyen lehet. Néha jólesik a csend és a nyugalom, főleg azért, mert városi ember vagyok. |
| Milyen zenét szeretsz? |
| Björk Utopia című új albumát nagyon szeretem, annak is leginkább a Mutual Core és az Army of me című számait. |
| Milyen növény lennél? |
| A Calathea szörnyű növény, néha annak érzem magam. Folyamatosan be van pánikolva, ha nem kap elég vizet; olyan, mint egy dáma. A Sansevieria pedig mindent kibír, ahogyan egyes periódusaimban én is. De mindegyik növényemre hasonlítok kicsit, az egyensúly megvan! |
Nyitókép: A stúdióban. Fotó: Kakuszi Elvíra
