Gyöngyösi Emese, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezető kutatója kalauzolja a Petőfi Akadémia nézőit a Zsálya Kert ágyásai közt. Ebben a közösségi kertben generációk találkoznak, és élő tudásátadás folyik napról napra – meg persze zöldségek teremnek, és komposzt is képződik a közös komposztálóban.
„A komposzt rendkívül jó talajtakaró anyag: csökkenti a kipárolgást, és talajéletet ad" – foglalja össze a lényeget Gyöngyösi Emese.
Hogyan lehet saját komposztunk? Elsőként készítsünk komposztkeretet. Bármilyen anyagból lehet; a lényeg, hogy a levegő könnyen átjárja a komposzthalmot – tehát ne tömör, hanem szellős ládában gondolkodjunk. Ha zárható a fedele, távol tudjuk tartani a csemegézni vágyó madarakat, mókusokat.
A helyszín is fontos: a komposzt árnyékban képződik jól, mert tűző napon túl sok nedvesség párologna el belőle. Elsőként magas széntartalmú anyagokkal töltsük a komposztkeretet. Ezek általában a barna, szálas szerkezetű anyagok, mint pl. a gallyak és a lomb – de a kezeletlen papírhulladék is megfelelő. A másik összetevő a magas nitrogéntartalmú hulladék, mint pl. a zöldség- és gyümölcshéj, a konyhai hulladékok vagy a frissen vágott fű. Ha fele-fele arányban vegyítjük ezeket az összetevőket, akkor nem tudjuk elrontani a komposztunkat.
És mi az, amit tilos beletenni a komposztálóba? Az egyik csoport a déligyümölcsök héja – mert ugyan konyhai hulladékok, de felületüket vegyszerekkel kezelik. Az ételmaradékok komposztálóba helyezése sem szerencsés, mert a patkányokat vonzza ezek illata. A tojáshéjat pedig csak összeporítva lehet komposztálni - a csontokat viszont egyáltalán nem. Nyáron javasolt a komposzt locsolása, hogy a talajlakó élőlények számára ideális maradjon a környezet, és átforgatás is javasolt a megfelelő szellőzés biztosítása érdekében.
És hogy mikor lesz kész a komposztunk? Amikor a komposztkeret megtelik, az anyagot át kell rostálni. Ami átesik a rostán, már használható is a kertben. A Petőfi Akadémia videójából további inspirációt meríthet mindenki, aki belevágna a komposztálásba.
